<!DOCTYPE HTML PUBLIC "-//W3C//DTD HTML 4.0 Transitional//EN">
<?center><HTML><HEAD>
<META content="text/html; charset=iso-8859-2" http-equiv=Content-Type>
<META content="MSHTML 5.00.3315.2870" name=GENERATOR>
<STYLE></STYLE>
</HEAD>
<BODY bgColor=#ffffff><FONT face=Arial size=2><FONT face=Arial size=2><FONT
color=#000000 face="Arial, Helvetica, sans-serif"><FONT size=3><B><FONT
color=#0000ff size=5>Paraszt magyarok</FONT></B></FONT></FONT>
<P><FONT color=#000000 face="Arial, Helvetica, sans-serif" size=4><B>Szappanos
Gábor: Szárazbabódi dekameron<BR>Hungarovox, Budapest, 2002.</B></FONT></P>
<P>
<P align=justify><FONT color=#000000
face="Arial, Helvetica, sans-serif"><BR><FONT size=2>"Valódi, mai magyar
parasztokkal találkozhat az olvasó Szappanos Gábor novellista és műfordító
második könyvében. Az alakok, a jellemek valósak, a történetek-történések
kevésbé, de akár azok is lehetnének.<BR>Szalkszentmártonban járunk, Bács-Kiskun
megyében, ahol Petőfi szülei is éltek, bár a települést szemérmesen
Szárazbabódnak nevezi az író, talán előre gondolva a Pletykaanyu- és egyéb
botrányok lehetőségére. Ettől függetlenül bárki rájöhet a kódolásra, aki
belepörget a Petőfi-életrajzba.<BR>Dekameron; azaz a spórolós paraszti magyar
világban mindössze tíz novella található a könyvben. Ezek a novellák körülbelül
olyan összefüggésben állnak egymással, mint Tar Sándor A mi utcánk című
könyvének történetei, de azért mégsem, sokkal lazább a kohézió, talán éppen a
kevés írás miatt.<BR>Szappanos biztosra akart menni: nem kalandozik túl
messzire, alaptézisként talán az olvasó megkínzásszerű röhögtetését tűzte ki, s
csak óvatosan araszolgat el líraibb, esszéisztikusabb területek felé. Biztos
kézzel bánik a sültrealizmus és a groteszk eszközeivel, a
szociografikus-dokumentarista-naturalista megoldásokkal, s csak sejthető, később
más megszólalási formákat is szívesen kipróbál majd.<BR>Bár könnyen adná magát,
hogy vérbeli népi írónak nevezzük Szappanost a 21. század elején, ám ez hiba
volna. Azzal, hogy a magyar alföldi falu világát választotta történetei
helyszínéül, éppen megrögzött budapesti urbánusságát húzza alá. Az elbeszélő a
könyv egészében kívülálló rácsodálkozással, a falusi életet mint egzotikus,
archaikus világot megtaláló turistaként ecseteli, aki azonban szeretne a helyiek
szemében belsőssé válni, éppen a jó történetek megszerzésének önös érdekében.
Míg például Aaron Blummék Dombosi történetekjében az olvasónak kétsége sem
támadhat arról, hogy mélyen belülről, személyesen átélt történetekről van szó, a
Dekameron esetében egyértelmű, hogy egy jól képzett, éles szemű, jó fantáziájú
külsős jár-kel a falu főutcáján. Látható, egy írói megfontolásból felfedezett,
megtalált, megszeretett mikrokozmosszal van dolgunk. Ugyanakkor a városi
legendák sivárságából való kimenekülés, illetve az „elfelejtett Magyarország”
nosztalgikus fölfedezésének szándéka jelenik meg: ugyan ott sincsenek igazi,
eredeti legendák, de legalább könnyűszerrel kreálhatók ilyenek. Az urbánus
olvasó értékelni fogja. Nem rossz számítás.<BR>Nem hoz semmi újdonságot a falusi
élet bizonytalan küzdelméről a globalizálódó világban. Minden, ami e tárgyban
kiderül a szárazbabódi emberről, ezerszer megírt, jól ismert jelenségek halmaza.
Annak leírása, hogy száz éve és ma is a föld, a jószág a legfőbb értékmérő a
magyar parasztnak, aki csak akkor hagyja el a falut, ha katonának viszik vagy
kórházi elfekvőbe, nem okoz izgalmat az olvasónak. Az már annál inkább, amikor a
Szomjas-féle Roncsfilm groteszk képei jelennek meg egy faluszéli trafóház mellé
helyezett füstölőajtón, vagy amikor egy szippantóskocsi kezdi kihányni magából a
falusi budik tartalmát a lagziban. Ezek igazi, egyedi történetek. Ellentétben
például a boszorkányos históriával (Babódi ballada), vagy az égből pottyant
kőkecskével (Szerencse, a messzeségek vándora), melyek gyanúsan Marquez-féle
utánérzések. Bár utóbb említett novella nagyon szerencsésen társítja a vérbeli
magyar parasztgyerek gondolkodásmódját a helyzetidegen csodával.<BR>A kötet
egyik legérdekesebb írása a Tábori posta. Itt egy szárazbabódi parasztember első
világháborúban hazaküldött levelezőlapjait közli egymás után, időrendben és
mindenféle kommentár nélkül az író, és nagyon hatásos képet alakít így ki a
saját közegéből erőszakkal kiragadott parasztember lelkivilágáról. A
felmérhetetlen tömegek szenvedésének ábrázolása helyett egyetlen emberen
keresztül válik közeli élménnyé és megismerhetővé a háború borzalma a besorozott
magyar parasztokra vonatkoztatva.<BR>Érdekes lírai kitérők A kék rák és a
Lélekvándorlás című novellák: előbbiben a falu lelkésze folytat erkölcsi
természetű párbeszédet (monológot) akváriumi lakójával, míg utóbbiban a kórház
elfekvőjében a százéves Gyenes Bözsi néni él át időutazást utolsó pillanataiban;
az időben hátrafelé haladva eljut a születés pillanatáig. S remek ötlettel
visszautal így a másik novellára, a Szemünk fénye, az újévi babára: a faluban
erotikus hetet szerveznek, melynek célja, hogy az ezredforduló napján minél több
gyerek szülessen Szárazbabódon (jelentős pénzjutalmat helyezve a „győzteseknek”
kilátásba), ám a Gogolák házaspárnak egy nappal korábban születik meg ikerpárja
(a leány éppen Gyenes Bözsi néni halála pillanatában, vö.:
lélekvándorlás).<BR>Ugyancsak jól sikerült darab a Jancsi bácsi, könnyed, de
hibátlan stílusgyakorlat az alkoholista bácsika anyaggyűjtő meginterjúvolása
témakörében. Érdekes, de nem teljesen kihasznált ötlettel operál a Petőfi
szelleme című írás: a költő visszatér szülei házába, ahol éppen megalakul (az
1950-es években) a Petőfi Társaság, s ennek apropóján a tanácselnök elszavalja
zseniálisan katasztrofális versét a nagy költőről (Szappanos bravúros bökverset
alkotott a cél érdekében). Petőfi a szellemvilágban majdnem belepusztul a vers
minőségébe, s felháborodásában nyomban megjelenik Szárazbabódon. Azonban nem
alakul ki igazi konfliktus, és a szellem jelenléte nem okoz semmiféle irodalmi
izgalmat, az író, úgy tűnik, nem akarta igazán jól megoldani vagy teljesen
kihasználni ezt az ötletet. Petőfi szelleme egyébként az egész kötetet belengi:
természetes ez, hiszen „Szárazbabód” történetében az volt az egyetlen maradandó
esemény, hogy Petőfi néhány hetet a faluban töltött.<BR>Az első kötetével
ellentétben (Apokrif történetek) Szappanos egy kiforrottabb, jól kitalált,
koncepciózus könyvvel rukkolt elő. Sikerült érzékeltetnie benne íráskészségét,
kritikus és éles látását, a humor eszközrendszerei mögé bújtatott társadalmi
érzékenységét, illetve a fantasztikum iránti vonzalmát, mely utóbbit képes
kordában tartani.<BR>Ráfért volna némi szerkesztés a könyvre, helyenként
zavaróak a mondatszerkezeti, szórendi megoldások, a szóismétlések. Ám ez mit sem
von le a kötet értékeiből. Szappanos kiváló novellista.</FONT></FONT></P>
<P align=justify>aTom"</P>
<P align=justify>- a recenzió az Irodalom Visszavág c. folyóiratban (<A
href="http://www.iv.hu">www.iv.hu</A>) olvasható
-</P></FONT></FONT></BODY></HTML>