[Folklista] Szentségtörés vagy sem? (Folkmagazin cikk)

2014. Jan. 29., Sze, 19:05:26 CET

Kedves Listatagok!Kedves Dedesz!

Reméltem, hogy megszólalsz, alig több mint 2 éve, nagyon jó hozzászólásaid voltak, és érdemi párbeszédet folytattunk hasonló témákban.

 Persze ezeknek a vitáknak csak akkor van értelme, ha valamennyire előreviszik közös dolgainkat, élesedik a látásunk, és a hasznosítható információk lecsapódnak valahol a gyakorlatunkban.
Sok mindenben egyetértünk, csak egy-két olyan dolog van, amiben nem teljesen. Néhány kérdésben szerintem tovább kellene differenciálni a szemléletünket, és teljes bonyolultságában,  szerteágazó mivoltában értsük saját gyakorlatunkat. "Mint egy halom hasított fa, hever egymáson a világ."
1. "A magyar nyelvben a fogalmaknak saját rendszere van"
Eredeti szakmám szerint mérnök vagyok, ott megtanultam, hogy egzakt módon átgondolt, összegyűjtött kiindulási adatokból lehet csak építkezni, a tervek megvalósításához is szabatos, mindenki által egyformán értelmezett fogalmak szükségesek. Egyébként a fogalmaknak legalább két szintje van. Létezik egy szakmabeli és egy közhasználati. A kettő szoros összefüggésben van egymással, minél világosabb, szabatosabb  a szakma fogalomalkotása, és ezzel nem vonul vissza az elefántcsonttornyába, hanem megosztja a közvéleménnyel, annál inkább egységesebb a laikus közfelfogás.
2.  "A népzene ... változik - nem úgy mint rég, de ma is folyamatosan"

A csatolt 2 videó jó példa arról a lejtőről, amiről írtam.  Szerintem itt nem a népzene változik (annak fejlődése már lezárult), hanem annak interpretálása. A ma már az egymásra utalt falusi közösségtől független, táncházas zenekaroknak mintául szolgáló helyi zenekar saját ízlése, divatok, példaképek (tudjuk, hogy kávéházi cigányzenekarok) alapján létrejött tánczenéje. Bartók 1931-ben írt a "városi kultúrától nem befolyásolt" népzenéről, akkor mit írna most az 1965-1970 óta az egymás utáni erdélyi zenekaroknál bekövetkezett tudatos változtatásokról (vesd össze Agócs Gergely megfogalmazásával a nem tudatos változtatásokról)
Én is ajánlok egy videót. Sebő Feri az 1990-es méhkeréki (Kovács Tivadar utáni) zenekarról mondja a riporternek a következőket: "Ők (az unokák) megpróbálják ugyanazt tovább vinni, hát nyilván ugyanazt nem lehet tudni, mert ők nagyon sokat tudtak, meg ők ugye ebben éltek, ebben nőttek fel, de azért a hangzás azért nagyon hasonlít amit ők itt muzsikálnak." Pedig a változás a méhkerékieknél sokkal kisebb volt, mint az általad mutatott széki zenében.
3. "némi indulattal. Kár."
Nem hiszem, hogy indulatos voltam. Ha azt kaptam volna a fejemhez, hogy "szigorú", azt elfogadtam volna. Az indulat az túlfűtött érzelem.  Mindig a racionalitás vezérel, logikai levezetésekkel, irodalmi idézetekkel próbálom alátámasztani az állításaimat. Egyébként az érzelem (ha nem szélsőséges) teljesen természetes része az emberiségnek, itt a vitában többen - ellentétben velem - érzelmeiket vetették be álláspontjuk igazolására, és tudomásul kell vennünk azt is.
Nem mondtam, hogy a Csík zenekar egyetlen felvételeiből sem lehet megismerni a népzenét. Azt mondtam, hogy azoknak a rétegeknek - amelyeket sajátos működésével saját magának megnyert - éppen a más zenei rendszerbe történő transzformálás révén nincs is már lehetősége a megismerésre. (de a közönséget ez nem is izgatja). A speciális helyzetű Muzsikás Együttes szintén nagy közönség táborral rendelkezik, de ez teljesen más összetételű. Ez a közönség tényleg a népzenére kiváncsi, és a Muzsikás azt is nyújtja nekik. Árulkodó, hogy a legkiválóbb autentikus zenekarok mindig is szűk rétegérdeklődést elégített ki.
4.  "... a polgárosodási folyamat nálunk a kiegyezést követően kezdődött"
Ezt pontosítanám. Már a török időkben is zajlottak a polgárosodás spontán folyamatai a magyar társadalomban  a nagy európai élelmiszer konjunktúra idején.  Az önellátás helyett  korlátozottan, de előtérbe került az árutermelés. A kibontakozást azonban a feudális viszonyok gátolták. A reformkorban azonban elindultak a változások. A polgári tulajdonviszonyok megteremtésében fontos lépés volt az, hogy a jobbágytelkek szabad adás-vételételének, és öröklésének  kierőszakolt gyakorlatát az 1936-os törvény szentesítette. Ezzel megindult a vagyoni különbségek kialakulása a parasztságon belül. Az 1848-as jobbágyfelszabadítással tetőződött be a folyamat, de ennek hatása, a szabadságharc miatt, csak pár év múlva kezdett érződni.
5. " időben folklorizálódott városi dalok - téves"
Dedesz! Pontatlanul idéztél. Ezt írtam: " (ezek a még időben folklorizálódott városi dalok mintájára születtek)"
És ez nem mindegy. Így ugyanis pontosan az, amit te írtál: "a műzene hatására keletkeztek"
6. "A társadalmi változások miatt nem tudott letisztulni, de ez nem jelent esztétikai minőséget."
Az esztétikai minőség független a használati értéktől. Bartók írja a városi kultúrától nem befolyásolt parasztzenéről: " példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni."  Kodály szerint a népies műdal és a kor egyszerűsítő ízlése kiirtotta az újabb népdalból a melizmát, "ez több szempontból is szegényedést jelent...az egyszerűsítő ízlés ellene fordult a bonyolult éneknek, és ezzel az énektudást is primitívebb fokra szállította le. A mai szótagoló énekléshez kevesebb énektudás is elegendő. Vesztett az előadás érzelmi tartalma, lírai hőfoka ..." Tehát jóformán eltűnt az ornamentika, uralkodóvá vált a szótagoló éneklés. Ha figyelembe vesszük, hogy Kodály szerint a népies műdal "az ernyedő középosztály, a pusztuló gentry (dzsentri) lelkét tükrözi, elég nagy átváltozáson kellett keresztülmennie, hogy a nép gondolkodását, életviszonyait kifejező új stílusú népdal legyen belőle. És ezek csak töredékei a bekövetkezett változásoknak. Vargyas Lajos tudna erről többet mondani.

Üdvözlettel
Németh György    

    Kedves Listatagok!
>
>Ebben a thread-ben (levélfolyamban) több olyan kérdés is felmerült, amit érdemesnek láttam tovább gondolni, elnézést kérek, a betűtenger miatt.
>
>
>A magyar nyelvben a fogalmaknak saját rendszere van, nem körülhatárolhatóak, ebben rejlik talán az a folyamatos változás is (amiben élünk), ezért nehéz magyarul egy vitát egzakt korlátok közt tartani, de talán ennek köszönhető az a sok zseniális dolog is, ami magyar földön/nyelven született.
>A népzene fogalmának körülírására is több verzió született az első gyűjtemények óta, Kodály és Bartók tollából, utódaik munkáiban. Akinek kétsége van nézzen utána, de ha távolabbi rátekintésből nézzük, akkor látszik, hogy a fogalmak is változnak ahogy többet tudunk, vagy változnak a megközelítéseink.
>
>A zenei stílusok keveredésével, a változásokkal kár hadakozni, erről szól a zeneirodalom. Minden zenész változtat, folyamatosan - különben minek gyakorolna (vagy nem gyakorol?). Aki tökéletes másolat akar lenni, az ritka (és lehet, hogy beteges is...) - így a többség interpretál, feldolgoz... amit csinálok én vagyok, benne vagyok. Hogy ki milyen tudásokat visz tovább, milyen eszközöket használ, milyen gondolatokat tolmácsol, azt maga kell eldöntse. Lehet kategorizálni, bélyegezni, szidni vagy szeretni. Zene csak egy van: amit hallunk. A hallgató szempontjából kettő: jó(tetsző) vagy nem. A többi már csak elemzés lehet, amihez kell egy meghatározott nézőpont - és jó lenne hozzá némi szakmai ismeret is, de ilyennel kevéssel találkoztam.
>
>A világzenéről kár beszélni, mert ez egy kereskedelmi fogalom. A Csík zenekar népzenei munkásságáról egyöntetűen pozitívak az eddigi vélemények, az ezen kívül eső munkásságát pedig nem lehet, nem érdemes a népzene felől értelmezni! Felesleges a Csík zenekart népzenei korlátok köré szorítani (és miért pont - csak - őket), mikor most (b)omlanak ezek a korlátok, sokaknak sikert hozva, másoknak élményeket szerezve. A népzene egy jól körülhatárolható terület, de változik - nem úgy mint rég, de ma is folyamatosan: pl. (két autentikus szándékkal készült széki feldolgozás)
>http://www.youtube.com/watch?v=LIRRse9tdAE
>http://www.youtube.com/watch?v=DHM9n99yDsQ
>És ez is a lényeg: a gyökerek folyamatos őrzése, ÉLTETÉSE és a változatosság fenntartása!
>
>Az biztos, hogy a Csík zenekar viszonyítási pont lett! És ehhez nem kellett megszólalniuk, a muzsikájuk önmagáért beszél. Az is biztos, hogy a sikere, népszerűsége segít a közösségünk határainak bővítésében, oldja azt a veszélyes zártságot, ami szélsőséges esetben degenerációhoz, és önpusztuláshoz vezetne.
>Örüljünk a Csík zenekarnak, a Cimbali Bandnak, a Naprának, a Kerekes Bandnek, az AKB-nak, a Dresh Quartettnek, a BudaFolknak, és mindazoknak akik közénk tartoznak, a népzenéből merítenek, sikeresek lesznek és népzenénk hírét messzire viszik!
>
>Németh György 2014. 01. 21-i írása érdekes dolgokat vet fel - szerintem némi indulattal, kár.
>Hiba lenne azt állítani, hogy a Csík zenekar felvételeiből (abból a 2/3-ból, ami nem popzenei eredetű) nem lehet megismerni a magyar népzenét. pl:
>http://www.youtube.com/watch?v=8IwVBXcVODw
>http://www.youtube.com/watch?v=o6QV7gPYTlw
>http://www.youtube.com/watch?v=cDFNw0cYeP4
>Az vitathatatlan, hogy mind a "Csík zenekar stílusában" szól, de melyik zenekarnak nincs ilyen? Ki nem ismeri fel a Dűvőt, a Métát, a Tékát, a Muzsikást, Szalonnáékat, a Fonót, Tükröst, stb. két taktus után?
>Pop zenei ihletésű dalaikból valóban nem lehet megismerni a népzenét (és nem is ez a célja), de ezek kapcsán sokan kerültek kapcsolatba vele - ez már önmagában is Kossuth-díj!
>A kávéházi stílus már egy másik téma. Az vitathatatlan, hogy zenei hagyományunk fontos része. Az érdekes és hangsúlyos kérdés, hogy mennyiben tartozik a népzenéhez. Azonban annak törénelmi okai vannak, hogy erdélyben miért maradtak fenn (hangszeres)népzenénk régebbi/hagyományosabb (mert ezek sem teljesen élő, szerves, első világháború előtti etalon formában lettek felgyűjtve) rétegei, és miért ebből indult ki a táncházmozgalom.  De az, hogy más területeken jóval szegényesebbek a gyűjtések, a zene újabb és kopottabb rétegeit sikerült csak rögzíteni, azt jelenti, hogy ezeket ki kell dobni?
>Szerintem tévedés a Csík zenekar stílusát a magyar nótával azonosítani - még ha a népszerűségük hasonló mértékű is, és mindkettő alapja az ismerős dallamok és hangzások fúziója.
>
>Németh György nagyon jól megfogalmazta a hagyományos falusi közösség lényegét: asszimilál és véd. (Egyébként ezt teszi a Csík zenekar is.) Ugyan, az individualizáció nem a reneszánsszal, hanem korábban kezdődött - ennek következménye lett Isten fiú képeben való megjelenítése és követői által egy új vallás elterjedése. Ezért Európa individualizációja 1000 évvel korábban kezdődött, és mi csak utolérési pályán mozoghattunk e-tekintetben. Az európai || egyéni és magyar || közösségi párhuzam hibás lenne. Az európai társadalmakban a XIV. században ment végbe az a polgárosodási folyamat, ami nálunk a kiegyezést követően kezdődött, a falusi közösségek felbomlásához vezetett, és a mai napig nem tudott lezárulni. Ezekből a társadalmi-kulturális különbségekből, ezek egymásra hatásából keletkezett az a hihetetlenül gazdag, változatos és egyedi népi kultúra, ami a mienk.
>Agócs Gergely megfogalmazásában is utolérhető a közösség és az egyén egyensúlya: "A hagyományozódás a tudatos változtatás igénye nélkül végrehajtott, másodlagosan rögzített  (értsd: kodifikált, sokszorosított, uniformizált, stb.) előírások nélkül történő, az emlékezésre támaszkodó, de az adott minták és előképek bizonyos fokú (adott stiláris kereteken belül maradó), egyéni értelmezését is megengedő, élő átörökítés folyamata." Ez a meghatározás is két tényező, a személyes és közösségi egységéről, az alkalmazkodás, az állandóság és a változás egyensúlyáról szól.
>Népművészetünk éltető ereje a közösségi eszköztár, és minden alkalommal teljesen egyénre szabott egyedi megvalósulás.
>
>"Az új stílusú népdalok mellett (ezek a még időben folklorizálódott városi dalok)" megfogalmazás viszont téves: az új stílusú dalok nem városi dalok. A műzene (amely többségében a városokban volt hallható) hatására keletkeztek, a mindennapi használatban nem váltak el a régi stílusúaktól. A társadalmi változások miatt nem mindenütt tudott letisztulni, de ez nem jelent esztétikai minőséget.
>
>"Feldolgozás, átdolgozás se kell ahhoz, hogy kerülve a veretes, értékesebb dalokat, hangszeres táncdallamokat, lehetséges legyen úgy válogatni az bemutatásra szánt zenét, hogy a kevésbé, vagy egyáltalán nem folklorizálódott darabokkal a tömegfogyasztást és a népszerűséget szolgálják."
>Ez szerintem kevés (fiatal) zenészt motivál. A fiatalabbak egyre több eszközt kapnak ahhoz, hogy közelebb jussanak a "tiszta forráshoz", és ezzel gyakorta élnek is. A plagizálás (a busz végében játszott Yesterday, a palatkaiak Dallas-a, a rábaköziek Radetzky-marsa, de az orleansi kurváról szóló ballada gótikus mise-témává válása is) több ezer éves eszköz, ezekben az estekben nem dallam, hanem a stílus, és amivé ez által válik, az elsődlegesen a fontos!
>Nagyon fontos kérdés, hogy mikortól tekintünk egy dallamot a népzene részének, és mikor használjuk, milyen célból... Az egyre világosabb, hogy etalonnak az 1913 előtti korszak tekinthető, de kérdés, hogy az ezt követő időszakok termését jogunk van-e kitörölni - főleg azokon a területeken, ahol nincs más? Kinek van igazi 1912-es palatkai gyűjtése?
>
>"Tehát a látókörünkbe már a felbomlás alatt kerülhetett csak ez a kultúra. Mi következik ebből?
>Befolyásolja ez a mi népzene-interpretálási és táncházas napi gyakorlatunkat, vagy sem? Tehetünk-e különbséget a tánctörténet különböző időben létező táncai között? Vagy ugyanannak a táncnak, vagy a tánc alá húzott zenének 50-80 évvel ezelőtti és a mai "változata" között?"
>Ez történik most. Bővülnek az adatbázisok, a rendszerezések, feldolgozások során egyre több adat áll a rendelkezésünkre. Egy-egy dialektus személyekre, korszakokra bontva állhat lassan előttünk, a szélesebb környezetének ismeretével. A korábban nem ismert porka-hétlépés a táncházi gyakorlat elfogadott része, stb. Egyre több faluban történik meg a hagyományok részletes feltérképezése, és ezek az anyagok a színpadokra is felkerülnek, a táncházakba is bekerülnek...
>
>Magyari Bélának:
>Utánaolvasni lehet:
>Felföldi László-Pesovár Ernő: A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya
>Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok
>http://www.ordogtergye.ro/en/kis-magyar-neptanctortenet
>Dobszay László: A magyar dal könyve
>Paksa Katalin: Magyar népzenetörténet
>
>"Bomlástermék?"
>Az! Ha nem lett volna az, a kutyának fel sem tűnt volna. Ha szervesen élne tovább, akkor minek kellene megőrizni? Sajátos ellentmondás: a teljességet keressük abban, ami csak a pusztulása miatt kerülhetett a szemünk elé.
>A magyar kultúra folytonosságának hiányosságai miatt került előtérbe a népi kultúra, és ennek következménye lett a hagyományos népi értékek fókuszba kerülése - sajnos már csak akkor, amikor bomlásnak indultak a zárt falusi közösségek.
>Akik még hallották "etalon nénit" énekelni 1913 előtt, már nem élnek, a gyűjtés technikái később tökéletesedtek csak, a hagyományozódáshoz szükséges közeg hiánya miatt nem megfelelő az "átörökítés".
>Igen. Mi egy bomlástermékben keressük az "eredetit", a "tiszta forrást". Erről sokféleképpen gondolkozhatunk, de az igazi válaszok abban vannak, hogy mit és hogyan zenélünk, táncolunk, és ebből mit visznek tovább gyerekeink, unokáink.
>
>Akid idáig el jutott, annak nagyon köszönöm a figyelmét!
>
>Üdvözlettel: Dedesz 
>______________________________________
>
>Köszönjük a Folkrádió 2014-es működtetésére nyújtott adományokat. Már csak az év utolsó 58 napjára való pénz hiányzik. Ha segítenél, itt találod a tudnivalókat: http://www.folkradio.hu/alapitvany/adakozas
>Folkrádió Közhasznú Alapítvány
>Számlaszám: 11713005-20391074
>Adószám: 18565449-1-09
> 