[Folklista] Szentségtörés vagy sem? (Folkmagazin cikk)

2014. Jan. 22., Sze, 18:21:36 CET

Kedves Zsolt! ---  Ellentmondás.
 Nyilván lehet vitatkozni az én interpretációmon, de azt gondolom, hogy az ellentmondás nem a felvázoltakban van, hanem a korábbi, sokáig alig változó viszonyok adta falusi közösség értékrendje, állapota, és a reneszánsz kor után bekövetkező lassú, majd a reformkortól felgyorsuló  - egészen a bomlásig vezető - állandó és könyörtelen változásban lévő állapota között van.
Kósa László: A paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon c. könyvében "archaikus állapotnak" nevezi a polgárosodás előtti, még zárt közösségben, egységes értékrenddel jóformán változatlan életet élő falusi társadalmat.  A folyamatról így vélekedik:  "A polgárosodás ebből a nézőpontból mint társadalomtörténeti jelenség ellentetje a tradicionalitásnak, annak elerőtlenedésével érvényesül."

A továbbgondolásra javasolt kérdés az éppen ebből következik: ezek szerint az általunk valamennyire megismerhető , a népzenéhez és néptánchoz kapcsolódó jelenséggel (levéltárak anyagaitól kezdve a fonográf hengerekre vett,  a videókra vett felvételekig) - a történeti, továbbélő anyagokkal együtt - egy állandó bomlási folyamat közepette  volt módunkban  találkozni.  A polgárosodással együttjáró individualizálódás, és a közösségre zúduló városi hatás eredménye, hogy a népzene, néptánc egyre kevésbé viseli magán a falusi közösség bélyegét.  Tehát a látókörünkbe már a felbomlás alatt kerülhetett csak ez a kultúra. Mi következik ebből?
Befolyásolja ez a mi népzene-interpretálási és táncházas napi gyakorlatunkat, vagy sem? Tehetünk-e különbséget a tánctörténet különböző időben létező táncai között? Vagy ugyanannak a táncnak, vagy a tánc alá húzott zenének 50-80 évvel ezelőtti és a mai "változata" között? 

---  A rivalizálásról és a legényesről (verbunkról). Ez is az előbb feltett kérdéshez kapcsolódik. 
A legrégibb népdalok jellemzője a pentaton hangrendszer és az un. ereszkedő dallamszerkezet. Ennek rokonait megtalálták Ázsiában, majd a volgamenti cseremiszeknél ennél több azonosságot fedeztek föl, magyar dallamok változatait azonosították. Ezer év során ott is, nálunk is a generációk átadása során keveset változtak.
A középkori Európát a lánc- és körtáncok jellemzik, ezek teljes azonosulást követelnek, nem engednek teret az egyéni alkotó kezdeményezéseknek. Hogy mi volt előtte, nemigen tudjuk, de a ma is tanulmányozható körtáncok egy csoportjának, a strófikus dalformának nem megfelelő periódusa arra utalhat, hogy az adott táncok eredete akár a középkor elé nyúlhat vissza. A honfoglaláskori táncainkról nincs adat, de az új környezetünkbe való beilleszkedésünk során, ha addig nem, ettől kezdve a lánc- és körtáncok válhattak uralkodóvá.  Ugyancsak csoportos táncokat találunk az arab-perzsa kultúrában is.A lokális közösségek életét - ahogy már arról írtam - a szokás és hagyomány vezérelte értékrend határozta meg, s tartotta jóformán változatlanságban.
A reneszánsz elindította változás során, a polgári-individualista értékrendszer falura történő behatolásával elkezdődött a két értékrend küzdelme, ez magával hozta a hagyományok változását, új dalok, új táncok születtek.
Csak itt kezd szerephez jutni a személyes megmutatkozás, az individualizmus. Martin György ezt írja: "A legényes fejlődéstörténetileg a Kárpát-medence régi és új táncstílusának mezsgyéjén foglal helyet." A verbunkost meg,  a csárdással együtt az új magyar táncstílusba sorolta, és azóta is ezeket a kategóriákat használjuk.
(A tévedések elkerülésére: régi táncstílus, egyes túlélő táncok kivételével (pl. leány körtáncok, karikázók) a lánc- és körtáncok utáni állapotot jelenti.)

barátsággal
Németh György -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
DonkaZsolt <donkazsolt at vipmail.hu> írta:
>Kedves György, 
> Elég hosszúra sikerült és meglehetősen esok ellentmondás került a leírás közé.  "Ami eljut hozzájuk az már 

>nem népzene"..? Kb 20-30 %-a nem népzene a Csík koncerteknek. Mégsem láttam még olyat soha aki a

> Most múlik pontosan Mezőségi betétjénél kiment volna a nézőtérről...sőt!  De olyat sem láttam aki bármelyik 

>másik eredeti népzenei számra otthagyta volna a koncertet vagy ne kezdett volna ritmusra járni valamelyik 

>végtagja. Korlátozottan tűri az individuumot..? Ez fura. Hányan is tanulták meg az elmúlt mondjuk 30 évben az 

>Árus vagy a Jaskó -Pitti bácsi figuráit? De lehetne folytatni a sort bőven..) A zenékről is beszélhetnénk: 

>A népzene és a tánc része volt a rivarizálásnak és ma is az. Tekinthetjük akár evolúciós eszköznek is mely 

>valamely formában minden korban felfedezhető volt és ma is az. Ha nem tudott táncolni nem nagyon talált 

>helyet a közösségben vagy éppen a párválasztásnál szorult hátrányba.  A népzene nem épült egyéni ötletekre?

>-Éppen úgy megtalálhatók bnenne mint a táncban egy-egy híresebb prímás játékát és technikáját ezrek próbálják 

>megtanulni, elsajátítani. Üdv  Donka Zsolt
>-- Eredeti üzenet --
>Feladó: Németh György <nemgy at freemail.hu>Címzett: Folklista  - a Folkrádió levelezőlistája <lista at list.folkradio.hu>Elküldve: 2014. január 21. 18:0Tárgy : Re: [Folklista] Szentségtörés vagy sem? (Folkmagazin cikk) OLVASHATÓ VÁLTOZAT
>
>Üdv, listatagok!
> Megismétlem a levelemet, mert szétesett a szöveg, és olvashatatlan karakterhalmazt lett belőle. Elnézést!
>   1. "olyan emberekhez is eljuttatja a népzenét akiket eddig soha nem érintett meg."
> 
> Igy nem is fogja.
> Ami eljut hozzájuk, ugyanis az már nem népzene, hanem annak csak apró morzsái, egész más zenei rendszerekbe (magyar nóta, popzene) áttranszformálva.  A zenekar megkíméli hallgatóit attól a fáradságos energiabefektetéstől, ami egy általuk nem ismert világgal való találkozásuk során annak megértéséhez, értelmezéséhez kétség kívül szükséges lenne. Ezáltal viszont a zenei műveltségük sem tágul, nem gazdagodik, azaz szó sincs kultúrmisszióról, hisz a lényegétől megfosztott "népzenét" számukra fogyasztható, a tömegműfajokban már megszokott előrecsomagolt formában kapják. Ahogy Pávai István írta találóan pár évvel ezelőtt itt a listán egy másik vitában (nem a Csík zenekarról):
> "Olyan kort élünk, amikor nem a közönség képezi magát, hogy felérjen egy magasabb minőségű zene szintjére, hanem elvárja, hogy azt butítsák le az ő képzetlenségi szintjére."
> 
> Ezen sorok írása közben a Csík zenekar 2009-es koncertjét hallgatom, nagyon szomorúan. Éppen egy alföldi (kunsági) blokkjuk szól, kávéházi cigányzenekarok modorában (a klarintét körbejárja a dallamot, a cimbalom hozza a szemerkélő esőt  -- ahogy kell). Világos, hogy ez a "feeling" a közönségnek ismerős, könnyen emészthető, és végre nem is szólja meg őket senki, amiért ez tetszik nekik, hisz egy népzenei együttest, a kultúra nagykövetét hallgatják. Az önbizalmuk is nő, mert ettől a könnyen megszerzett "műveltségtől" nyitottnak, sokoldalúnak képzelik magukat, ilyen sok pszichés "simogatás" után érthető a zenekar népszerűsége.
> Magyar nótába oltott "Most múlik pontosan" következik, ez sem nagy falat a népzenét nehezen fogyasztó közönségnek, így nem éri megrázkodtatás, hogy befogadja a pop-rock műfajból ismert dalt...
> 
> 2.  "főleg nem kell negatív kritikával illetni mert esetleg mástól jött az ötlet!"
> 
> Hát ez az. Leleplező gondolat.
> A népzene nem egyéni ötletekre épült, hanem egy közösség értékrendjéhez csiszolt, generációk során örökített zenei gyakorlatra. Az egyedi, másoktól megkülönböztető ötletekre a piacra kerülő tömegterméknek van szüksége, azért hogy felfigyeljenek rá, és így minél tömegesebb fogyasztást lehessen vele elérni.  3.  "Egyébként érdemes lenne megfogadni Kemecs tanácsát, egyes fogalmakat nem ártana tisztázni. A wikipédia szokatlanul lapos és hamis kísérlete le lett szólva, de továbbra is azt tudjuk, hogy hogyan nem szabad megfogalmazni, de azt, hogy akkor hogyan, sajnos nem."
> 
>  Rendben, nézzük, mi is a népzene, a néptánc.
> Ne várjon senki három frappáns mondatot, azzal nem lehet elintézni a dolgot, hosszú leszek, és gondolkodni is kell rajta még utána.
>  Javaslom, hogy ebben az irányban gondolkodjunk:Adva van a nem választáson alapuló, egyszeri és folyamatos hovatartozást biztosító önellátó falusi közösség. Ez a  közösség, eltérően a későbbi kapitalizmustól, önmaga egyszeri újratermelésére törekszik, minél nagyobb biztonság mellett. Elég neki a természet kiszámíthatatlansága, ezért változatlanságra törekszik, a szigorúan betartott értékrendje, és az évről-évre megismételt szokásai az addigi viszonyok fenntartását szolgálják. Az értékrend csak korlátozottan tűri az individuumot, csak addig míg a közösség előnyére válhat. Szigorú modellkövetés az előírás, a "légy olyan, mint mások!" - írják erről Kapitány Ágnes és Kapítány Gábor kutatók.
> A falusi közösség alárendelte életmódját a központi szerepet betöltő, szolgálatnak tekintett munkának, minden e köré szerveződött, az ünnepek is a munkák évszakok szerinti tagolódásához igazodtak.
> 
> A lokális közösség viszonylagos elszigeteltsége korlátozta a külső hatásokat, az őket mégis érő idegen hatásokat így az erős belső normarendszer képes volt  asszimilálni, ezzel  megvédte életmódjukat, és változatlan formában fenntartotta a faluközösséget. A népzene és a néptánc ennek a szokás és hagyomány vezérelte helyi paraszttársadalomnak a termékei. Az ének, zene, tánc, táncház látszólag nem több mint időtöltés, szórakozás, mégsem tartozott a privát szférába (ha volt egyáltalán ilyen a parasztház falain kívül). Inkább a kötelező társadalmi érintkezés, a többiek előtti számadás, a jóváhagyott párválasztás, a szolgálatnak tekintett munkához való regenerálódás, tehát a falusi társadalom önmaga újratermelésének körébe.
> 
> A nótafák, mesemondók, zenészek is a közösséghez tartoztak. A mindenkire vonatkozó normák a szoros együttélés alatti közvetlen érintkezésben, a közös gyakorlat során szabályozták a lokális közösség életét, szokásait, dalait, táncait. A választás szabadsága nélkül együtt élők, és az egymás után következő generációk mind egyaránt elsajátították az életük megszervezéséhez szükséges legkülönbözőbb hagyományokat, a munkavégzés szakmai fogásaitól a termékenységvarázslásokig, az erdei csapdaállítástól a mézbegyűjtésig, a daloktól a táncokig. A zene és a tánc gyakorlata során kialakított helyi stílus sem puszta dísz, hanem szintén a biztonságot növelte, a saját képükre formált idegen hatásokat ezzel is otthonossá téve.
> A hagyományozódás - ahogy korábban Agócs Gergely megfogalmazta szintén itt a folklistán - " a tudatos változtatás igénye nélkül végrehajtott másodlagosan rögzített (értsd: kodifikált, sokszorosított, uniformizált, stb.) előírások nélkül történő, az emlékezésre támaszkodó, de az adott minták, előképek bizonyos fokú (adott stiláris kereteken belül maradő), egyéni értelmezését is megengedő, élő átörökítés folyamata."
> 
> A változatlanság, illetve a lassú változás azonban egyszer csak vége szakadt. A reneszánsztól kezdődően, amikor is a kialakuló emberközpontú gondolkodásban felértékelődött a személyiség szerepe, egyre jobban előtérbe került az individuum. A létrejövő új értékrend, a polgári-individualista értékrend összeütközésbe került a régi értékrenddel. A reformkorban a társadalomban elindult változások átalakították nálunk is az életviszonyokat, a falu társadalma is rétegződött, megosztottá vált, vagyoni különbségek jöttek létre. Megszűnt az egységes normarendszer. A helyi közösség egyre kevésbé tudta a rá zúduló külső hatásokat (kulturális, életmódbeli, öltözködés, bútor, stb.) beépíteni a meglévő kultúrájába, az individuális tevékenységek , pl. a zenekarok is egyre inkább leszakadtak a közösségről. A közösség bomlásnak indult, normái fellazultak, betarthatatlanná váltak. Ez lassan teljesen átalakította a népzenét és néptáncot is. Új divatok terjedtek el Európában, Magyarországon létrejött az új stílus.
> 
> A falusi közösség felbomlása különböző tempóban zajlott, a nyugati területeken érthető módon gyorsabban, keleten és Erdélyben lassabban.  Gyengülése közepette már nem tudta teljesen asszimilálni az új hatásokat, de nem is akarta, mert megcsapta az idők szele, a szabadabb, az egyén számára megfelelő teret engedő új világ. Az új magyar táncstílus estében ezért van az, hogy sokszor az új stílusú népdalok mellett (ezek a még időben folklorizálódott városi dalok mintájára születtek), népies műdalok, műcsárdások adják a tánczenét. A már csak nyomokban tetten érhető hagyomány itt Kelet-Európában 150 éve egy lejtőn egyre nagyobb sebességgel száguld lefelé, a mai határokon belül a fejlődés az első világháborúval le is zárult. A zártabb, elszigeteltebb közösségekben ez a folyamat az 50-es 70-es években, egyes foltokban a rendszerváltással vált halálossá. A harmadik-negyedik táncházzenész generációnál a jelenlegi ízlésválság, és káosz egyik okozója ennek a ténynek a figyelmen kívül hagyása volt. Nekik még mindig az aznapi a követendő, az etalon, nem véve tudomásul, hogy a média nehéztűzérsége, a repülőgép, gyorsjárművek, a számítógép, a mobiltelefon által globálissá vált világban ez már nem a közösség szűrőjén átment kultúra, ezért megfelelő forráskritikával kell élni.
> Feldolgozás, átdolgozás se kell ahhoz, hogy kerülve a veretes, értékesebb dalokat hangszeres táncdallamokat, lehetséges legyen úgy válogatni a bemutatásra szánt zenét, hogy a kevésbé, vagy egyáltalán nem folklorizálódott darabokkal a tömegfogyasztást és a népszerűséget szolgálják. Üdv .
> Németh György   ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
> >
> >Sziasztok,  Annyi jutott eszembe Bea soraira, hogy talán lehetne egy koncertet a következő sorokkal is kezdeni ...(akár csak énekkel is..)-- "Irigyeim sokan vannakmint a kutyák úgy ugatnak.." No persze csak viccnek szántam...-semmi szükség rá, hogy felvegye a kesztyűt a Csík zenekar mert amit csinálnak az olyan emberekhez is eljuttatja a népzenét akiket eddig soha nem érintett meg. Ezt a saját környezetemben látom én is nap mint nap és szerintem mindannyian ismertek pár ilyen embert  Ti is. Az újtól nem kell félni és főleg nem kell negatív kritikával illetni mert esetleg mástól jött az ötlet!A népzene az amit a nép a maga ízlésére formál és tovább adja azt és egy-egy dalhoz nem feltétlenül tartozik hozzá a szerző zenekar de mégis énekelve, játszva marad nap mint nap!  Üdv  Donka Zsolt
> >-- Eredeti üzenet --
> >Feladó: Salamon Beáta <metabeja at gmail.com>Címzett: Folklista - a Folkrádió levelezőlistája <lista at list.folkradio.hu>Elküldve: 2014. január 17. 12:16Tárgy : Re: [Folklista] Szentségtörés vagy sem? (Folkmagazin cikk)
> >
> >Sziasztok!
> > Rég nem voltam a listán, ehhez a témához viszont hozzá kell szólnom, hiszen
> > magam is szoros kapcsolatban állok a zenekarral, mint zenei rendezőjük.. .
> > Nem tudom, ki volt a jubileumi koncertjükön, vagy máshol, meghallgatni őket
> > élőben, közönség előtt...
> > (Annak idején (1990-e évek eleje) HeavyMéta néven mi is játszottunk
> > népzenei átdolgozásokat.
> > Óriási volt a sikere, ezrek jöttek utána táncházba...
> > Kettős koncerteket adtunk, az egyik fele autentikus, a másik fele a
> > rockos-blues-os feldolgozás.)
> > 
> > A Csík zenekar lemezeinek egyharmad-egynegyede csak a feldolgozás. A többi
> > népzene.
> > Sajnálatos dolognak tartom, hogy információhiány miatt terjednek a
> > rosszindulatú hírek a csapatról .
> > A nagykoncerten ami 3 órás volt, 4-5 szám volt ilyen.
> > A többi népzene.
> > A legnagyobb sikere a mérai táncoknak volt.
> > 6000 ember előtt.
> > A koncert utolsó dalát - " Én vagyok az aki nem jó" - az egész csarnok
> > önfeledten énekelte.
> > 
> > Mi ez, ha nem a magyar népzene sikere?
> > Tudom, lehet így is - úgy is harcolni a magyar kultúra terjesztéséért.
> > Lehet szeretni - nem szeretni az ilyen törekvéseket.
> > De:
> > 
> > Sok mindent nem értek.
> > Más sztár népzenei együttesek BÜNTETLENÜL megengedhetik maguknak, hogy
> > magyarnótát játszanak - mert hangszertechnikailag jól mutat - és jazz-szerű
> > amatőr improvizációkkal is keverjék a népzenét.
> > Hogy saját szerzeményekkel kápráztassák a közönséget, mindenféle balkáni
> > ritmusokkal keverjenek és összemossanak zenei határokat.
> > És ezért ők is magas kitüntetéseket kapnak, nemzetközileg is elismeréseket.
> > Őróluk nem beszélünk, nem határolódunk el.
> > Mert világzenei együttesnek mondják magukat.
> > Vagy még annak sem, maradnak mind táncházas zenekar a köztudatban.
> > És itt nem egy formációra gondolok, gombamód szaporodnak...,  és nem a Csík
> > zenekar miatt...
> > 
> > Most rohannom kell tanítani, remélem senkit nem bántottam meg levelemmel.
> > Szász Józsi véleményével maximálisan egyetértek, tényszerű, és egyértelműen
> > képviseli a magyar népzene iránti féltésünket.
> > 
> > Üdv:
> > Beja
> > 
> > 
> > 
> > 
> > 
> > Salamon Beáta
> > www.fiddler.hu
> > i <http://www.youtube.com/metabeja>nfo@fiddler.hu
> > 0630 2724283
> > 
> > 
> > 
> > 2014. január 17. 11:21 Szász József Árpád írta, <SzaszJ at otf.hu>:
> > 
> > > Kedves Béla, és lista tagok!
> > >
> > >
> > >
> > > Idézett soraira rögtönözve az alábbiakban reagálok:
> > >
> > >
> > >
> > > ". .. a hivatalos kultúrpolitika ezzel a műfajt is kitüntette, szerintem
> > > indokolatlanul..."
> > >
> > > Én nagyon értékelem az élő népzenében, amikor nem a zenész beszéli a
> > > közösség szájába a nótákat, hanem amikor a közösség tetszőleges tagja,
> > > tagjai hozzák azokat felszínre . Persze  akár maga a zenész is megteheti
> > > mint a közösség része, de nem mint valaki felülálló. Viszont azt is tudom
> > > becsülni, amikor nem is énértem, hanem csak nekem megnyílva fejezi ki magát
> > > az ihlet által megszállt dalnok. Ettől függetlenül persze én nem kedvelem
> > > sem a versenyeket, sem a díjazásokat, sem a rangsorba állításokat. Hiszen
> > > minden ember más és más, és más és más küldetéssel. Mindenkit köszönet
> > > illet, aki becsülettel elvégzi a saját feladatát. És hogy mi az? Azt nem
> > > tudhatjuk. Figyeljük és élvezzük az élet emberbe bújt ajándékát.
> > >
> > >
> > >
> > >
> > >
> > > ".. .A zenekar ugyanis a műfajon belül nem alkotott zseniálisan egyedit. Az
> > > általános vonalat követi, "
> > >
> > > Olyan amilyen, lehet élvezni de nem muszáj. Annyira általános nekem is,
> > > hogy nem tartozok azok közé akik ezt válasszák, de ha elém kerül szívesen
> > > meghallgatom és élvezni is tudom.
> > >
> > >
> > >
> > > " ...nem törekedik a magyar népzenei kultúra legszebb, legértékesebb,
> > > legkifejezőbb alkotásainak művészi átdolgozására, korszerű köntösbe alkotó
> > > módon való átültetésére ..."
> > >
> > > Kinek a legszebbek, a legértékesebbek, a legkifejezőbbek? Nekem ezek
> > > változnak, mikor melyik. Igaz van egy-két száz, amelyik alap. Gyökere a
> > > többinek. Számomra egyébként attól függ leginkább, hogy hogyan adják elő.
> > > Hogy hogyan tör fel a felszínre. Hogy feltör-e vagy csak szájra veszik. És
> > > ezt a gondolatiságot folytatva, számomra nincs korszerű, hanem itt és most
> > > a hogyan van. Az a spiel. És ez manapság nem mindennapos. Legalábbis nem
> > > hangos. Ezért szomorú vagyok, de tudok mit tenni. Képviselem, amiben
> > > hiszek. Még akkor is, ha ezért kevesebben tesznek. A tegnap pld. nagyon
> > > kevesen jöttek el a Fonóban tartott segély koncertre. Pedig volt annyi
> > > kapnivaló mint egy több tízezres nézőszámú koncerten. :(
> > >
> > >
> > >
> > > ., hanem az amúgy is népszerűbb, érzelmesebb, "magyar nótásabb" dalait
> > > próbálja eladni egy szélesebb populációnak, konkrétan a popzenekedvelőknek.
> > > Nyilván abból a dicséretes megfontolásból, hogy tömegekkel szerettessék meg
> > > a magyar népzenét. Más megnyom egy gombot a szintetizátoron, és egy
> > > pop-rock alapra kezd valami népit furulyázni, ők más utat választottak a
> > > pop kultúrával való kapcsolathoz, elkezdtek popzenét is játszani népi
> > > hangszereken. Hogy melyik a jobb eszköz ahhoz, hogy nagyobb táborhoz
> > > juttassák el a népzene világát, azt majd eldönti az idő. Szerintem ezzel
> > > csak egy vitatható eklektikát teremtenek, aminek a művészi értéke elég
> > > csekély, és nem hoznak létre díjazásra alkalmas maradandó műveket. Így van
> > > ez, vagy rosszul látom? Na erről beszélgessünk, szivesen meghallgatom az
> > > ellenvéleményeket is."
> > >
> > > Ha így látja, jól látja. Én is hasonlóan gondolom a fenti reagálásaim
> > > szellemében. De nem tudom, hogy így van-e. Azt viszont igen, hogy a
> > > népzene, na az más. És sajnálom, hogy azzal úgy ahogy de mégis csak kevesen
> > > élnek. Pedig nekünk a nép és a zene is ingyen adott hozzá (hisz őseink
> > > kifizették az árát). Ennyire nehéz lehajolni érte? Hogy inkább
> > > egyik-másikon tapsolunk nem kis munkabért feláldozva érte?
> > >
> > >
> > >
> > > "Egy korábbi hozzászóláshoz: A példázat az ürülékről ugye nem azt jelenti,
> > > hogy a népzene körüli dolgokról való eszmecsere csak szarkenegetés?"
> > >
> > > Nem. De azért mindenben van egy kis igazság. Hiszen jobb benne lenni, mint
> > > arról beszélni. Persze beszélni sem rossz, főleg ha az egy eljövendő
> > > cselekedet vitaminforrása.
> > >
> > >
> > >
> > > Barátsággal,
> > >
> > > Szász József
> > > ______________________________________
> > >
> > > Köszönjük a Folkrádió 2014-es működtetésére nyújtott adományokat. Már csak
> > > az év utolsó 68 napjára való pénz hiányzik. Ha segítenél, itt találod a
> > > tudnivalókat: http://www.folkradio.hu/alapitvany/adakozas
> > > Folkrádió Közhasznú Alapítvány
> > > Számlaszám: 11713005-20391074
> > > Adószám: 18565449-1-09
> > >
> > ______________________________________
> > 
> > Köszönjük a Folkrádió 2014-es működtetésére nyújtott adományokat. Már csak az év utolsó 68 napjára való pénz hiányzik. Ha segítenél, itt találod a tudnivalókat: http://www.folkradio.hu/alapitvany/adakozas
> > Folkrádió Közhasznú Alapítvány
> > Számlaszám: 11713005-20391074
> > Adószám: 18565449-1-09
> > 
> >______________________________________
> >
> >Köszönjük a Folkrádió 2014-es működtetésére nyújtott adományokat. Már csak az év utolsó 62 napjára való pénz hiányzik. Ha segítenél, itt találod a tudnivalókat: http://www.folkradio.hu/alapitvany/adakozas
> >Folkrádió Közhasznú Alapítvány
> >Számlaszám: 11713005-20391074
> >Adószám: 18565449-1-09
>  
> ______________________________________
> 
> Köszönjük a Folkrádió 2014-es működtetésére nyújtott adományokat. Már csak az év utolsó 58 napjára való pénz hiányzik. Ha segítenél, itt találod a tudnivalókat: http://www.folkradio.hu/alapitvany/adakozas
> Folkrádió Közhasznú Alapítvány
> Számlaszám: 11713005-20391074
> Adószám: 18565449-1-09
> 
>______________________________________
>
>Köszönjük a Folkrádió 2014-es működtetésére nyújtott adományokat. Már csak az év utolsó 58 napjára való pénz hiányzik. Ha segítenél, itt találod a tudnivalókat: http://www.folkradio.hu/alapitvany/adakozas
>Folkrádió Közhasznú Alapítvány
>Számlaszám: 11713005-20391074
>Adószám: 18565449-1-09