[Folklista] Szentségtörés vagy sem? (Folkmagazin cikk)

[Szász József Árpád]

Kedves Béla, és lista tagok!



Idézett soraira rögtönözve az alábbiakban reagálok:



"... a hivatalos kultúrpolitika ezzel a műfajt is kitüntette, szerintem indokolatlanul..."

Én nagyon értékelem az élő népzenében, amikor nem a zenész beszéli a közösség szájába a nótákat, hanem amikor a közösség tetszőleges tagja, tagjai hozzák azokat felszínre. Persze  akár maga a zenész is megteheti mint a közösség része, de nem mint valaki felülálló. Viszont azt is tudom becsülni, amikor nem is énértem, hanem csak nekem megnyílva fejezi ki magát az ihlet által megszállt dalnok. Ettől függetlenül persze én nem kedvelem sem a versenyeket, sem a díjazásokat, sem a rangsorba állításokat. Hiszen minden ember más és más, és más és más küldetéssel. Mindenkit köszönet illet, aki becsülettel elvégzi a saját feladatát. És hogy mi az? Azt nem tudhatjuk. Figyeljük és élvezzük az élet emberbe bújt ajándékát.





"...A zenekar ugyanis a műfajon belül nem alkotott zseniálisan egyedit. Az általános vonalat követi, "

Olyan amilyen, lehet élvezni de nem muszáj. Annyira általános nekem is, hogy nem tartozok azok közé akik ezt válasszák, de ha elém kerül szívesen meghallgatom és élvezni is tudom.



" ...nem törekedik a magyar népzenei kultúra legszebb, legértékesebb, legkifejezőbb alkotásainak művészi átdolgozására, korszerű köntösbe alkotó módon való átültetésére ..."

Kinek a legszebbek, a legértékesebbek, a legkifejezőbbek? Nekem ezek változnak, mikor melyik. Igaz van egy-két száz, amelyik alap. Gyökere a többinek. Számomra egyébként attól függ leginkább, hogy hogyan adják elő. Hogy hogyan tör fel a felszínre. Hogy feltör-e vagy csak szájra veszik. És ezt a gondolatiságot folytatva, számomra nincs korszerű, hanem itt és most a hogyan van. Az a spiel. És ez manapság nem mindennapos. Legalábbis nem hangos. Ezért szomorú vagyok, de tudok mit tenni. Képviselem, amiben hiszek. Még akkor is, ha ezért kevesebben tesznek. A tegnap pld. nagyon kevesen jöttek el a Fonóban tartott segély koncertre. Pedig volt annyi kapnivaló mint egy több tízezres nézőszámú koncerten. :(



., hanem az amúgy is népszerűbb, érzelmesebb, "magyar nótásabb" dalait próbálja eladni egy szélesebb populációnak, konkrétan a popzenekedvelőknek. Nyilván abból a dicséretes megfontolásból, hogy tömegekkel szerettessék meg a magyar népzenét. Más megnyom egy gombot a szintetizátoron, és egy pop-rock alapra kezd valami népit furulyázni, ők más utat választottak a pop kultúrával való kapcsolathoz, elkezdtek popzenét is játszani népi hangszereken. Hogy melyik a jobb eszköz ahhoz, hogy nagyobb táborhoz juttassák el a népzene világát, azt majd eldönti az idő. Szerintem ezzel csak egy vitatható eklektikát teremtenek, aminek a művészi értéke elég csekély, és nem hoznak létre díjazásra alkalmas maradandó műveket. Így van ez, vagy rosszul látom? Na erről beszélgessünk, szivesen meghallgatom az ellenvéleményeket is."

Ha így látja, jól látja. Én is hasonlóan gondolom a fenti reagálásaim szellemében. De nem tudom, hogy így van-e. Azt viszont igen, hogy a népzene, na az más. És sajnálom, hogy azzal úgy ahogy de mégis csak kevesen élnek. Pedig nekünk a nép és a zene is ingyen adott hozzá (hisz őseink kifizették az árát). Ennyire nehéz lehajolni érte? Hogy inkább egyik-másikon tapsolunk nem kis munkabért feláldozva érte?



"Egy korábbi hozzászóláshoz: A példázat az ürülékről ugye nem azt jelenti, hogy a népzene körüli dolgokról való eszmecsere csak szarkenegetés?"

Nem. De azért mindenben van egy kis igazság. Hiszen jobb benne lenni, mint arról beszélni. Persze beszélni sem rossz, főleg ha az egy eljövendő cselekedet vitaminforrása.



Barátsággal,

Szász József