[Folklista] locsolóversíró versenyen kívül

[Keszthelyi Imre]

Köszönöm, sajnos testben nem tudok ott lenni adásidőnk miatt, de elküldtem
> versikéimet szabad felhasználásra.
>
> Ide is mellékelem (azaz másolom, mert mellékletben nem ment át).
>
> Áldott húsvétkét!
>
> Imre




Locsolóversek
Keszthelyi Imrétől
(1970–2005)
(A tördelés önhibámon kívül kicsit Majakovszkijosra sikerült)

Ifjúkori (1970):

 Érted én mindent megadnék,
                                     úgy gyötör a locsolhatnék.

Sikítanod köll, mivel
                                nyakonöntlek kölnivel!


Érett kori  (2000-es évek):

 Lóra, csikós, lóra –
Elszaladt a ménes!
A szép lányok elől
               Elszaladtam én es.

Utánam eredtek,
        Öt is itt lohol, ni!
Ha csak egy is elkap,
Meg kell lesz locsolni…




Kortárs népies (2000-es évek)

Jártam én már sok plázában,
Sem cserépben, sem vázában
Nem találtam oly virágot,
Mint kit magam előtt látok.

Bár nem írják pletykalapban,
Érdeme hervadhatatlan.
Hogy maga másképp ne járjon,
                      Megöntözöm szép virágom!


A klasszikus – kicsit másképp

Zúga zeke, szánta traktor!
Megöntözhetlek-e akkor?




Aktualizált gyermekvers

Csernobilban jártam,
Erőművet láttam.
Fel akart robbanni,
Szabad-e locsolni?



Környezettudatos:

Csernobilban jártam,
Hainburgban, Pakson,
Mindegy az, csak elég
ijesztően hasson!

Örömtől sugárzom!
Vagy… az alkohol, mi?
Csak after-sérvem van,
Jó lesz-e locsolni?


Ez erősen szép:

Száll a kendermagos csíz,
a csőrében szagos víz –
mit
hervadás ellen bevetne…
locsolni nem-e lehetne?


Locsolóvers Erdélyből

Szegedi Pistától (Szék, Szolnok–Doboka
vármegye/Sic, Judeţul Cluj)
hallottam 1980 körül

Felvirradtunk máma
egy gyönyörű napra,
Úgy tudjuk, hogy ma van
Húsvét másodnapja.
Pénteken kiomlott
Jézus drága vére,
Mái nap föltámadt,
föl is ment a mennybe.
Ennek örömére,
emlékezetére
Friss vizet öntünk ma
sok virág tövére.
Én is eljöttem, hogy
egy rózsát megöntözzek,
Hogy el ne hervadjon,
míg az Isten élteti.
Nesze víz, rózsavíz,
gyöngyöm, gyöngyvirágom!
Hól a tojás, piros tojás?
A zsebembe várom!

(Közreadja Keszthelyi Imre – 2010)