[Folklista] Fölszállott a páva 2013

[András Nagymarosy]

Szabó László
részére

Kedves László!

Nem véletlenül írtam Kemecsnek, hogy ha megírnám részletes véleményemet az
FP-ről, nagy és kimerítő, valamint végeláthatatlan vitának néznénk elébe.
Lám, én is kaptam rögtön egy címkét Tőled, hogy* "Ántipávista*". - Ez egy
kicsit arra emlékeztet, amikor bizonyos politikai oldal - mielőtt az érdemi
vita elkezdődne -, le-fasisztázza vagy le-antiszemitázza a másik oldalt.
Egy ilyen címkéből aztán nem lehet többé jól kijönni! - Én feltételezem,
hogy Benned nem efféle bántó szándék élt, de a dolog mechanizmusa
rettentően hasonló.

Mivel hétvége van és még van egy kicsit időm érdemben válaszolni,
megpróbálok reagálni az összegzésedre:

*"Ezek szerint az lett volna jobb, ha egyáltalán nem jelenik meg a magyar
népzene és néptánc a televízióban, mert ilyen gyalázatos képi világban
értékelhetetlen az, ami egyébként érték?"*

Ha visszamenőleg figyelmesen elolvasod a levelemet, rá fogsz jönni, hogy
sem azt nem írtam,
- hogy jobb lett volna, ha a a népzene nem jelenik meg a TV-ben
- hogy értékelhetetlenek az értékes produkciók, - hiszen én hitet tettem a
legtöbb produkció magas színvonala mellett.

*"nem vesszük tudomásul, hogy a mai korban - sajnálatos módon - ez a
felgyorsult, villódzó képi megjelenítés vált uralkodóvá, akkor elmegy
mellettünk a vonat és még integetni sem tudunk neki."*

Ha ezzel azt akartad mondani, hogy napjaink parancsa az, hogy (Hobó után
szabadon) "le kell menni kutyába", akkor én ehhez nem csatlakozom. A
kalotaszegiekkel szólva pedig "ez a vonat, ha elindult, hadd menjen", azaz
inkább tegyünk panaszt a MÁV-nál, hátha elszégyellik magukat és legközelebb
már egy csinosabb, kitakarított szerelvény érkezik az állomásra.

*"a tartalomhoz illő formát csak akkor lesz képes megtalálni a média, ha ez
a tartalom megjelenik benne és x-edik alkalomra talán kiforrja magát az a
képi világ, ami mindenki számára elfogadható".
*
Én magam úgy gondolom, hogy az az elfogadható művészeti alkotás, ahol* a
tartalom és a forma egységben van*. (A TV-s produkció is az kellene, hogy
legyen). Szerintem, - hangsúlyozom, hogy *szerintem* -, ennek a műsornak a
szerkesztési stílusa és képi világa idegen a magyar folklórtól, (bár egyik
korábbi mondatodból úgy vettem ki, hogy Te is "sajnálatosnak" tartod). Nem
hiszem, hogy akár az X-Faktorban szimpátiával látnának egy népi, kalocsai
mintás vagy matyóhímzéses körítést, és az is valószínűtlen, hogy a MÜPÁ-ban
a közönség örömmel üdvözölne egy elkapkodott vágású, villódzó fényekben
játszó vonósnégyes-produkciót.
Én ismerek olyan szerkesztőket és rendezőket, akik ezt a műsort fiatalosan,
de a műfaj stílushatárain belül meg tudták volna csinálni. (Egyikük pl.
ennek a rovatnak az állandó levelezőtársa). Nekem, mint adófizető
honpolgárnak tehát nem az fáj, hogy volt egy ilyen műsor, hanem, *hogy volt
egy jó lehetőség és volt néhány tízmillió forint, amit nem optimálisan
használtak fel, noha ennyiből  jobban is meg lehetett volna csinálni.* Jót
tett volna kissé több alázat a műfaj iránt és kevesebb rendezői-szerkesztői
önmegvalósítás! (Most jut eszembe, hogy a zsűriben is legalább két olyan
ember ült, aki jobb koncepcióval építette volna fel a műsort).

"*Gondoljunk csak arra, hogy milyen viszolygás fogadta Vikárt, Bartókot és
Kodályt, amikor az "ördög masinájával", a fonográffal ellopta a falusi
nótafák hangját. Ma senki sem botránkozik meg, ha egy gyufásskatulyányi mp3
felvevőt dugnak az orra alá."*

Ennek a gondoltnak az aktualitását nem igazán értem ebben a vitában, de
amúgy egyetértek vele.
Azért leírom, hogy én ahhoz a farmernadrágos nemzedékhez tartozom, amelyik
a hetvenes évek első harmadában meg akarta és meg tudta mutatni, hogy a
magyar folklórt le lehet hozni a koncertpódiumról és a színpadról a
parkettra, az utcákra, a mindennapokba, hogy meg lehet teremteni
kapcsolatait akár a klasszikus zene, akár a rock-zene irányába és mi is
eljutottunk a szalagos magnós gyűjtésektől a digitális hangtechnikáig és a
képi DVD-ig.

*"nekünk az a dolgunk, hogy a helyes mederbe próbáljuk terelni a világ
folyását, nem pedig hogy gátat építsünk az útjába."*

Számomra az első Repülj Páva meghatározó élmény volt. A másodikon egy
elődöntős kiesés "erejéig" már magam is részt vettem. Azóta is megnéztem az
összeset és a mostanihoz hasonló kifogásaim soha nem voltak. De úgy
látszik, mégsem jó a hozzáállásom, mert a "gátépítés" gyanújába estem, (jó,
hogy nem az "árok-ásáséba"!) Ezért inkább egy kicsit most meghúzom magamat,
hadd vitatkozzanak mások is.

Bár nem határtalan optimizmussal, de kitartó reménységgel üdvözöl

Ánti


Határtalan optimizmussal:
Szabó László