[Folklista] Fölszállott a páva 2013

2013. Jan. 6., V, 22:19:21 CET

Kedves Gyöngyvér, Kedves Lista tagok,

Alapelvem az, hogy a zsűri éppen úgy el kell, hogy tűrje a kritikát, mint
ahogy a versenyző, ezért tisztelettel és érdeklődéssel fogadom véleményét.
Ugyanakkor engedje meg, hogy írásával kapcsolatban néhány észrevételt
tegyek, amint azt szívesen fogadom az általam kritizált táncosoktól is.

Ami a zalaegerszegi táncegyüttes produkcióját illeti, az egy percre szabott
televíziós kritikát követően részletesebben leírtam a koreográfiával
kapcsolatos fenntartásaimat a "Fölszállott a páva" ma is működő "facebook"
oldalán

(http://www.facebook.com/folszallottapava?ref=ts&fref=ts) ma is olvasható,
és amit levelem alatt bemásolok.

Természetesen előfordulhat, hogy nekem és zsűri társaimnak ismeretei ebben
a tekintetben hiányosak. Az előadást követő vitában azonban az érzelmektől
fűtött hozzászólásokon kívül állításaimat megcáfoló tényszerű érvekkel nem
találkoztam.

Ami Hégli Máté produkcióját illeti, azt hiszem egyszerű félreértésről van
szó. Szó sincs arról, hogy a bodrogközi oláhos motívumkincsét ítéltem
szegényesnek, és ezért marasztaltam volna el a nagyon szimpatikus felvidéki
táncost, akinek édesapját, Hégli Dusánt jól ismerem, és munkásságának,
koreográfiáinak nagy tisztelője vagyok. Kritikám arra vonatkozott, hogy egy
speciális, csupán néhány adatközlő által bemutatott anyag előadása még
nagyobb tapasztalatot, nem technikai értelemben vett táncos tudást igényel,
mint pl. a jól ismert, virtuóz kalotaszegi legényesé.

Remélem, hogy hozzászólásaimmal nem vettem végleg el a kedvét a
"Fölszállott a páva..." értékes produkcióinak megtekintésétől, és a
mindannyiunk által remélt folytatást férjével együtt Ön is megnézi.

Diószegi László

Kedves Táncosok és Pávások!

Az elmúlt napokban vita bontakozott ki a Zalai Táncegyüttes táncával
kapcsolatos kritikámról. A versenyen a zsűritagok rendelkezésére álló 40-50
másodperc nem lehet elegendő az összetett szakmai problémák bemutatására,
ezért az ott elmondottakat itt szeretném kiegészíteni.
Először is hangsúlyoznom kell, hogy a Zalai Táncegyüttes táncosainak
elkötelezettségét, és vezetőjüknek, Varga Jánosnak pedagógiai és művészeti
munkáját nagyra tartom. Talán nem ismert az a tény, hogy néhány éve én
javasoltam a Martin Szövetség művészeti vezetői nívódíjára, amellyel több
évtizedes munkáját ismertük el. Tehát kritikám a legkevésbé sem
személyéről, vagy munkásságáról és nem is a táncosok teljesítményéről szólt.
Népművészeti mozgalmunk több mint negyven éve nem jutott a Pávához
hasonlítható nyilvánossághoz. Ez nagy öröm, de legalább ugyanakkora
felelősség is, hiszen még ma sem mindenkinek egyértelmű a magyar nóta és a
népdal, a palotás, műcsárdás, műtánc, a különböző néptánc töredékek és a
letisztult néptánc közötti különbség. Ez a közönségnek nem is róható fel,
mert sokszor nem könnyű a különbség tétel.
A népzene - műzene tekintetében tisztábban látunk. Ma már a nagyközönség is
világosan tudja, hogy mi különbözteti meg a "Fölszállott a pávát..." és egy
magyar nóta vetélkedőt. Bizonyára mindenki felháborodottan utasította volna
el, ha egy énekes a "Száz forintnak ötven a fele..." vagy ehhez hasonló
nótával áll elő, akkor is, ha azt a nagyanyjától tanulta. A népzenei
mozgalom nem is vette zokon, hogy Sebő Ferenc kritizálta a Tarsoly zenekar
cigányzenekaros előadásmódját, de többször fordult elő az is, hogy a
népzenész zsűri csupán egy műdal beillesztéséért, sőt a nem autentikus
díszítés módért morgott.
A néptánc tekintetében ez még nincs így és ez nem véletlen. A népdalgyűjtés
és rendszerezés jó félévszázaddal megelőzte a Martin György és munkatársai
által elvégzett óriási néptánc gyűjtő és elemző munkát.
Martin így írt a Nyugat és Közép Dunántúl táncairól: "A tánckincsről
alkotható kép jelenleg annyira szakadozott és hézagos, hogy még az
általános típusokat sem tudjuk átfogóan jellemezni... A korai, Rábaköztől
eltérő jellegű polgárosulás következtében itt a hagyomány nem vált egy új -
a régiből táplálkozó, vagy arra támaszkodó - táncanyag forrásává, hanem
funkcióját teljesen elvesztve, csak töredékes nyomait találjuk a hajdan itt
élő régi stílusoknak."
Nagyszerű, hogy a Zalai Táncegyüttes saját pátriája táncai után kutatva még
talált táncosokat, akik valamilyen táncot meg tudtak mutatni nekik. (A
Zenetudományi Intézetben található Zala megyei ugrósról, csárdásról,
eszközös táncokról film, de verbunkot nem találtak Martinék!) Ugyanakkor
fontos figyelembe venni Kallós Zoltán örökbecsű mondását is: "Egy adat nem
adat". Ahhoz, hogy valamit tipikusnak, jellemzőnek mondhassunk,
forráskritikával kell élni, több adatközlőnél kell hasonlót találni,
összevetni, kiszűrni az egyedit, megtalálni az általánosan jellemzőt. Ezek
nélkül nagyon kockázatos rekonstruálni, és nagy felelősség a televízió nagy
nyilvánossága elé tárni a "zalai táncokat". Kritikám első sorban nem is a
rábaközi körverbunkhoz hasonlatos rekonstrukcióra, hanem a szóló táncként
előadott mozgásanyagában értelmezhetetlen, többször ismételt combcsapkodós
sorozatra és az "Aranyos kis Bözsikém ..." illetve a "Mókuska, mókuska..."
kezdetű kísérő dallamokra vonatkozott.
Természetesen ezek a sokszor idegen eredetű, a magyar népdal és néptánc
sajátosságaitól eltérő stílusjegyeket mutató újszerű dallamok, motívumok is
részei a folklórnak, de színpadra állításuk, különösen a hagyományos népi
kultúrát bemutató műsorban nem javasolt. A népzene és néptánc gyűjtések
publikálása során éppen az ilyen esetek megjelölésére használják a
"Közlésre nem ajánlott" szakkifejezést. Ez nem sértő, nem degradáló
fordulat, egyszerűen jelzi, hogy az adott dallam, vagy tánc széleskörű
bemutatása szakmai problémákat vet fel.
Természetesen egy szakmai fesztiválon más szempontok is létezhetnek. Egyes
koreográfiák kifejezetten a változás - sokszor a romlás - megragadásának
céljával születnek és ezeknek is lehet létjogosultságuk. Közismert, hogy az
erdélyi románok és cigányok körében az utóbbi évtizedekben elterjedt a
Mahala nevű tánc. Ez a divattánc, amelyet a románok kezdtek el táncolni,
majd később a cigányok, sőt esetenként a magyarok is átvették, eltér a
Kárpát-medence eddig ismert táncaitól, de a cigány közösségekben több
helyen és hasonlóan táncolják. Itt tehát az egyes helyeken még létező
folklorizációs folyamatról van szó, aminek bemutatása feladata lehet
néptáncművészetünknek. Természetesen kellő óvatossággal és kritikával kell
ezt az anyagot kezelni, hiszen nem befejezett folyamatról, letisztult
táncról beszélünk.
Ahogy azonban az a versenykiírásban is olvasható, a "Fölszállott a páva" az
autentikus népművészet fóruma. A vetélkedő egyik legfontosabb célja, hogy a
nagyközönséggel megismertesse azt a munkát és azokat az eredményeket,
amelyeket a Táncház mozgalom elvégzett és létrehozott. Nagy a felelősségünk
is, hiszen Martin György, Kallós Zoltán, a Pesovár testvérek és mások
életművének ápolása és továbbvitele is feladatunk. Ezért a zsűrinek
kötelessége észrevenni és megjegyezni, ha olyat észlel, amit nagy
mestereink is megkérdőjeleztek és ma is megkérdőjeleznének.

Baráti üdvözlettel

Diószegi László

2013. január 5. 21:32 Gyöngyvér Kőrösi-Szabó írta, <gyver.panka at gmail.com>:

> Kedves Kemecsei Gábor!
>
> A férjemmel akkor hagytuk abba a Fölszállott a páva adásainak nézését,
> amikor a Martin György Néptáncszövetség elnöke azt mondta a
> zalaegerszegieknek, hogy csak azért, mert a nagyapáitok táncát járjátok, az
> még nem néptánc. Már akkor is összeszaladt a szemöldökünk, amikor Hégli
> Máté produkcióját talán egy héttel korábban úgy értékelte, hogy dicséretes
> a lokálpatriotizmusa, de egy bodrogközi oláhos azért mégsem ér fel egy
> kalotaszegi legényessel.
> Ez lehet, hogy így van, nem vitatom. Ugyanakkor némi logikai bukfencet
> érzek, amikor folyamatosan azt hallom, mennyire egyedülállóan gazdag a
> magyar népi kultúra (és az is!), ám a népzene vagy a néptáncok oktatása
> során - és úgy tűnik, azok értékelésekor is, az erdélyi hegemónia
> egyszerűen megtörhetetlennek tűnik.
> Mi egy olyan új Fölszállott a pávát szeretnénk látni az idén, ahol a
> Kárpát-medence valamennyi népi kultúráját egyformán megbecsülik és
> értékelik. Legyen az a nagyanyám tánca Vasból, a nagyapámé Perkátáról, vagy
> a szlovák őseimé Abaúj-Hegyaljáról.
>  Üdvözlettel:
> Kőrösi-Szabó Gyöngyvér
>
> 2013/1/5 Kemecsei Gábor <kemecsei at folkradio.hu>
>
> > Gaál János írta:
> >
> > "Igen.
> >
> > Rengeteg embert elér a "páva" és ez nagyon fontos, gyönyörűséges
> értékeink
> > jó része elérhetővé vált széles rétegeknek.
> >
> >  Másrészt'
> >
> > a bírák (is) jelezték, hogy néhol túldíszítették az éneket,
> > "megkoreografálták" a táncokat, ami kissé idegen a hagyományoktól, meg
> > nyelvünktől is a jelző
> >
> > de én nem bírom azt (se) hallani, hogy <*adatközlő*>
> >
> > aki felolvassa a vízállás jelentést; az az adatközlő, akik őrzik
> szépséges
> > értékeinket; Ők derék emberek, köszönet érte.
> >
> > Továbbá szerencsésebbnek tartom, ha minden fellépő a saját örökségét
> > mutatná be.
> >
> > A műsor vezetése kissé amerikás; lendületes, pörgős, harsány,
> > túltervezett, néha erőltetett.
> >
> >  Összességében rendkívül ritka kellemes élmény volt,
> >
> > kérni kell az évenkénti megrendezését."
> >
> >
> >
> >
> >
> >
> >
> > (Tisztelettel!
> >
> >  Kérem tegye közzé az alábbi levelemet, mivel valami hiba miatt nem tudom
> > a T. listára elküldeni.
> >
> > Köszönettel
> >
> > Gaál János)
> >
> > ___________________________
> > www.folkradio.hu
> > Leiratkozás:
> > http://list.folkradio.hu/**mailman/listinfo/lista<
> http://list.folkradio.hu/mailman/listinfo/lista>
> >
> >
> >
> ___________________________
> www.folkradio.hu
> Leiratkozás:
> http://list.folkradio.hu/mailman/listinfo/lista
>
>
>