[Folklista] Üsztürü 20 éves

[Szász József Árpád]

Meghívó!
2012.05.19. - 21 h - Gálaműsor: 20 éves az Üsztürü Zenekar (koncert, Gyimes, Borospataka www.skanzen.ro<http://www.skanzen.ro>)
20 éves Üsztürü Zenekar ünnepi emlékműsora (Borospataka)
Kedves érdeklődő! Az Üsztürü Zenekar életébe is beköszöntött a húszadik közös esztendő. Semmi előkészület nélkül, csak a megszokott, szinte észrevétlen, de irgalmatlan lépteivel toppant be semmit nem akarva közénk is. Milyen jó is lett volna, ha már ilyen nagyhatalmú, ripsz-ropsz kiosztotta volna az ekkori teendőinket, és csak a szokásos húrok közé csapáshoz terelt volna, azzal hogy: Húzd rá!
Panaszkodásra azért semmi okunk, hisz a sejtelmes találkozásunk bőséges ihletfalatokkal ajándékozott meg, amelyek széles publikum előtti megosztását azért ránk bízta.
Így, hívjuk Önöket, csatlakozzanak személyes ünneplésünkhöz, amely mindenekelőtt az elődeink iránti tisztelet, megbecsülés és hála kinyilvánításával kezdődhet. Hisz mit sem érnénk, ha az emberek halk többsége a történelem során a mindenkori nehézségek mellett, nem fejezte volna ki magát úgy dalban, mint táncban. Ha nem vállalta volna fel magát, mezítelen testét, lelkét a közösség előtt, ezáltal azt formálva, csiszolva és táplálva egyaránt. Így pottyanhattak ölünkbe, ilyen közösségek által emberré faragott egyéniségek, mint:
Ádám István (Icsán: Szék); Antal Ferenc, Toni Rudolf (Öreg Árus, Rudi: Méra); Kodoba Béla, Kodoba Márton, Moldován Stefan (Palatka); Botezán János (Magyarszovát); Jámbor István, Mezei Ferenc, Csányi Mátyás (Dumnezeu, Csángáló, Mutis: Szászcsávás); Csíszár Aladár, Ponci Gyula (Péterlaka); Horváth Elek, Bóné Sándor, Toni Árpád (Vajdaszentivány); Paradica Mihály, Paradica János (Nicújék: Sófalva), hogy csak a zenészekből említsünk egy párat.
De folytathatnánk a sort a Táncház mozgalom által úgy nevezett táncosokkal, énekesekkel, akik mind elsősorban Emberek, természetesen egyedi névvel, karakterrel, de mégis többek annál, a különböző tájegységek szemléleteinek, stílusjegyeinek megtestesítői.
E szellemiségben nem a mi nevünk, a mi egyediségünk érte el az ünneplő pillanatot, hanem a környezetünk, a közreműködésünkkel alkotott mozgalom, a hagyomány bőrünk alá engedésének, a néha verejtékes, izzadságszagú, de oly sokszor melengető események összessége.
Hasonló tisztelet, megbecsülés és hála illeti a Táncház mozgalom előttünk járó generációit is, hisz az ő munkájuk, elkezdve a híres gyűjtők, kutatók, vagy egyszerű diákok, tanulók, fiatalok rögzített felvételeitől a lejegyzéseken, tanulmányokon át egészen a táncház szervezésekig, és hasonló házi vagy más mulatságokig, mind lehetővé tették, hogy egyre több, a helyi felbomlott közösségek alvó gyermekei bepillantást nyerjenek a közelmúlt lelki és tárgyi gazdagságába.
Végül, de nem utolsó sorban a jelen és jövő generációinak, a mindenkori résztvevőknek, a közönségnek. Akik értelmet, aktualitást adnak, igazolják nap mint nap, hogy van még igény az ember ember közti kapcsolat e fajta keresésnek, és annak ilyenfajta megélésének.
És hogy milyen fajta ez, hadd idézzük Bartókot a népzenéről:
"A népzene tehát a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok. Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene. Ezek a dallamok a művészi tökéletesség megtestesítői. Példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni."
Üsztürüként az elmúlt húsz esztendőben nem tettünk mást és nem is kívánkozunk a jövőben sem, mint keresni és kipróbálni, pillanatról pillanatra megélni ezen egyszerű, és mindig kéznél levő képességeinket. Mivel amellett, hogy napjainkban a világ legkülönbözőbb előadó művészetei érhetőek el gombnyomásra akár az otthoni fotelbe süppedve, mégis mindig és mindig új erővel és életkedvvel képes megajándékozni minket a népi bölcsesség és hagyomány által kialakított kifejezés kultúra. Az emberi érzelmek felszabadításának e ránk szabott műfaja a modernnek nevezett korban is újra és újra képes bizonyítani korszerűségét és aktualitását - egyszerűsége, a fölösleges cicomáktól való tartózkodása és lényegre törő mivolta miatt.
Ünnepi műsorunk Erdély különböző területeiről a bejárt utunkról számol be, nevezetesen:
1. Kolozsvári évek: Szék-Bonchida-Kalotaszeg
2. Kolozsvár-Sepsiszentgyörgy ingázás: Lapád-Szászcsávás
3. "Háromszék" és Nagyvilág évei: Kalotaszeg-Palatka
4. Szülőföld: Sóvidék-Marosmente-Szék
A hegedű, brácsa, cimbalom, nagybőgő hangja mellett Könczei Csongor alapító tag (kontrás), valamint a mulatós, táncos kedvű nézőink közreműködésével együtt ünnepelve reméljük sikerül minden érdeklődő számára megélhetővé és érezhetővé tenni eme elődeinktől ajándékba kapott felbecsülhetetlen kultúra értékeit, és újabb 20 évre feltöltődni.
Az együttes tagjai
Moldován Horváth István - hegedű
Major Levente István - hegedű
Szász József Árpád- brácsa, cimbalom
Szász Lőrinc - nagybőgő