[Folklista] UNESCO listán a táncház módszer

[László Hartwig]

Tisztelt Listatagok!
Engedtessék meg, hogy a Lajtán túlról, Bécsből is hozzászóljak, bár rövid
néptáncos múltam (kb 6 év) és korom (több, mint 10-szer ennyi) ezt nemigen
engedné meg. De talán tudok új színt vinni a vitába, innen a dolgok kissé
másképp látszanak. Igyekszem rövid lenni.
Idézek: "Itt Budapesten 2 KETTŐ!!! Helyen van igazi magyar táncház."
Elő-előfordulok mindkét helyen. Ennek a megállapításnak a tükrében
szerencsém volt, hogy az Aranytízben tanultam első nem moldvai táncaimat, s
a Fonónak is lelkes látogatója vagyok. A táncház-folkkocsma vitába nem
akarok beleszólni, de igazi magyarnak tekintem a moldvai csángókat és
néphagyományukat is. A "2 KETTŐ" így túl kevés, bár a hagyományok
tisztasága náluk is felvetődik. Meghagyok mindekit abban a hitben, hogy
egy-egy tánc negyed óra alatt megtanulható, de egy dolog a lépéseket
leutánozni, s egy másik TÁNCOLNI (a húrokat lefogni, a vonót húzigálni és
muzsikálni).
Azonkívül egy dolog, mi van Budapesten, s mi van a magyar nyelvterületen,
netán azon túl is. El-eljutok a határmenti táncházakba is, némelyikük
igazán nemes élmény. A vidéki táncos élet, s a tánctáborok is, más
megvilágításba helyezik a főváros szerepét, s éppen mostanság lesz a XVIII.
Tokiói THT! ...
Nem tudom, szükség van-e arra, hogy központi helyről írányitsák a
résztvevőket. Az intézményrendszer legfontosabb feladata az lenne, hogy a
rögzített és rábízott kincset óvja és minél szélesebb körben elérhetővé
tegye. Írányító szerepét talán a továbbképzéseken és a támogatásokon
keresztül fejthetné ki a legjobban. Persze ez utóbbi is ingoványos terep.
Érdekes a magyar nyelv, a hagyományokat  inkább őrizzük, ápoljuk (mintha
betegek lennének, sorvadnának), ahelyett, hogy gyakorolnánk, megélnénk,
átélnénk. Örülök, hogy a vitában újraélésük is szerepel.
UNESCO-elismerés ide vagy oda, a vita végülis a hagyományok jövőjéről szól.
Ez máshol is így van. Bizonyítja ezt egy plakát, amelyet egy ismerősömnél
pillantottam meg:

            Nur die
          Traditionen
       bleiben lebendig,
           die sich
        in veränderten
          Situationen
         selber ändern.
     Jürgen Habermas (geb. 1929)

A szerző német filozófus és szociológus, ma is él. Többet nem tudok róla.
Az én hevenyészett fordításomban (átértelmezésemben) ez valahogy így szól:

          Csak azok a
          hagyományok
     maradnak életképesek,
            amelyek
  a változó viszonyok között
           maguk is
          megújulnak.

Azt hiszem, az a feladatunk, hogy segítsük az általunk megismert
hagyományok alkalmazkodóképességét. S közben tartsunk meg belőlük annyit,
amennyit csak lehet. Bármelyikünk úgy járulhat ehhez leginkább hozzá, hogy
a maga hite szerint a maximumot nyújtja, minőségben elsősorban. Egy kis
alázat is jól jön.
Martin Györgyék, elődeik és követőik annakidején átültették a falvak
hagyományait szülőföldjüktől távolra. A városba is. Hajtásokat vágtak le
róluk, elültették, megfogant. Közben a szülőföldön is változott a helyzet.
Nézegetjük az eredményt. Nem biztos, hogy képesek vagyunk a teljes
összehasonlításra, a dolgok itt is ott is folymatosan változnak. Akárhogy
is, mással találjuk szembe magunkat. Fogadjuk el, a miénk. Nevelgessük,
kupálgassuk, pallérozgassuk, hadd nőjön, erősödjön. Ki tudja, tán még
meghálálja.

--- htwg ---
Hartwig László
htwg47 at gmail.com