[Folklista] Olvasnivalók a cigány zene, magyar zene kérdéséhez - egyszerű válasz nincs

2011. Dec. 11., V, 14:55:20 CET

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1130.html

http://www.kislexikon.hu/cigany_nepzene.html

„A 'cigányzene' nem azonos a cigányfolklórral, hanem előadói stílus,
hangszerelés és hangzás, amit az egész világon a magyar kultúra részeként
ismernek és elismernek.
A cigányzene-magyar nóta hagyományosan a szórakoztatást szolgálja.
Szövegei ennek megfelelően elsősorban tréfásak, vidámak, vagy éppen
szomorkás-nosztalgikusak. Gyakori témák a boldog vagy be nem teljesedett
szerelem, az élet apró örömei, a bor, a tánc, a mulatozás; nosztalgia a
fiatalság, szülőfalu, régi szokások után, az idő könyörtelen elmúlásának
tudomásul vétele.”
(ciganyzen.lap.hu)
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
NAGYVÁRADI SZÜCS MIHÁLY: A cigányzene helye a magyar kultúrában
„E szerény írás azt szeretné bebizonyítani, hogy a cigányzene a magyar
kultúra ré-
sze. Ugyanakkor tisztázandó, hogy mit nevezünk cigányzenének, mert cigányzene
a cigányok népzenéje, de cigányzene az is amit a mulatókban hallani, igen
magas
fokon, hiszen a mûvészetük apáról fiúra száll. Véleményem, mely messzemenõkig
nélkülözi a szakszerûséget, az, hogy a cigányok szórakoztatás céljára
mûvelt zené-
jét teljes egészében magyarnak tartom, amelyre a cigány néphagyomány
pontosab-
ban mûvészet mit sem változtatott.
Az pedig vitán felüli, hogy a zenész cigánydinasztiák leszármazottai
hozzátesz-
nek ahhoz a technikához, amire õsei mgtanították, egyszerûen fogalmazva
szüle-
tett zenészek, akik rosszmájúak szerint vonóval jönnek a világra, így az sem
ritka, hogy a zeneszerzést is sikerrel sajátítják el.
A magyarországi cigányzenészek eredete a homályba vész, de ha valaki búvárko-
dásra vagyis kutatásra adja a fejét, mindenképpen Vályi István, református
lelkész
hiteles 1776. évi dokumentumait kell alapnak tekintenie, s így a cigányság
indiai
eredetével szembesül, de térjünk vissza a hazai viszonyokra, hisz ez áll a
magyar fel-
fogáshoz legközelebb.
Hazánkban elõször 1416-ban említik õket, amikor a Barcaságban, pontosabban
annak székhelyén, Brassóban pénzt és élelmet adtak az Egyiptomból iövõ Emmaus
úrnak és 120 társának. A közelmúltban a Szépmûvészeti Múzeumban Luxemburgi
Zsigmond királyunkra emlékezvén kiállítást rendeztek. A kiállítás
részletekbe menő-
en taglalta az európahírû uralkodó erényeit, hibáit, a két ország rendezte
kiállítás ré-
vén megtudhattuk, hogy a letelepedett cigányságnak 1423-ban menlevelet
biztosított,
hiszen a magyar lovasságnak szüksége volt kovácsmesterekre és más
hiányszakmát
gyakorlókra.
A teknõkészítõk ( vájok), vályogvetõk, rézüstkészítõk mellett szép számmal
vol-
tak muzsikusok is, akik népszerûségüket e hat évszázad alatt csak növelték.
A XVIII. század elejérõl fellelhető levéltári anyagok már név szerint is
megemlí-
tik Barna Miskát, aki a Szepes megyei Illésfalván rendezett versenyen első
dijat
nyert. Megjegyzendõ, hogy a Szepességben nagyon sok híres prímás művelte a
szó-
rakoztatás magasiskoláját, gondoljunk csak az egyik legnagyobbra:
Czinka Panna
sajógömöri cigány hegedűsnőre, kinek az atyja ugyancsak muzsikus volt.
Nevéről és szépségéről legendák keltek szárnyra. Ami bizonyos, hogy
gazdája Lányi Já-
nos a gömöri földbirtokos jó képességû tanárokkal tanítatta a tehetséges
kislányt.
A művészihagyomány ápolása abban is tetten érhető, hogy egy nagybőgőshöz
ment feleségül, akivel rövidesen zenekart alapított, melyben férjének két
testvére is helyet kapott, sőt később gyermekei is az együttes tagjai
lettek. A földbirtokos bőkezűen gondoskodott róluk, hiszen házat, telket
adományozott nekik, és díszes egyenruhát készíttetett a zenekar számára.
Maga Czinka Panna is egyenruhában járt, ahogy az Markó Miklós
Cigányzenészek Albuma címû, a Millenniumra megjelent kötet címlapján
látható.
Amikor Czinka Panna jobblétre szenderült, a cigánymuzsikusok mellett a
hálás magyar tö-
meg részvételével helyezték örök nyugalomra.
Tisztelete halála után sem szűnt meg, versekben énekelték meg muzsikusi
erényeit, kvalitá-
sait, életének fontosabb stációit. Szobra Sajógömörön ma is zarándokhely
amelyre a he-
lyi cigányság mellett a magyarok is méltán büszkék.”
Arra az időre tehetõ a cigányzenekarok összetételének kialakulása is.
Ahogy az érte-
lemszerû, a prímás (első hegedűs) játszotta a dallamot, míg a kontrás
(másodhege-
dűs) a kíséretet, a bőgős az ütemet, vagyis a ritmust Később egyre nagyobb
szeletet
követelt magának a sikerbõl a cimbalom és a klarinét is, és ez ma is tart,
gondoljunk
csak egyik-másik hangszer sokperces szólójátékára is.
A cigányzenekarok egyre fokozódó népszerűségük miatt meghatározó szerepet
harcoltak ki a toborzók (verbunkos) stílusának kialakításában. Ennek a
korszaknak
a krónikákban helyet követelő kimagasló alakja
Bihari János (1764--1827)
Volt, aki 1801 szilveszterén mutatkozott be a székesfővárosban. Ettõl
kezdve népszerűsége rohamosan ívelt felfelé. A híres muzsikust 1814-ben a
bécsi kongresszus előkelő vendégei is nagy ünneplésben részesítették. Ma
már szinte feledésbe merült az a művelődéstörténeti tény, hogy Bihari
játékát Beethoven is több alkalommal meghallgatta, és egyik melódiáját az
István király című nyitányában is parafrazálta. 1815. július 1-jén a
Margit-szigeten Ana Pavlovna nagyhercegnő tiszteletére rendezett
ünnepségen is muzsikált. Egy szerencsétlen baleset következtében a keze
többé már nem szolgálta művészetét. Teljes szegénységben távozott az élők
sorából.
A nótaénekesek körében az eredeti cigánydalok (vagyis nem cigánynóták
vagy cigányzenekaros kísérettel elõadott műdalok) a hatvanas évek végétõl
kezdtek népszerûvé válni, amely siker napjainkban is tetten érhető. E dalok
gyűjtésében és népszerősítésében nagy szerepet vállalt egy nagyváradi
színész-
nő, aki annak idején a helyi 25 tagú Dankó Pista-zenekarban kamatoztatta mű-
vészi hajlamait. A legenda szerint kijárt az olajgyár melletti Czinka
Panna ci-
gánytelepre nótát gyűjteni. Erre egy újságírónő: Implon Irén biztatta,
mert te-
hetséget látott benne, ugyanakkor megmentette az eltűnőben levõ pótolhatat-
lan értékeket.
Hadd idézzek néhány dalrészletet:

Bíró uram, bíró uram
bevádolok valakit,
mert a szeme, szemefénye
ha ránézek, megvakít.
Bíró uram, bíró uram
tegyen törvényt, ha lehet
Büntetése rabság legyen,
börtönőrnek engem tegyen.
Engem adjon hozzája.

Mikor mentem Szovátára, sejhaj
vettem neked selyemszoknyát, sejhaj
selyemszoknyát, fakanalat
hadd verjem főbe magamat.

Ezek után már nem vitás, a mûvésznõ: Kovács Apollónia
Azt hiszem, hogy a bőség zavarával küszködök, és kapkodok ide-oda, mert nem
szeretnék egyoldalú, sőt elfogult lenni, de nem hagyhatok ki egy párost,
akik önál-
lóan is remekelnek, de ahogy együtt tercelnek az páratlan, utánozhatatlan:
Madarász Katalin és Gaál Gabriella mûsoraikban népdalok, magyar nóták és hi-
teles cigánydalok szerepelnek.
A cigányzene jelentőségét abban látom, hogy a nagy tömegekhez szól, és nem
igé-
nyel magas zenei kifinomult iskolát. A műzene pártolásának története
hazánkban
a főnemességnek volt a kiváltsága (lehetősége). A követendő mintát az
Esterházy-
család nyújtotta. Esterházy Pál (1635--1713) Kismartonban zenekart
alapított, és az
ő neve hozható kapcsolatba a barokk zene első dokumentumával, az 55
kantátából
álló Harmónia Caelestis-szel. Ez a pezsgő zenei élet csak a kiváltságosak
joga volt,
egy relatíve szűk társadalmi rétegé.
Volt azonban egy könnyebben elsajátítható, értékesebb nemzeti zenei anyag: a
XVIII. századi magyar tánczene. Ebből alakult ki később a katonai toborzó,
ahogy
fentebb már említettem. Ezt a zenét fõleg cigánybandák játszották ezért
tévesen a
cigányzenével azonosították, még Liszt Ferenc is a Párizsban 1859-ben
megjelent
’A cigányokról és a cigányzenérõl Magyarországon’ címû könyvében.
Ennyi érv talán elégséges ahhoz, hogy megerősítsem: igen a magyar
cigányzene ré-
sze a magyar kultúrának, nevezhetném akár hungarikumnak, amely nem juthat a
szegedi papucs sorsára, amit nincs immár kinek gyártania.”
ROM SOM
I. évfolyam 1. szám
2006. december