[Folklista] Holdviola , Fabatka, eredeti vs. feldolgozás, élö népz ene ?

["Gerák Andrea"]

Üdvek!

Nagyjàbòl végigolvastam az egész témàt; volt, akikkel egyetértettem, volt,
akikkel nyilvàn nem.

A Holdviolànak egy éve làttam egy teljes müsoràt: élmény volt a tànc!! A
Fabatkàval pedig egy dzsesszfesztivàlon dolgoztam együtt: imàdtam, és
imàdtàk. A vezetöjükkel, Ségercz Ferivel Moldvàban is volt szerencsém
együtt jàtszani, moldvai népdalokat, és bizony vitathatatlan a tudàsa, a
hitelessége. Ö aztàn megengedheti magànak, hogy a Fabatkàban kreatìv mòdon
hozzànyùljon hagyomànyos dallamokhoz, és kedvére csavarintgassa öket.

Szerintem nem àrt, ha valaki eltölt 1-2 évtizedet eredeti népzene-néptànc
közegben, mélyen magàba szìvja a hagyomànyos ének-jàték-tàncmòdot,
stìlusokat, érzést, néprajzi ismereteket stb, olyan intenzìven éli meg,
ahogy csak mòdja van rà - MIELÖTT feldolgozàsokat készìtene vagy
énekelne-jàtszana (tàncolna, hiszen ilyen is van).

Persze, vannak olyan zeneszerzök, akiknek semmi közük a népzenéhez, csak
megtetszik nekik egy dallam, és komponàlnak köré egy remekmüvet, ami aztàn
esetleg évszàzadokig fennmarad.

Ha màs népek dalainak feldolgozàsait vesszük: az El Condor Pasat sem az
eredeti kecsua szöveggel éneklik vilàgszerte.

Én személy szerint példàul Kovàcs Nòrit azért szeretem, mert nem csak
egy-egy Motiva-szàmot lehet töle meghallgatni, hanem élvezetes, ahogy
népdalt énekel egyszàl hanggal, érezni lehet, hogy az az övé, és nemcsak
'elöad' egy valahonnan megtanult dalt.

A manapsàg divatos, népzenei feldolgozàsokat jàtszò együttesekben ùgy
gondolom, szerencsés, ha az énekesnek egyébként is megvan egyfajta
identitàsa, énekesi önazonossàga. Népdalénekesröl van-e szò, akinek a hàta
mögött ottvan az a bizonyos 1-1,5 évtized (legalàbb), és szòlòban is ùgy
elénekel egy menyasszonybùcsùztatòt, hogy megàll a levegö, és a sràcokkal
most megpròbàlnak valami ùjat kihozni a dalokbòl? Rockbandàròl van szò,
akik talàltak egy népdalt, ami pont azt fejezi ki, amit ök szeretnének
elmondani, de nem vàrhatò el az énekestöl, hogy cizellàlt mezöségi
hajlìtàsokkal örvendeztesse meg a rajongòkat? Jazzénekes, aki viszont
finom érzésekkel énekel, gyönyörüen dìszìt, és éppen eljàtszadozik egy
kicsit valami népdallal? Netàn operaénekes, és szép müvésziesen elénekel
egy Felszàllott a pàvàt?

Tehàt legyen ezzel tisztàban elöszöris az elöadò sajàt maga...
Fontos, hogy VALAMENNYIRE tudja hova tenni a közönség, hogy legyen NÉMI
fogalma arròl, hogy mit is hallgat - és ebben az elödò segìten neki!!!

A màsik alap pedig, hogy legyen PROFI abban, amit csinàl, és akkor szinte
mindegy, hogy sajàt, vadiùj szàmot hoz, népdalhoz vagy pedig
Beatles-nòtàhoz nyùl.

Nem beszélve arròl, hogy ha ez az önazonossàg, az énekes, zenekar
egyénisege, arculata, tudàsa nincs meg, és ezért eleve sàntìt az elöadàs,
akkor az a reklàmszöveg sem jelent semmit, és nem ér el semmilyen célt,
amit ìrni szoktak: 'a ma emberét modern zenei eszközökkel szeretnénk
elvezetni népzenei kincseinkhez', bla-bla-bla. Söt!!

Nem feltétlenül a bekategorizàlàsok hìve vagyok (ugyebàr: 'ami jò, az
jò'), - csak ha legalàbb ilyen szinten nem sikerül besorolni a
feldolgozàst (vilàgzenét, ahogy tetszik) jàtszò zenekart, zenészt,
énekest, akkor könnyen a fejükhöz vàghatjàk azt, hogy 'mit akarnak ezzel,
halvàny gözük sincs a népzenéröl', 'csak a divatot akarjàk meglovagolni',
és hasonlòkat. Ami adott esetben igencsak jogos lehet...

Pozitìv példa: Eltérö véleményeket hallottam pl. Sebestyén Màrti majdnem
30 évvel ezelötti Deep Forrest dalàròl - de egy biztos: még ma is rengeteg
külföldivel talàlkozom, akik azon a szàmon keresztül tanultàk meg azt,
hogy Marta Sebestyen, és fedezték fel maguknak, hogy jé, ez a nö milyen
csodàs dalokat és milyen csodàsan énekel, nahàt, ezek magyar népdalok! ìgy
kezdtek el magyar népzenét hallgatni, lemezeket venni. És vannak, akik
azzal a szàmmal összehasonlìtva ismerik fel rögtön, csak a hangzàsàbòl,
hogy én is magyar népdalt éneklek. Ha ilyen hatàsa van egy
népdalfeldolgozàsnak és elöadàsnak, kisebb-nagyobb körben, akkor le a
kalappal elötte, akàrmilyen vitàkat is vàlt ki szakmailag.

Erröl ennyi lenne az én hozzàfüznivalòm.

És lenne egy  kérdésem is, mert egy mondatra figyelmes lettem: valaki itt
kijelentette, hogy 'élö népzene màr nem létezik, hiszen megszünt az
eredeti paraszti közeg' - vagy valahogy ìgy.

Tehàt: ha az én majdnem 75 éves apukàm, aki 45 éve költözött vàrosba,
paraszti csalàdbòl, még mindig azokat a dalokat énekelgeti otthon magànak,
amiket a falujàbòl hozott, az màr nem élö népdal?
Amikor én hallgatom és figyelem, ahogy énekel, és ez  kisgyerekkorom òta
természetes volt otthon, és befolyàsol abban, hogy én hogyan énekelek, az
màr nem a népdal tovàbbélése, hiszen én màr teljesen vàrosi làny vagyok?
Akkor én màr csak 'elöadom', 'utànzom'?

Amikor hetedikes koromban a zànkai örsvezetöképzö tàborban az egyik
szobatàrsam egy matyò falubòl  megtanìtott néhànyunknak egy dalt, amit ök
otthon szoktak énekelni, az nem élö népdal?
Amikor egy 25 évvel ezelött magnòròl tanult ének annyira belémivòdott,
hogy amikor 'csak ugy' dudolgatni tàmad kedvem (mondjuk mosogatàs közben
:-), és ez a dal jut eszembe magàtòl értetödöen, akkor az màr nem élö
népdal, hiszen én azt 'csak' tanultam, és lehet, hogy pont a vilàg màsik
végében vagyok, nem pedig az adatközlö falujàban?

Lehet, hogy az én megközelìtésem nem elég tudomànyos, és a kérdés sokkal
bonyolultabb, de én a magam egyszerü eszével ùgy gondolom, hogy egy dal
addig él, amìg éneklik...

Köszönöm a figyelmet,
Geràk Andrea

http://www.andreagerak.com