[Folklista] Re: A shanghaji Zöldalmában ropják a Hargitások

[Keszthelyi Imre]

> Mintha Sang-hájjal kenegetnének...

Köszönöm az élményszerű híradást.

Imre

Kedves Mária !
>
>  Köszönöm a tartalmas élménybeszámolót. Gondolataimmal, ahogy olvastam én
> is
> veletek voltam. Tanulhatunk tőled, valahogy ilyen tájékoztatásokkal
> gazdagabb lenne a listánk és többen tudnánk meg egymás munkájáról.
> Üdvözlettel: Lidia
> ----- Original Message -----
> From: "ora2" <endreora2 at gmail.com>
> To: <lista at list.folkradio.hu>
> Sent: Saturday, September 18, 2010 11:00 PM
> Subject: [Folklista] A shanghaji Zöldalmában ropják a Hargitások
>
>
> A shanghaji Zöldalmában ropják a Hargitások
> 2010. szeptember 18.,
>
> A teljes írás itt olvasható: http://erdely.ma/turizmus.php?id=74778
>
>    Fél almába zárt színpadon, gyönyörű tájképekkel a háttérben, felcsíki
> dallamokhoz illő hegyes-völgyes tájakkal hívják közös táncba a közönséget
> táncosaink a hűs levegő által átjárt világkiállítás nézőterén,
> Shanghajban.
>
> Körbe, kereken az öreg zsidóst járja székely, kínai, japán és pár afrikai.
> Legényeink és lányaink hívó szavára mosolyogva, papucsaikat elhagyva
> járják
> a "sárga lábú gólyamadárt". A zöld almából kivágott, részben a nézőtéren
> maradt közönség is vidáman szórakozik a ráadásunkon. Utána, a húszperces
> műsor húszperces szünetében lányainkkal, legényeinkkel fényképezkednek.
> Többen a látogatók közül a műsor után sem mennek más pavilonokhoz sorba
> állni, megvárják a következő bemutatkozásukat, hogy együtt táncolhassanak
> a
> végével.
>
> A színpad hátterében, a nagy zöld alma háromszintes bemutatkozó termeiben
> a
> reggeli napsugarak megvilágításában a gyönyörű tájképeket nézegetve is
> otthon érzem magam. Igen, itt van Erdély minden szépségében, itt van a
> természeti és épített örökségünk összefonódva táncainkkal, itt vannak a
> szász és a máramarosi táncok, népi motívumaink, székely kapuink mintái,
> tavaszi mezőink virágai, gyimesi domboldalaink deszkakerítései,
> szórványvidékeink gyönyörű vártemplomai, a szász falvaink éppen
> újrafestett,
> omladozó házfalai, lombhullató erdőink őszi színekbe öltözve, Partiumunk
> szőlőhegyei. Nem tudom eldönteni, hogy a Nagyhagymás vagy az Öcsém, netán
> a
> Tordai hasadéknál járt-e a fotós, amikor a csíki hegyekhez hasonló havas
> fotókra találok.
>
> Ködbe burkolózó medencéink, fenyőfákkal övezett erdei ösvények előterében
> táncolnak táncosaink a színpad hátához vetített óriási kivetítők
> segítségével. Olyan, mintha utána épp a Csíksomlyó hegyére mennénk ki a
> csobotfalvi templomtól. Mind itt van, csak még hogy jobban hiányozzon az
> otthon. De jó azt tudni, hogy hallgatva, nézve a táncosaink
> bemutatkozásait
> meg tudunk mutatni kicsit a hagyományainkból, örökségünkből, meg tudjuk
> fogni egymás kezét, megléphetjük közös lépéseinket, remélve azt, hogy
> megérzik, megmarad ebből az érzésből, hogy mi szeretjük ahol lakunk,
> szeretjük, ahogy élhetünk, ahogy megélhetjük a gyönyörű tájban dalainkat,
> táncainkat, értékeinket.
>
> Megkezdődött a második műsor a mai tizenhétből. Kínai narrátorral, de a
> háttérben hazai dallamokkal folytatnám beszámolóm, de közben már újabb
> műsorrész kezdődik el. Meg-megszakasztom írásom, mert néznem kell, pedig
> már
> sokadszor láttam a tízéves munkám alatt otthon és már itt is a
> küküllőmenti
> tánccsokrunkat, de jön, hogy velük énekeljem, nézzem és együtt tapsoljam a
> közönséggel: "Két színe van a >>legyénnek<<, / Három színe van a lánynak,
> /
> Mint a csokros violának... Irigyeim sokan vannak... Rég megmondtam..."
>
> Tetszik, ahogy a táncoslányaink alázattal és asszonyos odaadással engedik
> magukat vezetni a legények által, nincs benne semmi múzeumba való, annál
> több kölcsönös tisztelet és féltés, mert a legények odafigyeléssel és óvó
> öleléssel vezetik végig őket a táncokon. Ezt az összhangot lenne jó
> megőrizni mindennapjainkba is, családjainkban. Talán ezt érzi kínai
> közönségük is, hogy itt ülnek, végigélik-nézik és táncolják a színpadra
> felvitt táncainkat, dalainkat.
>
> A pavilon szervezőitől megtudom, eddig még egy helyen sem ült ennyit a
> kínai
> közönségük. Valahogy itt tarják őket a táncosaink, nem állnak fel előadás
> közben, nem mennek tovább, és ha igen is, még mielőtt kimennének az
> "almából", állva nézik végig a kijárat előtt egymás feje fölött
> nyújtózkodva. Jó látni, ahogy a táncosaink egymásra mosolyogva táncolnak,
> át
> tudják adni még mindig, ennyi gyakorlás, otthon hagyott nehézség után is a
> jókedvet a közönségnek, megmutatva: na, ezek vagyunk.
>
> Minden mintha Erdélyről szólna... Nem tudom még, hogy a természet szépsége
> vagy az évszázadokon át kialakult multikulturalitásunkból születhetett
> mind-
> mind, amitől annyira színesek vagyunk táncainkban-dalainkban,
> gondolatainkban, érzéseikben. Úgy érzem, jó itt magyarnak lenni, 12 000 km
> messzeségbe, nem érzem egyedül, idegenek közt magam, hanem úgy érzem,
> büszke
> lehetek arra, hogy jó kedélyű, székely színt hozhatunk a 2010-es év
> világkiállítására, a sok nemzet bemutatkozó színpadára.
>
> Hiába, minden hatodik ember kínai a világon, a sok más nemzet képviselői
> között megmutathatjuk, hogy hol és hogyan élünk együtt, egymás mellett.
> Jó,
> mert a pavilon-vezetők, szervezők magyarul is szólnak hozzánk, jóérzéssel
> segítenek kijavítani "székely" román tudásom a bukaresti kollégák. Irodai
> személyzet, hangtechnikusok, nem csak a zenészeink, táncosaink hangját
> segítenek erősíteni, de segítenek a tájékozódásban, hazatalálásban is. A
> sok, kedves és segítőkész kínai hostess között rohangálva jó érzés
> európainak lenni velük a világkiállításon.
>
> Rövid pihenésre szánt szünetekben a kulisszák mögött a Hargita Gyöngye
> vizét
> ihatjuk. A tavaszi Csűrdöngőlő-találkozó kapcsán beszélgetünk Kurkó
> Jánossal, hogy itt találkozunk újra - akkor még elég bizonytalan volt a
> kijövetelünk. Segítség volt akkor is a víz, a sok száz gyerek, fiatal
> székely résztvevő kiszolgálásban, és most is az az itteni székelyeknek,
> akik
> örömmel vettük tudomásul, hogy a zaragozai világkiállításhoz hasonlóan
> újra
> ezeket a palackokat vehetjük kézbe.
>
> Az előző két világkiállításhoz képest is egy színvonalas prezentációt
> sikerült a szervezőknek összehozni a Román Pavilonban. Hannoverben,
> 2000-ben
> a Magyar és Román Pavilonban is táncoltunk. Zaragozában, 2005-ben a
> szabadidőnkben az akkori kínai pavilonban kivetített 2010 Expo Shanghai
> világkiállítás promócióját nézve viccelődtünk az együttes vezetőjével: "na
> akkor oda is el fogunk menni", és ha akkor lehetetlenek is tűnt, de itt
> vagyunk újra, belenézhetünk az országok kis keresztmetszetébe.
>
> Tegnap ebédszünetben megnézhettük a Magyar Pavilon Gömböcét és a
> szomszédban
> az Ausztria Pavilont. Körbenézek a Román Pavilon almájából, itt vannak a
> hollandiak is, az angol királynő testőrségének sapkája sündisznó formájú.
> A
> híd, ami beköti Shanghai vérkeringésébe a kiállítást. Remélem lesz
> alkalmunk
> meglátogatni a pavilonok nagy részét, mert mindenik ország egy külön,
> érdekes és színes kultúra, világkép, hang és színvilág. Az is érdekes
> számomra, ahogy a módszereket, a 21. századi technika vívmányait,
> eszközeit
> kiválasztják az országok külön-külön értékeik, természeti kincseik,
> társadalmi és gazdasági erőforrásaik bemutatására.
>
> Sikerült a harmadik emeletről kitekintenem: láthatóak a város
> toronytömbházai, magyar tervező által megálmodott acélszerkezetei. Ott
> kint,
> a kiállítás területe körül annyi ember lakik, mint egész Románia
> területén.
> Még nem sikerült Shanghai várost megnézni, de megéreztem lüktetését a
> reggel
> a kinyitott kapuk felől özönlő nézőközönséget látva. Sok százan rohannak a
> pavilonokhoz sorban állni. A sok órás repülőzés után a leginkább a
> repülőtér, az épületek nagysága nyűgözött le. A messzeségbe nézve
> ismerősek
> talán ezek közül a szállásunk toronyházai.
>
> Jó volt ebben a sokmilliós városban a reggeli találkozáskor hallgatni a
> szálláson történő székely vendégszeretetről, összefogásról szóló
> beszámolókat. Táncosaink egymást vendégelték meg, együtt egymásnak főztek.
> Együttesünk két csoportba osztva mutatkozik be. A tegnap, amíg az A
> csoport
> táncol, addig a B csoport tagjai vacsorával készültek, és fogadták a késő
> este hazaérő táncosokat, zenészeket. Egymáshoz szaladgálunk a lépcsőházak
> között internetezni, hogy beszéljünk otthon maradt szeretteinkkel, vagy
> elkérni a vasalót, megkérdezni, hogy működik a mosógép. Olyanok vagyunk,
> mint egy kis faluközösség, mert jó, ha segíthetünk egymásnak, szükségünk
> van
> egymás biztatására, hogy egyedül, távol szeretteinktől szolgálatunkban is
> jó
> csapatként érezhessük magunkat, együtt, együttesként teljesíthessük
> hívatásunkat. Erre a nyugati társadalmakban külön csapatépítő tréningeket
> szerveznek, amelyekre befizetnek az intézmények.
>
> Ez az út úgy érzem ebből a szempontból is plusz színt hoz együttesünk
> életébe. Igen jó így együtt, jó itt lenni, jó a hangulat, jól vagyunk
> együtt
> a Hargitások a Zöldalma körül.
>
> Miklós Katalin
>
>
>
>
> ___________________________
> Folklista: http://list.folkradio.hu/mailman/listinfo/lista
> Folkrádió: http://www.folkradio.hu
>
>
>