[Folklista] Varnus Xaver: Miért nem szeretem a népzenét?

[Németh György]

Valószínűleg  a karakterkódolással volt a baj, megpróbálom harmadszor is, elnézést kérek.  A „lelepleződés pillanata” után hamar elcsitultak, az amúgy óriási erővel tomboló hullámok, csak azok folytatták tovább a nemtetszésüknek hangot adó hozzászólásaikat, akik valahogy lemaradtak a VX. igazi szándékairól. Ha nem is mindenki, de sokan gratuláltak a „jól sikerült kísérlethez”, kíváncsiak az eredményre. Másokat VX vallomása nyugtatott meg: "Nekem Goethétől elütő a véleményem, számtalan népdalt nagyon szépnek hallok,... de a gondatlan, pocsék és hamis előadásokat változatlanul nem szeretem." Akkor tehát minden rendben?Nem egészen. Két dolog miatt. 1.      Mit is akart VX:?  Idézem: „…. hogyan érhetők tetten a dogmatikusok, akik egy hitt dogma ismeretében nyilatkoztatnak ki, mindaddig, amíg egy másik dogmájuk nem áll útjába az elsőnek. Erre voltam hát kíváncsi.”  Mint a régi orvos-viccben mondják: „A műtét sikerült, a beteg meghalt”. Igen barátaim, rosszul vizsgáztunk. Bebizonyítottuk, hogy pár érzelemgazdag, szép hozzászólás mellett csak Bartók Béla és Pávai István tudta dogma mentesen, kellő távolságból értelmezni az összekeveredett fogalmakat, és helyére tenni a dolgokat.Tanulnunk kell még, nagyon sokat, nem szégyen ezt bevallanunk. 2.      A másik dolog, viszont még ennél is fontosabb. Nem derült ki, hogy Umberto Eco az emberi viselkedés eme ellentmondásáról csak fölállított egy  elméletet és VX keresett hozzá egy bizonyítási módszert , vagy eleve Eco találta ki, vagy sugallta, hogy ennek bizonyítására a legjobb módszer, hogy megtévesztő módon, az embereket manipulálva, kísérleteket kell végezni a VX által prezentált módon. Próbáltam utána nézni, hol fejthette ki ezeket a nézeteket megjelent művei sorában. Csak annyit találtam, hogy a jeles szerző „Foucault-inga” c. művében egy könyvkiadással foglalkozó „kísérletező” baráti társaság saját intellektuális játékaként, alanyi szerzők hozzájuk benyújtott különféle összeesküvés elméleteket tartalmazó könyv-kezdeményeit sorozatba rendezi, összekapcsolja egymásnak is ellentmondó, de valóságos tényeken alapuló, vagy már hallomássá torzított legendákkal, megjelent irodalmi művek részleteivel stb., egy történelmi korokat átívelő állítólagos „Nagy Tervben” . Így feltálaltak olvasóiknak egy tudományosnak látszó komplex összeesküvés-elméletet a druidáktól kezdve a templomos lovagokon és a szabadkőműveseken át egészen a kabbalistákig. A könyv persze szatirikus.  (Az egyik csatornán láttam e „kotta” alapján készült un. ismeretterjesztő filmet, szatíra nélkül! Borzasztó zagyvaság volt.) Ezért aztán az is lehet, hogy nem Umberto Eco javasolta ezt a manipulatív módszert, hisz kifigurázta, hanem VX, a személyiségén keresztül így szűrte le magának. Mi ezzel a baj?Az, hogy senki sem érezheti magát felsőbbrendűnek, mindenek fölött állónak. Nem játszhatja az Atyaúristent, de még csak Cipollát sem. Nem gondolhatja, azt, hogy az emberek csak marionett figurák, akiket madzagon lehet rángatni egy kedélyes hangulatú éttermi ebéd keretében pár hasonszőrűvel kiagyalt „Nagy Terv” szerint. Nem tekintheti blogjának olvasóit kísérleti egereknek, de még pavlovi kutyáknak sem. A társadalomkutatók Umberto Eco-Varnus Xaver párossal ellentétben a valóságos folyamatokat elemzik, és nem a kreált, manipulált szituációkat. Megalázó volt a végkifejlett, ezért zavartan, szégyenkezve oldalogtunk el, némelyikünk vakkantott, morgott egyet még, de engedelmeskedett az „ül!” felszólításnak. Ezt nem teheti az egyik ember a másikkal.Egyébként nem hiszem, hogy az emberi lélek rejtelmeit ép az Eco-Varnus párostól kellene tanulnunk, inkább pszichológusoktól, szociálpszichológusoktól, többek között Aronsontól. Ő volt az aki, leírta a „kognitív disszonancia” fogalmát, vagyis amikor az ember agyában ellentmondó tudások ütköznek disszonanciát okozva. A legtöbb ember a disszonancia redukálására törekszik, azaz önigazolásra.  Így magyarázza meg ki-ki, miért is dohányzik, vagy iszik. A pszichológiában, azóta a szakma által teljesen körbejárt kognitív disszonancia redukciója fogalom jobban megközelíti azt a szociálpszichológiai jelenséget, amivel az Eco-Varnus páros kísérletezget. Németh György  Ui.Egy egészen más, etnikai érdekesség:A Goethe- idézetben szerepel, hogy „„A komor ónémet időkből éppoly keveset meríthetünk magunknak, (mint) amennyit a szerb dalokból vagy más barbár népköltészetekből nyertünk. (németül: als wir aus den serbischen Liedern und ähnlichen barbarischen Volkspoesien). Itt  Goethe ugyan szerb dalokról szól, de még sem a tőlünk délre lakó délszláv szerbekről van szó, hanem a „szorb”-okról, akik - a szorbot sértőnek tartván - magukat „serbski”-nek nevezik, és a nyugati szlávok családjába tartoznak. Goethe tehát a saját maguk által használt néven beszél róluk, s nem a sértőnek tartott szorb kifejezéssel.  A VI. század tájékán, az avarok betörésével szakadt szét a szlávság három részre, és fejlődött tovább, ki-ki a maga módján.  A szorbok (vagy vendek)  Drezda fölötti volt NDK-s területen élnek, még most is legalább 150.000-en beszélik nyelvüket.Egyébként a tőlünk délre élő, déli szláv családba tartozó szerbek magukat „srbski”-nek mondják, magánhangzó nélkül.