[Folklista] Varnus Xaver: Miért nem szeretem a népzenét?

[József Baki]

Ez egy FAASZ
a magyar kultúrát utáló senkiházi, bár vitathatlan a tudása, az ilyenektől
megvonnám a magyar állampolgárságot.
Üdv Baki Józsi


2010/11/5 Németh György <nemgy at freemail.hu>

> Biztos, hogy sokan elolvasták már - többen is közreadták a linket -  de
> érdemes róla vitázni, ezért jobb, ha itt olvassa el mindenki, hátha támadnak
> érdekes gondolatok. Varnus Xaver:  Miért nem szeretem a népzenét?
>
> (a bevezető sorokat, amelyben a szerző arról mereng, hogy az egész ország
> "mucsa" , most kihagytam.)
>
>  Hogy visszatérjek szerény bejegyzésem témájához, útközben bekapcsoltam a
> rádiót, és egy magyar népi együttes előadásába botlottam. Hamisan játszó
> hegedűk, primitív dallamok, értelmezhetetlen dörömbölés a nagybőgővel,
> mindez egy országos adón.  Elgondolkodtam a furcsa egybeesésen: pont tegnap
> éjjel olvastam el Csáth Géza századfordulós cikkét a magyar népzenéről. Ezt
> írja: „Tagadhatatlan, hogy a népdalkultusz csakugyan hanyatlik. De
> ezen nem szomorkodni kell, hanem örülni. Mert ez annak a biztos jele, hogy a
> népzene befejezte hivatását. Mi a népzene, a népdal kultúrszerepe? Hogy
> megteremtse a műzenét. Más föladata nincs. Ha tehát valahol a népművészet
> hanyatlásáról kapok hírt, akkor már tudom, hogy akadtak géniuszok és
> talantumok, akik az artisztikus igényeket fokozott mértékben ki tudják
> elégíteni alkotásaikkal.” (A magyar népdal alkonya?) Igen, véleményem
> szerint a komor ómagyar időkből szinte semmit nem tudunk már meríteni, mint
> ahogy az afrikai törzsi táncok, vagy más barbár népművészet sem
> gyönyörködteti ízlésünket. A művelt kor embere bele-belenéz az ilyenbe, ha a
> National Geography műsorában látja, rövid ideig érdeklődik is iránta, de
> aztán végez vele, és maga mögött hagyja. Elég sötét szenvedély és
> kegyetlenség akad korunkban is, semhogy ezt még tetézzük a barbár korok
> hajdani sötétségével és primitivitásával. Rászorul az emberiség a
> derültségre és fényre, és ezt csakis olyan irodalmi és művészeti
> korszakokból nyerheti, amelyben kiváló elmék a maguk tökéletes műveltségében
> jól érezték magukat, és a bennük ragyogó fényt kiváló és kifinomodott
> műalkotásaikkal tudták sugározni koruk embere felé. Talán ezért is, de igazi
> zseniket műveiken keresztül szinte minden időben valamely titkos rokonság
> fűzte a kortárs nemzedék általános sorsához, és ezért tudtak, sokszor még
> műveik mélyebb megértése előtt is, szimpátiát kelteni önmaguk iránt. A
> kérdés nálunk azonban – mi más is lehetne? – politikai. Nálunk a
> népdalok ügye soha nem önmagában álló esztétikai ügy volt, mi a népzenét
> mindég valami ellen szerettük, és ha nem volt elég hosszú a kardunk az
> ellenséggel vívott csatában, népzenével szálltunk harcba.  Hol az osztrákok
> ellen, hol az oroszok ellen, most éppen a globalizmus ellen. Csakhogy a
> globalizmus mégiscsak Bach Air-jével, a Beethoven Ötödikkel és a Beatlessel
> vág vissza. És furcsa módon nem indián vagy kenyai népzenével. Ha sok
> évszázada békésen éldegélő északi államocska lennénk, akit soha nem igázott
> le és nyomott el senki, egy ilyen írás kizárólag esztétikai kérdéseket vetne
> fel. Ha anyázásra kerül majd sor (és nem is vitás, hogy kerül), akkor ez már
> régen nem a zenéről szól majd, hanem ideológiáról.
>
>
>
>
>
> ___________________________
> Folklista: http://list.folkradio.hu/mailman/listinfo/lista
> Folkrádió: http://www.folkradio.hu
>