[Folklista] Varnus Xaver: Miért nem szeretem a népzenét?

[Nagymarosy András]

Kedves Listatagok!

Nagyon köszönöm azoknak, akik tegnap este elküldték nekem Varnus Xavér 
Művész Úr blog-linkjét. Igen érdekes olvasmány volt és látom, hogy mások is 
ráharaptak. Valóban érdemes az egészet alaposan végigolvasni, mert néhány 
fontos tanulsággal szolgál.

1. Számomra a legmeglepőbb és legörvendetesebb az volt, hogy milyen éretten, 
sokoldalúan és értelmesen reagáltak Varnus Xavér Művész Úr  magánvéleményére 
a hozzászólók. Persze nem voltak mentesek a hozzászólások a felfokozott 
indulatoktól és a zsigeri felhorkanásoktól, - de ki az, aki indulatok nélkül 
állja meg, ha a számára nagyon kedves eszményképét szidják -. A népzene 
védelmezői által felhozott indokokat felhasználva akár kis tanulmányt is 
lehetne írni arról, hogy miért kell, miért fontos a népzene az embereknek, 
különösképpen nekünk ma, magyaroknak.

Mint oly sokszor a folklista korábbi történetében, itt is Pávai Tanár Úr 
írta le pontosan, a Mozart/Sztravinszkij különbségre rámutatva, hogy mekkora 
...ööö: "csacsiságot" is vetett fel Varnus Xavér Művész Úr . Ugyanígy 
mondhatnánk a festészetben pl. Van Gogh-ra vagy Matisse-ra, hogy darabos és 
primitív, -  mondjuk Tiziano-hoz képest -, de ettől még legalább akkor 
művészek, mint a reneszánsz festészet mesterei. (A primitivitás csak néha 
rossz, néha viszont bevált stílus-manír. Néha pedig jó úgy megmutatni a 
dolgokat, - zenei vagy festői elemeket - ahogyan vannak, a maguk 
egyszerűségében. Az egyszerűség máshol sem elvetendő. Egy minőségi, a 
szakácsművészet közreműködését nem igénylő, érett gyümölcs ízvilága 
minőségben egyenrangú lehet a bélszínnel!)
Én mindenesetre gratulálok a hozzászólóknak, akik között viszonylag kevés 
profi zenész-táncos, annál több amatőr rajongó tűnt fel, ahhoz, hogy igen 
jól érveltek. Az ő érveikre Varnus Xavér Művész Úr  érdemben semmit nem 
tudott válaszolni.
Az is örvendetes, hogy alig szólalt meg 1-2 olyan hang, aki támogatta a 
Varnus Xavér Művész Úr  magánvéleményében foglaltakat.

2. Még érdekesebb talán Varnus Xavér Művész Úr viselkedési attitüdje.
Aki komolyan végigolvassa a vitát, az sejti, hogy az Umberto Eco-ra való 
hivatkozás csak később pattant ki Varnus Xavér Művész Úr  fejéből, látva a 
felháborodást.  (Talán rájött, hogy ez a véleménye  akár az Ő közönségének 
egy részét is elidegenítheti, aminek súlyos erkölcsi és anyagi vonzata is 
van). Az pedig hogy a népzenéről Goethe marhaságot írt, nem egyedülálló az ő 
munkásságában. Mindenesetre nem ezért tiszteljük!

Ami engem jobban megijesztett, az Varnus Xavér Művész Úr muzsikusi 
világképe. Mit gondolhat ez az ember a zenéről? Hogy-hogy  nem veszi észre, 
hogy kevenc Bach-unk korálfeldolgozásaiban a reformáció énekes népzenéje, 
többszáz más zenedarabjában a kor népies és népi tánczenéje dübörög. Hogy 
Haydn-Mozart műveiben tucatszámra jelentkeznek a népi dallamok, - de nem is 
ez a fontos -, hanem hogy műveik lekületükben a népzene egészséges arányait 
és atmoszféráját hordozzák. Ahhoz meg tényleg botfülűnek (vagy ahogyan 
olvastuk az egyik hozzászólásban "egyfülűnek") kell lenni, hogy egy muzsikus 
ne vegye észre: a Beatles vagy a Stones életműve 50%-ban népzenei ihletésű 
vagy a népzenét utánozza.
Azt pedig tényleg nem tudom, hogyan dolgozza fel Varnus Xavér Művész Úr 
"egyfüle" a jazz "hamis" vagy a blues aláintonált hangjait.
Én pl. nem szeretem az operettet vagy a magyar nótát, ha nem muszáj, nem is 
hallgatom, de a magam zenészi-szakmai fülével mindig elismeréssel adózok pl. 
Kálmán Imre zenei ötletgazdagságának vagy  Lehár zenei igényességének. És 
persze én sem szeretek mindenféle népzenét, sőt még a magyar népzenében is 
találok sikerületlen dallamokat, harmonizálásokat, intonációs gyakorlatot. 
De valahogyan mindig átüt rajta az egész műfaj nagyszerűsége. Valahogyan 
úgy, amikor hosszasabban szemlélve egy öreg nénit, felfedezzük arcvonásaiban 
a valamikor férfiszíveket megdobogtató, gyönyörű fiatal lányt...
Ahhoz azonban hogy a számunkra idegennek tűnő vagy éppen túl egyszerűnek 
tűnő dolgokban felfedezzük a nagyszerűséget, kell (kéne) némi alázat!

Tudom, mióta két könyvét elolvastam, hogy Varnus Xavér Művész Úr a világot 
(ezen belül kis hazánkat különösen) felülről nézi, lesajnáló-lekezelő 
magatartással. Attól félek, hogy a világ egészének számtalan zenei stílusát 
is - alázat híján - így tekinti, amely zenét pedig szeret, azt talán 
belülről nem is érti igazán.

Én azért senkit nem beszélnék le róla, hogy elmenjen a következő 
koncertjeire, de ha zeneesztétikai előadást akarna tartani (amit pedig 
nagyon szeret), akkor inkább maradjatok távol. Őt inkább másért tiszteljük!

(Most már abbahagyom, mert Kemecs megint kiszámolja, hogy hány  %  folklór 
volt a hozzászólásomban és meg fog feddni).

Üdvözlettel

Ánti