[Folklista] Varnus Xaver: Miért nem szeretem a népzenét?

[Lajos.Toth at hu.nyklogistics.com]

Nyomdafestéket, és klaviaturát nem tűrő dolgok jutnak eszembe. 
Meglepődtem, hogy ennyire felszínes lehet egy zenével foglalkozó művész. 
Aki azt állítja, hogy a népzene, és néptánc csak a meghosszabbított 
kardunk, az szánalmas. Kérdésem, e nagy tudású emberhez, hogy az Olaszok 
zászló lengetése, a Franciák gólyalábazása, a Németek seggre csapkodása, 
az Angolok dudazenekara micsoda?
Sajnálom, hogy valaki a hagyományainkból, kultúránkból csak ennyit lát. 
Ajánlom figyelmébe az alábbiakat:

         "Népművészetünk, hagyományaink megőrzése, továbbéltetése jelenti 
ebben a zajos, modernizált, számítógépes világban Európa egyik 
színfoltját, hiszen Európa sokszínűségének megőrzése csak úgy létezhet, ha 
a kis nemzetek megőrzik identitásukat, továbbéltetik hagyományaikat."
 
        „…a mai utunk az európai magyar kultúra felé visz
        és európai magyarsággá emel bennünket.”
        (Muharay Elemér: Népi kultúra, közösségi kultúra.
          Balatonszárszói konferencia, 1943)



From:
Németh György <nemgy at freemail.hu>
To:
lista at list.folkradio.hu
Date:
2010.11.05 12:47
Subject:
[Folklista] Varnus Xaver:  Miért nem szeretem a népzenét?



Biztos, hogy sokan elolvasták már - többen is közreadták a linket -  de 
érdemes róla vitázni, ezért jobb, ha itt olvassa el mindenki, hátha 
támadnak érdekes gondolatok. Varnus Xaver:  Miért nem szeretem a népzenét?

(a bevezető sorokat, amelyben a szerző arról mereng, hogy az egész ország 
"mucsa" , most kihagytam.)

 Hogy visszatérjek szerény bejegyzésem témájához, útközben bekapcsoltam a 
rádiót, és egy magyar népi együttes előadásába botlottam. Hamisan játszó 
hegedűk, primitív dallamok, értelmezhetetlen dörömbölés a nagybőgővel, 
mindez egy országos adón.  Elgondolkodtam a furcsa egybeesésen: pont 
tegnap éjjel olvastam el Csáth Géza századfordulós cikkét a magyar 
népzenéről. Ezt írja: „Tagadhatatlan, hogy a népdalkultusz csakugyan 
hanyatlik. De ezen nem szomorkodni kell, hanem örülni. Mert ez annak a 
biztos jele, hogy a népzene befejezte hivatását. Mi a népzene, a népdal 
kultúrszerepe? Hogy megteremtse a műzenét. Más föladata nincs. Ha tehát 
valahol a népművészet hanyatlásáról kapok hírt, akkor már tudom, hogy 
akadtak géniuszok és talantumok, akik az artisztikus igényeket fokozott 
mértékben ki tudják elégíteni alkotásaikkal.” (A magyar népdal 
alkonya?) Igen, véleményem szerint a komor ómagyar időkből szinte semmit 
nem tudunk már meríteni, mint ahogy az afrikai törzsi táncok, vagy más 
barbár népművészet sem gyönyörködteti ízlésünket. A művelt kor embere 
bele-belenéz az ilyenbe, ha a National Geography műsorában látja, rövid 
ideig érdeklődik is iránta, de aztán végez vele, és maga mögött hagyja. 
Elég sötét szenvedély és kegyetlenség akad korunkban is, semhogy ezt még 
tetézzük a barbár korok hajdani sötétségével és primitivitásával. Rászorul 
az emberiség a derültségre és fényre, és ezt csakis olyan irodalmi és 
művészeti korszakokból nyerheti, amelyben kiváló elmék a maguk tökéletes 
műveltségében jól érezték magukat, és a bennük ragyogó fényt kiváló és 
kifinomodott műalkotásaikkal tudták sugározni koruk embere felé. Talán 
ezért is, de igazi zseniket műveiken keresztül szinte minden időben 
valamely titkos rokonság fűzte a kortárs nemzedék általános sorsához, és 
ezért tudtak, sokszor még műveik mélyebb megértése előtt is, szimpátiát 
kelteni önmaguk iránt. A kérdés nálunk azonban – mi más is lehetne? 
– politikai. Nálunk a népdalok ügye soha nem önmagában álló 
esztétikai ügy volt, mi a népzenét mindég valami ellen szerettük, és ha 
nem volt elég hosszú a kardunk az ellenséggel vívott csatában, népzenével 
szálltunk harcba.  Hol az osztrákok ellen, hol az oroszok ellen, most 
éppen a globalizmus ellen. Csakhogy a globalizmus mégiscsak Bach 
Air-jével, a Beethoven Ötödikkel és a Beatlessel vág vissza. És furcsa 
módon nem indián vagy kenyai népzenével. Ha sok évszázada békésen éldegélő 
északi államocska lennénk, akit soha nem igázott le és nyomott el senki, 
egy ilyen írás kizárólag esztétikai kérdéseket vetne fel. Ha anyázásra 
kerül majd sor (és nem is vitás, hogy kerül), akkor ez már régen nem a 
zenéről szól majd, hanem ideológiáról.
 




___________________________
Folklista: http://list.folkradio.hu/mailman/listinfo/lista
Folkrádió: http://www.folkradio.hu