[Folklista] modoros blog

[Nagymarosy András]

Kedves Folklistások! Kedves Táncházasok!

Nagy élvezettel olvastam a táncházi modorosságokról szóló blog-ot és nem 
értem, mire ez a nagy felháborodás.
A leírások olyan jók, hogy egyik-másik leírt típusnak még a személynevét is 
pontosan tudom és csak annyi az írásban a túlzás, amennyi egy karikatúrában 
is előfordul, - de azért sem illik megsértődni!

A táncházmozgalomban ugyanis valóban vannak modorosságok, de ne felejtsétek 
el, hogy modorosság csak ott van, ahol modor is van, méghozzá a modorosság 
sohasem a rossz modorhoz, hanem a jómodorhoz kapcsolódik.
Azt hiszem ebben a történetben csak annyit kéne megérteni a blog írójának, 
hogy mindennapi életünkben - néha észrevétlenül és nem szándékkal - 
mindannyian eljátszunk kisebb nagyobb szerepeket, még az őszinte emberek is. 
Lányoknál divatos a "meközelíthetetlen szende szűz" vagy a "buja démon" 
szerepkör, fiúknál a "szívdöglesztő vagány", "a mindenről jólértesült 
kisokos" vagy a "bunkó vagyok, de aranyszívű" szerep. És a táncházakban 
miért is ne játszhatná el valaki a "házigazda" szerepét (hiszen egy 
táncháznak jó is ha van házigazdája), miért ne játszhatná az államis vagy 
honvédes táncos a "profi" szerepet (hiszen ő valóban ért a néptánchoz), és 
az öreg táncházasok miért ne nosztalgiázhatnának abban a felvett pózban, 
hogy ők ezt már akkor is jobban tudták! (Én például magamat az utóbbi 
kategóriába sorolom, bár néha sikerült alakítást szoktam nyújtani a "részeg" 
szerepkörben is).

Ne ijedjetek meg: 36 évig folyamatosan volt táncházunk, - néha egymás 
mellett 2-3 is -, és ennek alapján bátran állíthatom, hogy a táncházas 
közönség még ma is a legnyitottabb, legtermészetesebb, leginteligensebben 
viselkedő vigalmi csoportokhoz tartozik. (Jó-jó, a diszkót mindig utáltam, 
mint a modorosságok egyik fő-fészkét, de szívem mélyén egy kicsit rocker is 
vagyok, mégsem járok olyan körökbe, mert ott aztán van modorosság, bunkóság 
, sokkal több, mint a legbunkóbb táncházban. Ott ugyanis az a menő modor, 
aha valaki elbunkósodik!).
Megfigyelésem szerint egy táncházban sokkal több a tiszta tekintetű, jó 
kiállású fiatal, ízlésesen és nőiesen öltözködő lány, mint bármilyen más 
szórakozóhelyen vagy szórakozási alkalmon.

Tudok persze rossz modorra valló esetekről is. Egyre nagyobb divat pl., hogy 
egy lány nem megy el valakivel táncolni, ha felkérik, de mással igen. A falu 
(és a hagyományos polgárság) szokása szerint ilyenkor az illetőt aznapra 
kikísérték a tánc színhelyéről és nem táncolhatott tovább. Évek óta gyakori 
a lánybandáknál, hogy kicikizik-kipletykálják azt, aki szerintük nem az 
éppen esedékes táncházi divat szerint öltözve jött el a táncházba, (de ez 
minden éretlen lánycsoportban előfordul, ovitól az egyetemig, sőt még tovább 
is). A fiúk rossz modorára vall, hogy elviszi a lányt táncolni, de aközben 
nem törődik vele, csak tárgynak használja, rángatja, taszigálja, a végén 
pedig otthagyja és elvonul a zenekar elé csapásolni. (Szóval csak az 
érdekli, hogy neki legyen orgazmusa! (Ha lány lennék, ilyen fiúval nem 
szeretnék ágyba bújni...) Szóval ezek hibák, de odafigyeléssel, 
önmérséklettel lehet és kell rajta változtani. A táncházi zenekar tagjai 
vagy a TH házigazdája nyugodtan tegye szóvá az ilyen jelenségeket! A 
hagyományos táncházaknak pedig megvan a saját illemtana és rajtatok múlik, 
mennyit tartotok be belőle!

A blog leírásai közül hiányoltam a zenésztípusok leírását. Pedig arról is 
lehetne írni, de milyent! Remélem egyszer valaki kedvet kap hozzá!

Fel a fejjel!

Ánti (Kalamajka bőgőse)