[Folklista] esteledik...

[Szitnyai Jenő]

Kedves Anikó!

Soraid többségével - most is, mint sokszor - egyetértek, ám ha nem haragszol, itt-ott defenzívnek, beletörődőnek érzem. Ha a média nem is egy intézménye kimutathatóan társadalmi méretekben okoz károkat, akkor ez ellen nem kellően hatékony fellépés, hogy a magunk kis környezetében viszont tanítsuk a szépet, és ne vegyük komolyan a rombolást, mert lesz az még nagyobb is. Mint tudjuk, a kereskedelmi médiumok nézettségéhez/hallgatottságához képest a létező összes közmédia töredék közönséghez jut el, leszögezhetjük tehát, hogy a károkozás tömegméretű. És itt már  messze nem Pista bácsi, hanem egy olyan értékrend sérelméről beszélünk, amely mögött szakmák, tudásközpontok, oktatási rendszerek, civil szervezetek, hitek és elkötelezettségek, egészében egy nemzeti kultúra áll. Az árvíz ellen vagy a gát teljes hosszában védekezünk, vagy sehogy, ezért kell a tömeghatású károkozás ellen tömeges erőt felmutatóan tiltakozni. Ám nem csak ebben van adósságunk, tételesen kellene felsorolni a közmédiumokkal szemben megfogalmazott elvárásainkat is, azaz a rombolással szembe állítható modellt. Ma azért is hálásak vagyunk, ha a népi kultúra legalább műsorszámként megjelenik, miközben tudjuk, hatalmasok a tematikus hiányok e kultúrához kapcsolódó társadalmi (térségi)jelenségek, folyamatok elemzése,a hagyományok modernizációs funkcióinak megértetése, a progresszió média menedzselése terén. Mi, akik néhány évtizedet eltöltöttünk a közmédiában, pontosan tudjuk, hogy ez nem pénzkérdés. Ám ez már messzire vezetne, lényeg az, hogy magam a támadással arányos önvédelem híve vagyok.

Kézcsókkal

Szitnyai Jenő

Kedves Listatársak!
Aludtam és egyet erre a levélre.
Nincs egy hete, hogy Kalotaszegrol hazajöttem, Zoli bácsival is találkoztam, 
Kiscsipás húzta a fülembe, lejöttem egészben a Székelykorol (megint, pedig 
nem hittem volna...) ittam áfonyapálinkát... még bennem vannak ezek az 
emlékek.
Aztán ma reggel azt mondta a fiam, vigyem be a Muegyetemre. Egyik kezében 
makett, másikban mappa - persze hogy. A 25 perces utat másfél óra alatt 
tettük meg. A Fo utcán araszoltunkban kinéztem az ablakon, látom én Juhász 
Zolit arra menni. Háta görbülésébol éreztem, miken gondolkodik, pedig messze 
volt. Küldtem neki egy baráti kézszorítást, remélem érezte.
Aztán a Corvin térhez értünk. Ott meg Agócs Gergo került a látóterünkbe. Na, 
o se volt vidám.
Kitettem a fiút, majd átmentem - mit mentem - bandukoltam a kocsival a 
Szabadság hídon, majd az Astóriához értem. Itt már több mint két órája 
szívtam és termeltem a szénmonoxidot. És áthajtottam egy halvány rózsaszín 
lámpán. Fél perc múlva elottem a motoros rendor: stb. stb. stb. Itt a csekk 
a táskámban. Végülis igaza volt.
Ekkor határoztam el, hogy írok én most.
Ötödik éve tanítok rádiós és televíziós mufaji és stílusgyakorlatokat, két 
egyetemen. Sokat beszélek és gondolkodom én errol, hisz a fiatalok 
kérdéseire meg kell válaszolni. Ok is szidják azt, amit a dobozban látnak. 
Ilyenkor fel szoktam világosítani oket: azért mert ugyanonnan jön, nem 
minden ugyanaz. Vannak televíziók és vannak gazdasági vállalkozások. Nem 
szabad a kettot keverni. A Televízió, vagy akár csupa nagy betuvel is 
írhatnám, a világ egyik legszebb, legokosabb találmánya. Sokat ment elore a 
világ tole. De talán éppen ezért: sokan másra is használják, ill. 
kihasználják a farvizén megjeleno egyéb elonyöket. A tvmusor készítéshez 
hatalmas tudás és még ennél is nagyobb alázat kell. Errol szoktunk 
beszélgetni, ezt adom át nekik. Aki bármi mást lát ebben musorkészítoként, 
mint a közönség, a nép kiszolgálását úgy, hogy csak a legjava jusson neki, 
aki nem ad naponta hálát szért, mert kíváncsiak rá, aki csak a pénzt látja 
benne, rossz úton jár, hagyja abba. Az ún. kerekedelmi csatornákat pedig nem 
szabad komolyan venni. Nem kell nézni, és semmin sem szabad csodálkozni. 
Egyre nehezebb nekik is fönnmaradni, hisz nagy a verseny. Kipróbálnak hát 
mindent. Külföldön már durvább dolgok is vannak s lesznek majd itt is. 
Nekünk enélkül kell élnünk. Amit tehetünk csak annyi, hogy a "hatalmunk" 
alatt lévo eszközökkel küzdünk ellene: gyerekeinket, tanítványainkat, 
rajongóinkat, táncosainkat óvjuk tole. Akár szóval, akár úgy, hogy jobbat 
kínálunk helyette.
És hát, aki kiáll az utcasarokra, az ne csodálkozzon, ha leszólítják... 
Amikor Pista bácsit valaki bemutatta a médiában, akkor abban benne volt 
ennek a minapi esetnek a lehetosége is. Nem kellett volna akkor megmutatni 
ot senkinek? Dehogynem! Nagyon is! Sokat tanultunk tole és nem mindenki 
olyan szerencsés, hogy személyesen is találkozhasson vele! Csakhát ez ezzel 
jár... Illetve járhat ezzel is.
Én magam rengeteget nézem a tévét, hisz tanítom ezt a mufajt. Érdekes, egy 
ideje egyre ritkábban teszem ezt mégis, mert valóban egyre több az olyan 
"musor" van, melyért szégyelli magát minden jóérzésu ember. Ezt az ominózus 
adást sem láttam. Megnéztem a küldött linket. És még valami eszembe jutott:
Vajon nem kellene-e visszaadni a Kossuth-díját néhány tehetségünknek? Kallós 
Zoltánnak, Kocsis Zoltánnak, a Muzsikás együttesnek, de Sinkovits Imrének, 
Kodály Zoltánnak is ugyan olyan Kosssuth-díja van mint Eszenyi Enikonek.... 
Vajon miért kell egy Kossuth-díjasnak elmenni bazári majomnak? 50 évesen 
ilyen viselkedést produkálni és úgy tenni néha a kamera miatt, mintha 
halvány goze lenne arról, mi az, hogy tudós pásztor, hogy mi az, hogy egy 
dudát behangolni...
Ahogyan Friderikusz Sándor beszélt - fogalma sem lévén a gulyásnóta és a 
huszárnóta közti különbségrol - az az emberi morál alaptörvényébe ütközött. 
Pista bácsi már azért is csodálatos, mert ebben a szemét világban itt van 
köztünk 91 éve. És o nem bazári majom!
Máskor is látni, ahogyan hozzá nem értok azt a bizonyos halvány lenézo 
mosolyt teszik ki az arcukra amint néptáncosokat látnak vagy parasztembert 
hallanak énekelni. Igen igen, de szép. Szép persze, de a lábat a homlok fölé 
emelni, vagy a csípot kicsavarni, vagy a dunántúli tercet hitelesen 
énekelni - mert szívbol jön - nem mosolyogni való apróság.
A "zsuri" tagjai közül én még Pressert ismertem fel, o legalább bölcsen 
hallgatott. Ez volt a legtöbb amit itt tenni lehetett.
Szégyellje magát mindenki, aki Pista bácsit ilyen helyzetbe hozta. Ne 
írjatok senkinek mert úgysem fog semmit sem érni, csak azt veszik ki belole, 
hogy lám lám milyen sokan nézték az adást hopp még egy Coca cola reklám 
bejöhet...
Én elmentem pár éve Pista bácsihoz és beszélgettem vele. Nem népdalról, nem 
hangszerrol, mégcsak nem is a juhászatról. Másról. Mahamban tartom, írtam 
belole egy diplomamunkát. Majd talán egyszer nagyon soká lehet róla 
beszélni, most még nem. Pista bácsi több mint x dalt tudó és állatokat 
gyógyító pásztor. Mostani élete: ajándék: aki tudja, érti... És Juhász 
Zolinak egyetlen percig sem kell magát szégyellnie, vagy bármi miatt is 
lelkiismeret furdalást viselnie.
Ma délelott Zsuzska lányom küldött az iskolából (!) egy emailt: cserkész 
vezetok és roverek között is terjed Zoli levele.
Hát akkor már tényleg nem éltünk hiába.

www.feheraniko.hu

----- Original Message ----- 
From: <juhasz at mfa.kfki.hu>
To: <lista at list.folkradio.hu>
Sent: Saturday, May 08, 2010 9:54 PM
Subject: [Folklista] (nincs tárgy)


> Kedves Lista!
> Ha valaki nézte a TV2 megasztár5 c. mûsorát, megütközve láthatta, hogy Pál
> Pista bácsi ott énekel. Jelentkezett volna a "tehetségkutató" mûsorba 91
> éves korában? - kérdezheti akárki. Az e kérdés kapcsán kialakuló
> ezmecserét megelõzendõ közlöm, hogy Pista bácsit egyszerûen megvezették,
> kihasználták a bulvár médiában való járatlanságát. Nem jelentkezett, hanem
> odacsalták, és csak akkor szembesült a helyzettel, amikor már nyakig benne
> volt. Azt már utólag nem sikerült elérnünk, hogy hagyják ki, pedig igen
> sokan küzdöttek ezért. Nem írom le a részleteket, és erre jó okom van.
> Az indiánokat azok az Európából behurcolt betegségek irtották ki, amelyek
> korábban náluk nem voltak, így immunrendszerük sem volt ellene. Szolgáljon
> az eset mindannyiunk immunrendszerének erõsítésére.
> Pita bácsi pedig maradt, aki volt, csak éppen jóval gyanakvóbb ma már a
> kedves invitálásokkal szemben. Ezt sikerült elérniük, szerencsére többet
> nem.
> Juhász Zoltán
>
>


--------------------------------------------------------------------------------


_______________________________________
www.folkradio.hu
Ha teheted, ajánld fel adód 1 százalékát a Folkrádió muködtetésére! 
Adószámunk: 18565449-1-09. Köszönjük a tavalyi támogatást!