[Folklista] Lista digest, 80 kötet, 16 szám

[Pető Szabina]

>Kedves Listások!

>(Ígérem, az utolsó.)

>Szerintem nem is nagyon beszéltünk el egymás mellett. Első levelemben pont azt írtam, hogy a nagy számok törvénye alapján kivédhetetlen a gagyi. De ugyanazokat emelted ki jó példaként, akiket én is kiemeltem volna (bár a Noxnak egyetlen egyszer volt egy jó villanása). Arról, hogy a feldolgozásoknak van jó és rossz oldala, nem érdemes vitatkozni.

>Az már érdekesebb lenne, hogy a Petőfi féle vagy a Nagy László féle (a szakirodalom ezt Bartókinak nevezi, nem csak azért, mert nem volt jobb ötletük) feldolgozást választanánk-e - hogy elemeljük a témát - azaz a formai vagy szerkezeti folklorizmust támogatnánk-e, vagy egyszerűen csak ki, melyiket szereti?

>Igazából amiért klaviatúrát ragadtam az tényleg csak az volt, hogy sírt a szivem azt olvasva, hogy milyen tré a mai fiatalság, mikor a koncerteken is egyre több fiatal van pl.: a MÜPAban és olyan sok korombélire (és fiatalabbakra) nézek föl, hogy mit tudnak, és milyen jó, hogy ilyen sokan, ilyen jól csinálják. Hátradőlni sosem szabad. Mindig meg kell mutatni a jót újabb embereknek, gyerekeknek, mert ha igazán jóval találkoznak, akkor nem fordítanak hátat.

>De szerintem ezen dolgozunk mindannyian és egyre többen fogunk altatót énekelni majd saját babáinknak.

>Még mindig bízva: Szabina

> 

>Bocsánat hogy ismét beleszólok.
>Azt hiszem, alapvetően elbeszélünk egymás mellett. Egy dolog, hogy mit
>hoz a konyhára a világzene (pl. hány későbbi táncházas embert), és egy
>egész másik, hogy milyen minőséget képvisel. Ilyen értelemben van egy
>társadalmi és egy szakmai vetülete, de ebbe most nem mennék bele
>részletesebben. Szükség van populáris formában is a népzenére, ezt
>senki sem vitatja, igény van rá, tehát lesz is, ezzel önmagában sokat
>nem tehetünk se pro se kontra. Jó is, hogy van, és lehet is magas
>szinten művelni, akkor is, ha teszem azt rock-ba vagy egyenesen popba
>ültetjük. Az íreknél van rá elég szép példa. Azonban engedtessék meg,
>hogy ha már van, beszéljünk a műfaj hiányosságairól is. Persze azt is
>lehet, hogy megveregetjük egymás vállát, jól van gyerekek, minden
>tökéletes, dőljünk hátra nyugodtan, vagy beszélhetünk magunk közt
>arról (is), mi az, ami e téren korrekcióra szorul, és amire legalább
>részben hatással lehetünk.
>Nagyon sok fiatal becsülettel végzi a dolgát, de a világzene élre
>törésével ezt sokan a könnyebbik útként választják, hiszen ott
>nincsenek szabályok, bármit lehet, a határ a csillagos ég, tehát nem
>kell megtanulni mindent, elég felületesen valamiket ismerni, máris
>színpadképes lehet az ember. És ez az, ami ellen vagyok.
>Bartókra és Kodályra akkor szeretünk hivatkozni (én is), amikor
>kifogyunk az érvekből. Ők egész más téma. Ők a magasművészetbe
>ültették a népzenét, nem a populárisba, és nem is voltak autentikus
>előadók, csak gyűjtők. Beszéljünk inkább két szélsőségesen eltérő mai
>példáról. Ott van pl. a Kerekes és Nox. Mindkettő népdalokat dolgoz
>fel. Gondolom, a különbséget nem kell illusztrálni. A valódi különbség
>az, hogy a Kerekes tökéletesen ismer mindent a felhasznált dallamok
>autentikus előadásmódjáról, nem kevés kilométere van benne, hogy
>finoman fogalmazzak, és nem kis zenei kreativitás társul hozzá, hogy
>így integrálják a dallamokat egy másik műfaj jellegzetességei közé,
>amiben szintén otthon vannak. A Nox sem nem művelt a népzene terén,
>sem nem kreatív zeneileg, sőt, valahol a legalján táncol a minőségi
>elvárásaimnak, nyilván nem vagyok vele egyedül. Azért írom ilyen
>szájbarágósan, hogy éreztessem a különbséget világzene és világzene
>között (a Nox persze nem igazán az, viszont népdalt is feldolgoz, de
>említhettem volna a tuctucos népi gyermekdalokat is). A legtöbb
>világzenés próbálkozás valahol a kettő között mozog. Amelyik ebből a
>szürke középszerből ki tud törni, ott általában alapos tudás van
>mögötte, pl. Dresch, Borbély, Csík, vagy említhetnénk ifj. Csoóri
>Sanyi és Ökrös Csabi találkozásait a nemzeti rockkal.
>A mai fiatalokról szólva, harmincas fiatal(?)ként nem szapulni akartam
>senkit sem, de tudom, hogy amikor még zenekarom volt, illetve népi
>hegedűt tanítottam, mennyit küszködtünk sokakkal, akik lusták voltak a
>dolgok mélyére ásni magukat, ugyanakkor majd meghaltak a haknikért.
>Sok ilyen táncost is ismertem, akik "falura jó lesz" felkiáltással
>inkább egyfajta látszattudásból próbáltak megélni. Ez a világzene
>gagyi oldala, hiszen sokan lettek közülük a műfaj életetői. (Nem azt
>mondom, hogy minden fiatal ilyen, én jó pár ilyet ismerek.)
>Kell, hogy legyen, és jó, ha van, de legyen tényleg jó, nekem ez az
>elvem, és fenntartom azt az állításomat, hogy a mai kínálatnak csak
>csekély részét tudom értékes és időtálló alkotásnak felfogni, miközben
>ehhez képest az első világzenei vonulat, pl. Kiss Feriék fantasztikus
>népzenészek és zenészek. Tehát azt vallom, hogy aki világzenész, még
>több kellene legyen, mint egy "sima" autentikus népzenész, hiszen neki
>a népzene mellett egy másik műfajban is alapos ismereteket kell
>szereznie, ráadásul aki a számokat írja, annak még komoly zeneszerzői
>vénára (vagy inkább elsősorban arra) is szüksége van. Ilyen pedig
>kevés van, ehhez ugyanis a tehetség mellett hosszú évek munkája
>szükséges.
>De ez is csak egyik oldala a kockának. Van egy olyan vetülete is a
>problémának, hogy egyesek azt szeretnék elhitetni, hogy a népzene
>csakis feldolgozásokon keresztül képes tömegekre hatni. Ma
>értékválságot élünk, Beethovent éppúgy nem értik és nem ismerik, mint
>a gyimesi keserveseket, Jókait is ugye próbálják mai nyelvre
>ültetni... Lehet, hogy én vagyok az a kivétel, aki erősíti a szabályt,
>én az autentikus népzenével találkoztam először, utána a
>Bartók-Kodály-féle feldolgozásokkal, és csak jóval később a populáris
>világzenével. Mégis meg tudott szólítani a népdal, vagy a pusztán
>hangszeres népzene, talán ezért is szelektálok erőteljesebben a
>világzenék hatalmas tömegében. Csík Janiéknál is az tetszik, hogy
>igenis oda teszik az autentikusat is a koncerteken, minden változtatás
>és világzenésítés nélkül és azt is veszi a nép.
>És sajnos valós probléma, hogy az Artisjusnál a világzenére szerzői
>jog és lóvé jár, még ha kevés is, de jár, az autentikusra meg semmi.
>Az autentikus műfaj nagy előadói erről sokat szoktak panaszkodni.
>Kodálynál az a csodálatos, ahogy egy kórusműben Palestrina, a magyar
>népdal és a XX. század zenei nyelvezete összeér. Az István, a
>királyban Géza temetése a hasonló, amikor a mezőségi halottkísérő
>átvált gregorián-szerű dallamba egy rockzenei közegben, csak hogy két
>egész más feldolgozást állítsak párhuzamba, olyanokat, amiket nem
>feltétlen sorolunk a világzene kategóriába. Na ezt az áthallásos
>minőségi szintet hallom vissza ritkán a világzenei dömpingben. Persze,
>lehet, hogy csak én teszem túl magasra a lécet. Vagy a világzene szó
>túl tág gyűjtőfogalom.
>
>Eszter
>
> 


<a href="http://ad-emea.doubleclick.net/clk;223247875;46892748;b?http://www.mkb.hu/lakossagi/hitelek/lakashitelek/mkb_bubor_plusz_hitelprogram/index.html?cmp=mkb_bubor_lakashitel_2010_tavasz_freemail_link" target="_blank">Árfolyamkockázat nélküli lakáshitelt keres, könnyen átlátható kamatokkal? Ezt nyújtja az MKB BUBOR Plusz Hitelprogram!</a>