[Folklista] (vajon miért?!)

[Halmi Aranka]

Kedves Mindenki!
Nos, hogy miért nem szerettem a népzenét?
Azért, mert számomra, nagyon idegen volt... Idegen, mert amikor én voltam 
kicsi, nem az édesanyám által énekelt,  gyönyörűséges népdalokat hallgattam, 
hanem általában Sztálin, és Lenin dícsérő dalokat, munkás gyász-indulót, 
orosz népdalokat, vagy a katyúsát, stb, stb... De, zene volt, tehát 
tetszett... Ráadásul, még jók is voltak a zenék, tetszett is... A 
gyermekkorom zenéje volt... A népdal, az más volt. Az elvitt oda, ahol soha 
nem járhattam... A népzene, nekem nagyon. Hogy is mondjam. Nagyon idegen 
volt, olyan alacsony rendűnek tartottam?
vagy nem is tudom...
nagyon idegen volt sajnos számomra...
Aztán, ezt a zenét, akartam hallani, akartam, hogy értsem, hogy miért 
szeretnek még is mások rá táncolni, hogy mi az az érzés, amiért hallgatják, 
hogy mi az a dolog, amiért még is fennmaradt.


Meg kell érni rá...  Igen. Fel kell nőni a népzenéhez.
Hiszen, a népzene, több mint kifejező. A népzene, az maga az élet. Benne, ha 
táncolunk rá, ott az erő, a tudás, az összetartás. Nem baj, ha nem 
tökéletesen táncol valaki, nem az a lényeg. Hiszen, a tánc, és a zene, úgy 
is magával ragadja a zenélőt, táncolót. A népzene, sorsokat mutat be, 
szépet, tragédiát, vagy szerelmet. Ha én vagyok maga a népdal, ha azonosulni 
tud valaki a népdallal, népzenével, akkor érti, érzi igazán.

Üdv: Aranka