[Folklista] (vajon miért?!)

[Szász József Árpád]

Kedves Lista! 

	Néha belefárad az emberfia a haszontalannak tûnõ munkálkodásba, de midõn rájön, hogy végül is nincs is haszontalan, csak esetleg az még nem érett be :). Valahogy így van itt a listán is ez a téma, mármint a "paraszt zene" és a "feldolgozások divatja" összegabalyodása.
Úgy látom, e nagy megpezsdülés megengedi, hogy ismét hozzászóljak, de kéretik csak egyszerûen a megértés szándékával olvasni hisz ellenkezõ esetben valóban egy pezsgés várható, ami talán a haszontalan kategória felé billentené a folkszekérrudat.

	Hadd kezdjem a közzétett meghívóban szereplõ bartóki idézettel:
"... minden mûvészetnek joga van ahhoz, hogy más, elõzõ mûvészetben gyökerezzék, sõt, nemcsak joga van, hanem kell is gyökereznie. Miért ne volna akkor jogunk a népi mûvészetet is ilyen gyökértartó szerephez juttatni, ... amellett megmaradhatna az a haszna is, ...(hogy) esztétikai örömet szerezhetne mindazoknak, akikben még van érzék a vadvirágok szépsége iránt." (Bartók Béla)

	No, aki ilyen mondatokra képes, annak érdemes tanulnia és teljes joggal magára veheti a tanult ember kifejezést, és bátran hozzáláthat akár feldolgozásoknak is:).
De meggyõzõdésem, hogy nemcsak tanult barátaink képesek ennek felismerésére, érzékelésére, csak esetleg nem tudják ilyen szépen leírni. És valahogy így vagyunk a "Paraszt zenével" is.
	Talán többen érezzük még ma is, közel 4 évtizede a táncház mozgalom indulása után, hogy van létjogosultsága, aktualitása, annak ellenére, hogy ismét a fentrõl jövõ, a világtrend által vezérelt divatok uralják a közhangulatot, alakítják, silányítják egyszerû csápoló rajongókká a társadalom szórakozást igénylõ fiatalságát. Egy Ökrös Csabának, aki éveket tölthetett olyan ember, muzsikusok társaságában, mint a Netti Sanyi bácsi nem kell magyarázni, hogy mi rejlik abban a muzsikában, amit Sanyi bácsi úgy írt le hogy "... meghagyni a muzsikát, úgy ahogy az Isten teremtette...", de a mai fiataloknak, akiknek nem adatott meg ez a szerencse, hogy lehet eme örömökben része? Hogy fejlõdhet ki a "vadvirágok szépsége" iránti érzéke?
	Hát ez itt a kérdés. És mit tehetünk?  Legrövidebb út: kérdezzük meg Ökrös Csabát, vagy Halmos Bélát, Sebõ Ferencet, a Tékát, Métát, vagy az erdélyieket, Pávait, Kelement, Panekot, stb... mert õk ezt tudják. Vagy olvassunk Bartókot, Lajtát, Martint, stb..., vagy hallgassunk Icsánt, Árust, Kodobáékat, õk is tudták.
	Vagy ti azt javasoljátok, hallgassunk mai sztárokat? Cimbalom, hegedû, gitár, stb. virtuózokat? Rohanjunk egyik bravúr után a másikért (hisz van még mindig gyorsabb, vagányabb).
	Persze. Hallgassunk, hát miért ne. Hisz ki ne akarná kiélni a vidámság önfeledt örömét. Hát persze, éljünk, éljetek fiatalok ti is, használjátok ki minden egyes percét fiatalságotoknak. És inkább az ilyen „feldolgozások” iránt tolongjatok, mint a drogárusok rabjaiként vesztegeljetek. De egyet azért érdemes fontolóra venni, ha már nem adatott meg nektek a hagyomány csöcsrõl való táplálás lehetõsége. Az, hogy ha a késõbbiekben is kamatoztatni szeretnétek tapasztalataitokat, élményeiteket gyerekeiteknek átadva, velük együtt újraélni, érdemes talán egy kis figyelmet adni, még ha nem is az észnek, de a belsõ érzékszervnek. 
	Adjátok meg az esélyt átvenni valamit a múlt érzelem-gazdag üzenetébõl, amit összetartozó közösségként, egymást megértve, egy nyelven beszélve fejlesztettek tökélyre, élõ virágzássá a fent említett elõdök és a ma is élõ hû szolgái, mint az Ökrös Csaba és társai. Van abban is annyi virtuozitás, sõt. Ráadásul hozzánk találó, általunk mélyen átérezhetõ és mégis értelmet tágító. Ráadásul megtanít büszkének lenni. Felemel, bátorságot ad, megtámaszt hátulról, hogy bátran kibontakozhass a világ elõtt, de fõleg a környezeted elõtt. Mert ott élsz, ott szeretnél megértést, otthon érezni magad.
	Ez a „vadvirágok” üzenete, hogy megélnek anélkül, hogy folyamatosan kéne õket újabb és újabb tápszerekkel kezelni. Elég nekik a környezet, a természet. De arra viszont szükségük van. Kell a Nap az Esõ a Víz a Levegõ. És õk nem szégyellik, hogy nem digitális pontosságú az alakjuk, a színük. Nem vágynak zöldebbeknek, pirosabbaknak, sárgábbaknak lenni. Nem ezzel foglalkoznak, egyszerûen csak élik a virágok életét, virágként.

Úgyhogy kedves Ökrös Csaba, kedves Téka, csak fel a fejjel, nem érdekes hányan mennek el a bemutatótokra, a lényeg hogy ti is megmaradjatok „vadvirági” muzsikusoknak.

Szeretettel,
Szász József