[Folklista] húshagyó kedd Bohócjárás Mihályiban

2010. Jan. 28., Cs, 08:28:19 CET

Olvasva a húshagyó keddi népszokásokat, ajánlom figyelmetekbe az alábbi rábaközi kistelepülés, Mihályi szokásanyagát!
Napjainkban élő népszokásról van szó! Üdv. Csitei Gábor

Bohócjárást a farsang utolsó napján húshagyó kedden tartották. Ezzel hívták meg a falu népét az esti jelmezes mulatságra a kocsmába. Tehát csak iskolát kijárt, 14. életévét betöltött legény öltözhetett be. Felső korhatár nem volt, sőt a nős ember sem jelentett kizáró okot. A beöltözés előzetes megbeszélés alapján történt. Ruháját mindenki maga szerezte be vagy éppen készítette. Néhány maskarához kötelező volt az állarc, amit agyagból formázott negatív alapján papírból készítettek.A menet élén bohócok voltak, ruhájukról szalagok lógnak, sapkájuk csúcsos. Arcuk szabadon hagyva. Szerepük a kapuugrálás, 2-3 házzal a menet előtt jártak, hosszú vendégoldalt cipeltek magukkal, hogy a bezárt kapukon át tudjanak jutni. Mire a menet odaért, kinyitották a zárt utcaajtót.Következett a zárt menet, párosával, mint egy valódi lakodalomban. A női alakokat is fiúk személyesítették meg. Párban "férfi nő"állt. A falujáró és házaló egyének alakjai ismerhetőek fel bennük.Első pár a magyar ruhás volt, akik feleltek a rendért, tisztességes viselkedésért, mi engedhető meg, hogy senkinek ne essék semmi baja. A falu vezetőinek be kellett számolni a történtekről, sőt engedély kellett kérni a bohócjárás megtartásához. Fejükön asztrigán sapka árvalányhajjal, bő ujjú fehéring, csuklónál két sorban rávarrt nemzeti színű szalag, piros mellény, pöre gatya,(fehér) zöld hímzett kötény, csizma Testükön széles nemzeti szalag átvetve. Őket követte a menyasszony és a vőlegény. Arcuk befestve, bokrétákkal, menyasszonynak függönyből varrt ruha, vőlegénynek öltöny. Koszorús lány és a vőfély következett. Hasonlóan felöltözve mint a menyasszony vőlegény. A Vőfélynél szalagos bot tetejében virággal.Drótostót az öregasszonnyal. A tót hátán pléh láda, bádog lemezekkel, drótokkal, szerszámokkal. A vándorló lakatos elnyűtt ruhát visel Az öregasszony apró termetű rút, púpos, sánta sötét ruhában fejkendővel, bottal, kosárral és pólyás babával a hóna alatt karol a drótostótba.Medve és a medvehajtó. A medve barna szőrős ruhát visel, hátára rossz tepsi van kötve, amit a hajtó üt. A hajtón is elnyűtt ruha. A tollas zsidó és a kéményseprő. A tollas zsidón viseltes, rongyos ruha, kezében csalán vagy vászonzsákban némi toll. Kéményseprő. zsebében korom, férfiakkal kezet fog, asszonyoknak kedveset mond, hízeleg, közben kormoz. A lányok elbújnak előle. Talán a legemlegetettebb figura volt a társaságban és a faluban.Következek a sereghajtók, a szedett-vedett nem sajnált ruhában a hamuzsákosok. Ők szintén elhagyhatták a sort, gyerekriogatók voltak. Kezükben keskeny vászonzsák, teteje jól bekötve, negyedéig töltve finom hamuval. Szigorúan tilos volt kemény, baleset veszélyes tárgyat beletenni, mert ha valaki el akart előlük szaladni, a jó dobó utána dobhatta, és dobta is, tehát lehet rosszabbul járt, mintha szóba állt volna vele. A díszes "lakodalmi kompániát" egy zenész, a tangóharmonikás kísérte, zárta a sort. Azt játszotta, ami épp eszébe jutott, nem volt kötve milyen zenét játsszon. Gyülekező reggel, 8 órakor indulás, a megbeszélt útvonalon járták végig az egész falut. Minden házhoz betértek.

A kapuugrálók gondoskodtak róla, mire a menet odaér, nyitva legyen az utcaajtó.A magyar ruhások ház ajtajában kopogtattak, bebocsájtáskor köszöntek, és meghívták a ház népét az esti bálra. Az asszonyokat felkérték táncolni, a harmonikás muzsikált, húzta a talpalávalót. A kéményseprő engedelmet kért, hogy megnézhesse a tűzhelyet, közben bekukkantott a kamrába, spejzba is, egy kis eleség után kutatva. No meg az elbújt lányok se maradjanak ki a mókából. A móka helytől és helyzettől függött, előfordult, hogy a tót a banyát az ágyra döntötte. Már kisült fánkkal várták őket, amit a vejlingból a szatyrukba borítottak útravaló képen. Elköszöntek és indultak tovább. A magyar ruhásoknak pénzadományt is adtak a háziak távozáskor.. Az iskolába is beengedték őket, a magyar ruhások a tanítókat és tanárokat táncoltatták, a gyerekriogató hamuzsákosok nem kis felfordulást okoztak.Az álarcok mindig kíváncsivá tették a ház népét, próbálták leszedni, megfejteni: "kinek a gyereke bújt melyik jelmezbe".A menetet kíváncsiskodók is követték. Akit elkaptak, az utcán sem maradt korom, vagy hamu nyom nélkül. Ezen senki nem sértődött meg, kinevették egymást, és magukat is. Móka volt!A kocsmáknál is megálltak egy kicsit, mert hát egy kis "nyálhígítót" is kellett magukhoz venni.Lányok nem öltözhettek be, inkább csak vetkőztek, hogy megszabaduljanak a kormos hamus ruhától. A hamuzsákosok, ha megláttak egy gyereksereget, arra haladó szekeret, később traktort, felkapaszkodtak rá, és a gyerekek közé ugrottak. Volt nagy riadalom! Az este kezdődő bálra körbe kellett érni a falun. A magyar ruhás legényeken kívül mindenki más átöltözhetett, tiszta ruhába vagy másik maskarába, mert ez jelmezes bál volt. Nem volt kötelező a beöltözés, csak akinek volt kedve hozzá. A vendégsereg bemehetett a kocsmába helyet foglalni, míg a beöltözöttek kint sorakoztak. Őket a magyar ruhás legények vezették be, és kezdték meg a táncot. A magyar ruhás legényeknek volt olyan joguk, hogy a lányos háztól kikérhették az egyedül álló lányokat, elvinni a bálba. Ez még udvarlást nem jelentett, de figyelniük kellett rájuk. Nem csak egy, hanem több lányt is kikérhettek. Akinek udvarlója vagy vőlegénye volt, illetlenségnek számított, ha hívták, mert párjukkal volt illendő megjelenni.

Volt olyan két év, amikor nem engedélyezték a bohócjárást, mert a maskarába öltözött legények megfeledkeztek az illemről. Az utánuk következő generációnak nagy erőfeszítésébe került, jó beszélőkére volt szükségük, és elhivatottságra is, hogy ne hagyják veszni hagyományukat. Jól meg kellett nézni. Ki kerül be a csapatba. Ki kellett érdemelni. Választották őket, nem önjelöltek voltak. Ahhoz, hogy valaki magyar ruhás lehessen, a rangsort végig kellett járnia.Valószínűsíthető, hogy a megszűnésében a fejlődő világ játszott szerepet, hiszen a 70-80-as évek között a 14 évüket betöltött fiúk, elkerültek városi iskolákba, kollégiumokba. A húshagyó kedd beleolvadt a hétköznapokba.

Négy évvel ezelőtt, a Mihályiban működő Platán néptánc csoport vezetői, Csitei Gábor és Südi Tamásné Éva, a néptáncos gyerekekkel megpróbálta feleleveníteni, a nagyszülők mulatságát. Megalakulásuk óta, húshagyó kedd előtti szombaton bált rendeznek. A táncos gyerekek ekkor beöltöznek, harmonikással elmennek a vendéglőig, néhány lány gazdasszony szerepét vállalva, eljátsszák, hogy történhetett régen. Táncukkal megnyitják a bált. Hagyományokhoz híven a táncos lányok húshagyó kedden otthon várják a maskarába öltözött fiúkat. A falu népének örömére, az átutazó idegenek csodálkozására, a résztvevők mulatságára kívánom, hogy sikerüljön feléleszteni ezt a hagyományt, megmutatni a szórakozásnak ezt a módját. Gazdagodjanak élményekkel, legyen, mire emlékezzenek, s főleg érezzék magukat jól, otthon a településükön. Fedezzék fel az ismerkedés, egymás megismerésének lehetőségét, mások és önmaguk szórakozására. 

(összeállította: Horváth Barbara)