[Folklista] Legényavató és mulatság Kapuváron

2010. Jan. 24., V, 09:27:24 CET

A Kapuvári Legénycéh  szeretettel meghív mindenkit a 2010. január 30-án, 
szombaton 20.00 órakor megrendezésre kerülő Legényavató mulatságba.
A mulatság helyszíne: Kapuvár, Pepó Kocsma (Gartai utca)
A mulatságban Fajkusz Attila és zenekara húzza a talpalávalót.
A mulatságot megelőzően az avatás a Néptánciskola épületében (Fő tér 22.) 
lesz, ahova várjuk az avatott legényeket és igazlátókat!

- legényavatás (néprajzi lexikon)
a férfiaknál a serdülőkorból a felnőttkorba való átmeneti rítus (? átmeneti 
rítusok). Az ifjúvá serdült fiatalembert az egy korosztállyal előtte járó 
legények ? korcsoportja, ? baráti csoportja vagy szervezete az év egyik 
ünnepnapján ceremoniális eljárásokkal tagjai közé fogadja s ezzel együtt 
felnőttként elismeri. - Az ifjúvá avatás rítusát szerte a világon a 
legkülönbözőbb népek gyakorolták és gyakorolják ma is. A legényavatás 
honfoglalás előtti és utáni története a magyar parasztságnál egészen a 19. 
sz. közepéig hiányzik. Történeti forrásaink csak a főnemesi, nemesi rangú 
ifjak játékaira, lovagi versenyekre, később pedig a ? céhek ifjúságának 
szervezett avatására, a céhes avatásra utalnak. Közülük elsősorban a céhek 
avatási szertartásmódjai hatottak a parasztfiatalok avatásaira, de a 
ceremónia végrehajtásának egy-egy formájában felfedezhetjük a lovaggá ütés 
eljárásait, még ha parodisztikusan bemutatva is (pl. pofonütés, felütés), de 
ugyanígy a keresztény egyházak ? keresztelői rítusainak jegyeit is. (Pl. A 
legényavatás neve azokon a vidékeken, ahol az avatás vízzel, borral, 
pálinkával való leöntéssel történik, bekeresztelés.) A legényavatás 
kialakulásának és szokássá válásának az a feltétele, hogy a korosztályok és 
korcsoportok viszonylag zárt rendje kialakuljon. Ez a rend azonban nem 
alakítja ki szükségszerűen a legényavatást, de a ? leányavatást, a gyerekből 
serdülővé avatást (puhabkeresztelő) sem. Mindennek jó bizonyítéka, hogy a 
korcsoportok szerinti tagozódást az egész magyar nyelvterületen ismerjük, de 
legényavatásról csak a Kisalföldről, a Ny-Dunántúlról, a Felföldről és 
Erdélyből mutathatunk be megbízható adatokat. Mindebből arra 
következtethetünk, hogy a legényavatás intézményét a szomszédos, elsősorban 
a német, szlovák, délszláv (Ny-i horvát) lakossággal való kulturális 
kapcsolataink révén ismertük meg, terjesztésében, formai jegyeinek 
kimódolásában pedig a városi, mezővárosi, falusi céheknek volt döntő 
szerepük. Mindez nem jelenti azt, hogy a serdülő fiúk korosztályából a 
legények korosztályába való átmenetnek ne lettek volna legényavatásnak ugyan 
nem mondható, de mégis ünnepélyes, az alkalomhoz mért egyéb formái. Ott, 
ahol nem avattak legényt, a legénnyé válást és annak elismerését épp olyan 
jól kifejezte pl. a legénynek szokásos viselet felöltése ? húsvétkor, vagy a 
prot. egyházak ? konfirmációja. Halványabban ugyan, de ugyanezt az 
állapotváltozást tükrözte a legények első mulatságán való részvétel, a 
templomi ülésrendben a legények közé ülés vagy állás, az ? aratóbandába 
szegődtetés kaszásként stb. A korosztály- és korcsoportváltásnak ezek a 
módjai - a konfirmációt kivéve - még nem intézményesedtek s már nem is 
fognak, nem szólva most arról, hogy az állami, társadalmi, egyházi 
szervezetek a maguk felnőtté avatási eljárásait, szertartásait a változó ? 
normák szerint változó módon kialakíthatják. (Pl. katonaeskü, leszerelés a 
katonaságtól, választói jog stb. - mint a felnőttség intézményes, a 
közvéleményben is továbbgyűrűző elismerése.) - A paraszti legényavatást a ? 
próba előzi meg közvetlenül, de hajtóereje, kiváltója a serdülőkorú fiatalok 
kényelmetlenül zárt, visszafogott állapota. Általában ők kezdeményezik a 
legényavatást, de a falu nyilvánosságán belül döntő szerepe a legények 
korcsoportjának jut. Ők beszélik, szervezik meg a dolgot a szülőkkel és az 
avatandóval, de alkalmanként - a szigorú közigazgatási, egyházi ellenőrzés 
alatt álló mezővárosokban - a helység elöljáróival is. Amikor a múlt század 
második feléből indulva az I. világháborúban tetőzött a paraszti életforma 
társadalmi és erkölcsi válsága: a legényavatás a legények korcsoportjának 
kocsmai szórakozásává vált. Kivételt ott találunk, ahol a legényavatás az év 
ünnepeinek rendjébe, egy tartósabb kötőanyagba épült bele. (Pl. a 
Szigetközben az ? aprószentek napja ünnepi és társadalmi szokásaiba.) 
Ekkoriban tűnt el a parasztfiatalok életéből, átadva helyét az életkorok 
szerinti természetes rétegződés köznapi módjainak, a társadalmi, politikai, 
kulturális, egyházi intézményeknek. - A legényavatás átmeneti rítus. Nem 
egyetlen kulturális hagyományból alakult ki, ezért a változatok tarka 
sokfélesége, az ötletek, a komoly és játékos ceremóniák rövid életű 
hagyománnyá vált szokásai jellemzik. Pl. 1. A bekáfolás a Balaton vidékén 
egyszerű áldomásfizetéssel járt, máshol ezt sittyó-áldomásnak, 
fertálbefizetésnek, balekavatásnak nevezték. Az avatásnak azonban a legtöbb 
helyen szokásszerű feltételei voltak, amelyeket előzetesen teljesíteni 
kellett. Ilyenek lehettek a munkával összefüggésben, hogy a legény jól 
tudjon kaszálni, ki tudja kalapálni s meg tudja fenni a kaszát, rakni a 
szekeret stb. Máshol fizikai erejét és ügyességét kellett bebizonyítania, 
pl. meg kellett birkóznia a legénybíró által kijelölt másik legénnyel, vagy 
egy nehéz kőgolyót a völgyből a hegyre kellett felvinnie. - A serdülőnek 
mondott fiatalember a próba után pénzt kér a szüleitől és elmegy a kocsmába. 
A legények várják már, de mintha váratlanul és engedély nélkül toppant volna 
be, kizavarják. Újra visszajön, most már kopog, és engedélyt kér a 
legénytársaság vezetőjétől, hogy megfizesse a "legénysorba lépést" és 
keresztapát válasszon magának a korosabb legények közül (legénykeresztelő). 
A keresztapának napokkal előbb felkért legény feláll, a társaság asztalához 
kíséri és leülteti. A kocsmáros kihozza a szintén korábban megrendelt italt 
és a terített asztal fölött a legények vezetője (? legénybíró) az alkalomhoz 
illő szavakkal köszönti. A keresztapa ezután az új legény fejére önt egy 
pohár bort, a legénybíró pedig a legények "koszorújának" tagjává, egyúttal 
teljes jogú legénnyé fogadja. Hajnalig isznak, mulatnak, azután a keresztapa 
elkíséri a legényt ahhoz a lányhoz, akinek - titokban - udvarolt már. A 
sokféle legényavatás-ceremónia szerkezete, menete ugyanaz. Néhol az avatandó 
szokásszerűen lopott búzából szerzi a pénzét, másutt két, sőt három 
keresztapát választ, megint másutt tegezi a keresztapát, általában azonban - 
egy-két év korkülönbség ellenére is - élete végéig magázza. Gyakran a 
legények szedik össze - erőszakkal ha kell - az avatandókat, akiknek nem 
borral öntik le a fejét, hanem a hátsó felét felütik a mennyezethez, 
pofonütik, arcul köpik borral (Ny-Dunántúl, Erdély, Felföld), leöntik a 
fejét és ikszet (kart karba öltve) isznak vele. (Szigetköz, Csallóköz, 
Felföld) - A legényavatás a Szigetközben és a Csallóközben aprószentek 
napján történt (? még: adománygyűjtés). Leggyakoribb alkalmai: ? farsang 
(itt hamvazószerda, farsang vasárnap, a helyi ? búcsú napja, a ? regölés 
napjai (csak Ny-Dunántúlon) és általában a vasárnapok ősszel és télen. A 
felavatott legénynek joga volt dohányozni, kocsmába, fonóba járni, a lányos 
házakat meglátogatni, a lányt táncba vinni stb. Illendő magatartására a 
legénybíró ügyelt fel. A legényavatáshoz hasonlóan történt a vadász- és a 
bányászavatás és a céhben a legényavatás. Rudabányán még 1972-ben is 
balekavató gyűlésen fogadták be vidám hangulatban a bányászok közé az 
elsőéves bányamérnök hallgatókat nemre való tekintet nélkül. (? még: 
avatás) - Irod. Szendrey Ákos: Legényavatás (Ethn., 1952); Jámbor Márta: 
Legényélet és legényavató szokás Halásziban (Népr. Közl., 1957); Dömötör 
Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás (Bp., 1964); Németh Imre: A népi 
közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája (Arrabona, 1966).
>
>
> _______________________________________
> Folkrádió: http://www.folkradio.hu
> A Folklista szabályzata: http://www.folkradio.hu/illik.php 