[Folklista] Könczei Csongor: Magyaros táncház?

[Kiss Eszter Veronika]

Kedves téma iránt fokozottan érdeklődők!
Nagy kérdés, mit lehet és mit nem. Vajon szabad-e bárkit meginvitálni
egy táncházba, akár ismeretlenül is, vagy csak megbízható barátainkat
vihetjük, akikért kezeskedünk? Egyáltalán, van valamiféle íratlan
házirend, öltözködési szabályzat, amit barátaink figyelmébe
ajánlhatnánk, mielőtt először elvisszük őket egy ilyen helyre? Mert
ezt nagyon hamar tisztázni kellene, különben az egész vitának nincs
értelme.
Ha valami nyitott kapukkal működik, szükségszerű a nézeteltérés, egy
először ilyen helyre kiváncsiságból, nyitottságból, érdeklődésből
betérő pedig nyilván jön a szokásos ruhájában (Lonsdale, Fradi
B-közepes mez, bomberdzseki vagy épp Che Guevara-póló, mert arról
valahogy szó sem esik, hogy azért ez a "nacionlista"-problémakör, mert
ők legalább eljönnek, a másik oldal meg az előítéletei miatt eleve
elzárkózik, és az előítéleteit nem azért szerzi, mert Ludas Matyit lát
abban a táncházban, amit messzire elkerül, hanem mert a médiából ezt
veszi ki).
Engem 15 évvel ezelőtt a hugommal jól kinéztek a Molnár utcából a
farmer-miniszoknyánkban, egy idő után már direkt jártunk abban, máshol
azért néztek ki, mert lány létemre hegedültem, szóval az előítéletesdi
(és a klikkesedés) mindig is ott volt a táncházakban, ahogy általában
mindenhol az országban.
Nem vagyok híve a megfelelési kényszernek, különösen nem annak, hogy
kereső embereket a tudatlanságuk miatt üldözzenek vissza a néptánc
környékéréről a diszkóba vagy a talponálló zenegépei mellé. A táncház
nem lehet csak az értelmiségé, ha pedig a tanulatlanabb rétegek is
jönnek, akkor azzal velejár annak a rétegnek a stílusa. Annak sem
vagyok híve, hogy ha valaki nem tud táncolni, vagy gátlásos, és nem
áll be azonnal, azt leszóljuk, hogy még énekelni, táncolni sem tud,
kvázi mit keres itt. Egyáltalán, mit tudunk mi ezekről az emberekről?!
Honnan tudjuk, hogy mit tud és mit nem, illetve hogy mennyit tesz a
közös ügyünkért esetleg más téren? Látszat alapján ítélünk? Az pedig,
hogy valaki politikailag jobboldali, és nem tud semmit a
hagyományairól, mert nem olyan családba született, de látszik, hogy
akarna, és ezért elmegy egy táncházba, nem szégyen, hanem dícséretes
első lépés. Erdélybe is járnak ugyanezek a tipikius jobboldali pesti
turisták. Rémtörténeteket lehetne róluk mesélni. Mégis öröm, hogy oda
mennek, a tudatlanságukkal együtt, mert látszik a szándék, és
általában ragad is rájuk valami. Ha beléjük rúgunk, ráébresztve őket,
hogy milyen hülyék, legközelebb mennek ők is a horvát tengerpartra,
nesze neked magyar kultúra. Valahol el kell kezdeni, és nagy a táncház
felelőssége, hogy mit kezd ezekkel a keresőkkel. Tudja megérteni,
integrálni, tanítani őket, vagy eleve idegenként kezeli furcsa
szokásai miatt? Én igazából az utóbbi irányba mutató megjegyzések
miatt rohantam le a billentyűzetet.
A néphagyomány eredeti közegében is volt ilyen meg olyan ember. Volt,
aki táncolni ment mondjuk a bálba, lakodalomba, volt aki lerészegedni,
volt aki csajozni, volt aki meg műsorozni, szerepelni. Egy ilyen
alkalommal volt szerencsém kamaszkoromban Gyimesben megtanulni egy
"magyar világban" szolgált, az italt meg nem vető idős, harsány
bácsitól a "lova lába habot ver a mocskos oláh vérbe" kezdetű
Horthyról szóló verssort. Nem Budapesten, nem skinheadtől, nem is
magyarországitól, nem táncházban, és nem mostanában. Nem küldték haza,
volt, aki csatlakozott hozzá, volt, aki odébb ment. Ennyi.
Kedves Bálint!
Ha már szóba hoztad, nem állhatom meg, hogy megjegyezzem, sok
jobboldali nem néptáncos újságíró néz le táncházakba, szerencsére,
mert ha megérinti ez a közeg, másként viszonyul majd az egész
jelenséghez, több cikk születik a témában, több emberhez jut el a
közös ügyünk. Remélem, ez a cél.
Nem tudom, ki volt az illető merev részeg újságíró, van egy-két
tippem, mindenesetre amióta a szintén újságíró férjemmel megfertőztük
a kollégákat, egész rovatok, szerkesztőségek járnak le népzenét
hallgatni, vesznek népzenei lemezeket, énekelnek népdalt a közös
bulikon, és emiatt pl. egyre inkább hagynak nekem nagyobb teret erre a
témára a lapban. Így történt meg, hogy a Csík zenekart hívta meg a
Hírtv és a Magyar Nemzet az idei családi napjára, és több néptáncos
rendezvénynek lett médiatámogatója a lapcsalád. Táncolni nem tanultak
meg a kollégák, mert felnőttkorban ez elég nehéz ügy. Az ember
gátlásos, tánctanítás alig-alig van, többnyire csak a legelején, az
sem mindig hatékony. Ezen is lenne mit javítani.
Az pedig, hogy valaki részeg, hát nehéz ügy. Attól függ, hogy
viselkedik. Az vesse rá az első követ, aki soha nem ázott el
férfilétére. Én meg rengeteg részeg zenészt láttam már a bulik végén,
úgy tippelem, ez az eset a Reviczkyben lehetett, ott is láttam részeg
zenészeket. Hagyományőrzőt meg pestit is. Sőt bedrogozott népzenészt
is láttam meg ismertem, nem egyet. És ettől még sem mint embert, sem
mint zenészt egyiket sem szeretném kiközösíteni. (De az
alkohol/táncház témakör nagyon messzire vezetne.)
Bocsánat, hogy ilyen sokat írtam, de azt látom, miközben látszólag
azon küzdünk, hogy bővítsük a népművészet iránt elkötelezettek körét,
magunk irtjuk ki a lehetséges csatlakozókat a köreinkből az
előítéletesdi és a klikkesdi miatt.
Kiss Eszter

2009/9/14 Bobar Zoltan <fiszmoll at gmail.com>:
> Ádám!
>
> Szíved joga, nem egyetéreni, és személyeskedni is. A Lista nem ennek a
> helye, ezért csináltam blogot.
> www.boby-boblog.blogspot.com
>
> Olvasd el a témákat, vagy ha nem találsz kedvedre való témát, privátban is
> emailozhatunk.
>
> Egyébként a renitensek eltávolítása, és/vagy szóbeli fenyegetése, nevelő
> hatású is. Vissza fog jönni, de akkor már jobban odafigyel magára. Ha nem
> ezt teszi, akkor valószínűleg mindenhol ezt csinálja, és minden közösség,
> hasonlóan reagál. Majd kinövi!
>
> Bobár Zoltán Boby
> _______________________________________
> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
> www.folkradio.hu
>
>