[Folklista] Könczei Csongor: Magyaros táncház?

[Ádám Soltész]

Sziasztok!

Nagyon érdekesnek találtam ezt a témát, és nem tudom megállni, hogy
hozzászóljak.
Először is, van ez a nyitott kapuk elve, hogy mindenki betérhet,
akinek nincs priusza (ha jól értem). Ezzel nincs is semmi bajom. Én
egészen máshonnan közelítek a cikk felvetette problémára. Amiről
egyáltalán SENKI nem írt, és ezt furcsállom, hogy mi lehet a szerepe a
dolgok ilyetén fejlődésének magának a befogadó közösségnek. Én táncos
lévén, aki sok táncházban sokszor vett részt, azt látom, érzem, hogy
bárkit a keblünkre ölelünk, aki lejön, de az idegen az idegen marad.
Vagyis szerintem a nagy befogadó mosoly mögött egy félrehúzódás van,
mondhatnám egyfajta gőg a nem szakmaiak, a Lonsdale-esek, stb.
nempasszoló elemek felé. Rengeteg olyat ismerek, aki lejött, tetszett
neki, de óriási szakadékot érzett maga és a közösség tudása,
magabiztossága, stb között. Ezért le is szakadt. A táncházas közösség
azokra koncentrál, aki nagyon faszán táncol/zenél, aki meg még csak
botladozik/bénázik azt nem támogatják, holott nem a ügyeseknek lenne
szükségük segítségre, ajnározásra, hanem az ügyetleneknek. Ilyen módon
a közösség gátja önmagának az egészséges bővülésben. Szerintem ha már
jelenségeket, rossz tendenciákat veszünk észre, nem az a dolgunk, hogy
a tolerancia nevében tagadjunk ki embereket, vagy elmondjuk nekik,
hogy hogyan lenne neki jó az élete (pláne, hogy nem vesszük észre a
gerendát a szemünkben), hanem hogy rátapintsunk, hogy mi ebben a
bentlevők kétségtelen szerepe. Persze mondhatjátok, hogy hülyeséget
írok, mi mindent megteszünk. Erre azt mondanám: elhiszem, de ezt nem
is tagadtam. A baj nem az, hogy nem teszünk meg mindent legjobb
tudomásunk szerint (meggyőződésem, hogy még a skinhead, aki ne
feledjétek embernek született, is a legjobbat próbálja tenni), vagyis
nem a "mindent megteszünk"-kel van baj, hanem a "legjobb tudomással".
Ez a dolog messze túlmutat szerintem azon, hogy táncház, meg magyar
kultúra. És még csak nem is magyar jelenség, hanem bizonyos mértékben
globális. És Veronikának nagyon igazat adok abban, hogy ne öntsük ki a
gyereket a fürdővízzel(itt megemlékezve bármilyen értékes
hagyományunkról, amire esetleg mocsok tapadt).

"Ilyenen én is voltam már. Jól megmosolyogtam és többet oda nem mentem."
Na pont erről beszélek! Bocsáss meg Gábor, hogy kipécéztelek, nem
bántani akarlak, de ez a mondat gyönyörűen tükrözi a mi
hozzáállásunkat a dologhoz. Nem akarok hittanos, se térítős lenni, de
a nyelvemen van: Jézus mikor tett ilyet a betegekkel? Sajnos ilyen
tekintetben mi vagyunk a FARIZEUSOK! Lenézzük a törvényt nem
ismerőket, fennhéjazóak vagyunk. (közben mi se teljesen a törvény
szerint élünk, meg nem is ismerjük teljesen)

Az a baj, hogy nálam egy szónak is száz a vége, úgyhogy lelövöm magam.
Talán megfontolhatnánk ezt: Vedd észre a saját szemedben a gerendát,
aztán segíts kivenni a szálkát felebarátod szeméből!