[Folklista] Könczei Csongor: Magyaros táncház?

[Tárkány-Kovács Bálint]

Néhány történettel járulnék hozzá ehhez a témához, amelyet Könczei Csongor cikke indított el. Csatlakoznék Vavrinecz Andrishoz, én is egyetértek a cikk szerzőjével. Mindenféle elmélkedés helyett én inkább a tapasztalatimat mesélném:

Talán két éve Pécsett, a Dóm tér melletti gesztenyefa soron kirakodó vásár volt, végig a sétányon sörpadokon üldögéltek az emberek. Zenész barátaimmal ide letelepedtünk, előkerültek a hangszerek. Ekkor a távolból elcsíptem néhány hangfoszlányt vm revizionista nótát, de jó messziről. Kalotaszegi legényest kezdtünk (kezdtek, cimbalom nem volt persze) játszani, az asztaloknál ülők örömére. Már vagy 10 perce zenéltünk, mikor megjelent egy igen rövid hajú, "nagymagyarország" nyakláncos fiatalember, aki azzal indított, hogy megmarkolta az éppen játszó brácsás vonóját, hogy hagyja abba, majd elkezdett hőzöngeni, hogy játszunk vm rendes zenét mert már 10 perce ugyan azt játszuk (3. hangnemben a 7. legényest) Na persze mi azonnal elpakoltunk. Ment még a hőzöngés jött még egy két haverjuk, hasonló kiművelt, tar emberfő. Az aztaloknál ülők csak lopva merték odasúgni távoztunkban, hogy nekik tetszett a zene és sajnálják.

Egy másik eset egy pesti táncházban történt. Beültünk zenész barátaimmal az italpult melletti kuckóba, ahova csak egy asztal fér, és elkezdtünk (illetve kezdtek mert cimbalom nem volt nálam) zenélni a magunk kedvére, míg bent folyt a táncház. Ott lődörgött egy pár fiatal, de ez nem a katonás, bakancsos előző típus, hanem a focihuligán, Lansdale márkájú kapucnis melegítős csapat volt. (A Lansdale-t azért kedvelik mert ha fölévesznek egy kicipzárazott melegítőt akkor az letakarja a márka-felirat elejét és a végét a mellkason, marad az NSDA felirat látható, amely már majdnem NSDAP) ELkezdtek nótát kérni, először csak vm Nád a házam teteje szerűt. "Tedd be a Nád a házamat!" Mondtam h az a DJ akire gondol, mi eljátszuk. "Akkor játszátok mindegy!" Az h nem ismeri azokat akiktől kér vmt az nem zavarta, de mi próbáltunk tanítólag, befogadólag, és barátian föllépni. ELjátszottuk, de azért szóltunk h itt ez nem szokás, meg nem így meg hasonlók. Aztán kijött a nagy sláger, az aluljárók kolduszenészeinek is nagy kedvence a Székely himnusz. Mivel a többiek zenéltek és beljebb ültek nekem kellett kommunikálnom. Mondtam h az egy himnusz, ez meg egy kocsma, itt mindenki részeg, és ez a hely méltatlan egy ilyen ünnepi dalhoz. Na ebből valahogy kiforgatta az úriember eszekereke, hogy én nem vagyok elég magyar, és mutatóújjávval fenyegetve közölte h ő megjegyzett magának. Egyébként akkor körbenéztem: ott volt egy törzsvendég, egy középkorú úr, kurucnak öltözve, bordó-bársony gúnyában, darutollas foveggel a fejében, csizmában, olyan részegen h beszélni nem tudott. Egyébként táncolni nem tud, egy két dalt talán (sokszor láttam) Ott volt egy jobboldali lap újságírója, szintén merev részegen. Ő is rendszeres vendég, se énekelni se táncolni nem tud. Ott volt még ez a pár fiatal focihuligán, és akkor én teljesen idegennek éreztem magam a táncházban. A magyarkodó, de a magyar kultúrát nem ismerő visszataszító részegek közül ki is menekültem.

Harmadik élményem már kellemesebb. A valamikori Almássy téri táncházban volt egy fiatal ember, aki ludas matyinak öltözve, bőgatya-szerű nadrágban, csizmában, borjúszájú ingben, mellényben, és két derékig érő copfban jelent meg minden alkalommal. Így is érkezett, tehát az utcán is így közlekedett. Mivel nap mint nap találkozom a néptánccal, népzenével szembeni előtítélettekkel a magyar társadalomban (ez egy másik kimeríthetetlen téma) ezért engem zavart, h ez a fiú mintegy magára ölti az előítéleteket, és úgy öltözködik, ahogy azt sokan minden táncházba járó hülyéről gondolják. Másrészről ez egy szabad ország, azt csinál amit akar. Hát tegye! Aztán egy britt ismerősömet is levittem, mutogatni neki a kultúránkat, egyből ezt a ludas matyit kezdte videózni. Persze neki ez a figura megint egész mást jelentett mint nekem. Na de elhatároztam, h ha ennek az embernek joga így lejárni, akkor nekem meg jogom vele beszélni. Legközelebb megkérdeztem miért jár így, hogy nem zavarja-e ha bolondnak tartják az utcán, és az se zavarja-e h engem is bolondnak tartanak mert egy társaságba járunk. (Churchil-lel ismerem azt az anekdotát, h egyszer meghívták partyra, amit úgy utasított el, hogy csak nem gondolják hogy elmegyek egy olyan klubba, ahová meghívnak egy olyan alakot mint én!?) Próbáltam ezeket a kérdéseket egyébként nem bántóan, hanem komolyan megkérdezni, mert tényleg kiváncsi voltam mit gondol ezekről. Sajnos nem sokat tudtam meg. Azt felelte hogy ő keres valamit, és ez a ruha ennek a keresési útnak a része. Ő legalább békés volt.

Több törénettel nem fárasztom aki idáig elolvasta a levelet. Annyit teszek még hozzá, hogy ezek az esetek nem különlegesek az élményeim között, hanem tipikusak! Ilyen és ehhez hasonló történetek nap mint nap előfordulnak. De azt hiszem ez nem a táncházakról szól, ez egyrészt az egész magyarságot érintő identitás zavar, másrészt az aktuális politika által gerjesztett hisztéria, indulat, frusztráció, pótcselekvés, illetve egy kis magán bolondéria. Ez mind elmúlhat.

A beszélgetésre szívesen elmentem volna kedves Tanárnő, de legalább ezzel a pár történettel remélem hozzájárulok az eszmecseréhez! Elnézést a rövidítésekért ha vkt zavar!

Tárkány-Kovács Bálint



________________________________________________________<br>Te még nem a legjobb nyelviskolába jársz?<br>Iratkozz be a Katedra Nyelviskolába szeptember 21-ig és ingyen kapod a tankönyveket!<br>Garantált minőség 39 városban.<br>http://ad.adverticum.net/b/cl,1,6022,350869,433429/click.prm