[Folklista] pszeudotáncos esete a néptánccal
Kemecsei Gábor
kemecsei at folkradio.hu
2009. Sze. 11., P, 20:52:27 CEST
"A gerincmotívum változata – a pszeudotáncos esete a néptánccal
A pszeudotáncos úgy gondolja, hogy tud. Nagyon tud. Magabiztos,
kisujjában érzi a néptánc lényegét, például már igen jól
„mezőségizik”. Tudását szereti fitogtatni, például
táncházban, tánctáborban mindig mindent el akar táncolni, meg
akar mutatni. Szereti a színpadon is, hiszen (főleg hazai
környezetben) szinte biztos a meg- és visszatapsolás.
Küldetéstudata általában fejlett, határozott
elképzeléssel rendelkezik a tradicionális népi
kultúráról, de legfőképpen a néptáncról. Ha véletlenül, nagy
ritkán egy-egy hagyományőrző vidéki közösségbe vetődik,
meglepődve tapasztalja, hogy azok az emberek bizony „rosszul”
tudják, ismerik (saját) táncaikat, s gyorsan „segíteni” akar
rajtuk. Mert a pszeudotáncos egy idő után már táncoktató, majd
„népi” tánccsoport vezetője, s rövidesen koreográfus, azaz a
hiátust kihasználva szakember, s mint ilyen, az egyetemes
dilettantizmus díszpéldánya. Mert ugyan nem érti a „kar alatti
forgatás”, „légboka” vagy „nagyharang” terminusokat, szakmai
szókincse a „mosolyogj a színpadon!” és „igazodj a többihez!”
kifejezésekben kimerül, de ki kérheti tőle számon
táncelméleti és tánctechnikai hiányosságait? Szakmai
tekintélyének egyetlen mértékegysége a régiség
hangoztatása: „én már akkor táncoltam, ott voltam, láttam,
tanultam…” Hogy mióta és mit látott vagy tanult lényegtelennek
tűnik, hiszen táncdialektusokról, táncstílusokról,
tánctípusokról soha életében nem hallott (igaz, Martin
Györgyről sem), stílusérzéke, ugyanúgy, mint táncos elméleti,
tárgyi és technikai tudása fejletten hozzá nem értő. Viszont
mindez nem gátolhatja tevékenységét, s általában
pszeudotáncos karrierje – többek között a fennálló pályázati,
támogatási rendszerek hiányosságai miatt is – töretlen marad."
Könczei Csongor: Táncos (ellen)pontok
http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=233
További információk a(z) Lista levelezőlistáról