[Folklista] Könczei Csongor: Magyaros táncház?

2009. Sze. 11., P, 20:15:18 CEST

Köszönöm szépen, ehhez nincs mit hozzátennem.
Vagy talán csak annyit, hogy Erdélyben - talán 2004. decembere óta - van 
egyfajta ellenérzés az anyaországi "divatok" és a "megmondók" ellen, amit 
bizonyos fokig meg is lehet érteni. Sajnos elég sok honfitársunk tesz arról, 
hogy az Erdélyhez való közeledésünk erőszakos, felülről való érzést keltsen 
az ottaniakban.
Talán ez keserítette ilyenné a cikkíró tollát.
Üdvözlettel:
Szabó László
szablaszl at gmail.com
Skype: szablaszl51
-----Eredeti üzenet----- 
Feladó: "Kiss Eszter Veronika" <eszver at gmail.com>
Címzett: <lista at list.folkradio.hu>
Elküldve: 2009. szeptember 11. 19:12
Tárgy: Re: [Folklista]Könczei Csongor: Magyaros táncház?

Kedves listások!
Bocsánat, hogy hozzászólok, de nem bírom magamban tartani.
Érdekes felvetések, és kellene is róla vitázni. Viszont: nekem a
cikkben egy dolog nagyon nem tetszik, és kifejezett újságírói
csúsztatásnak érzem, már ha 8 év Magyar Nemzetes tapasztalattal
mondhatok ilyet, mégpedig az, hogy összemossa a magyaros jellegűen
(pl. honfoglaláskori motívumokkal) díszetett használati tárgyakat,
ruházati kellékeket (még ha meg is említi, hogy persze, attól függ, ki
milyen okból veszi fel, mert ettől még igenis összemossa, mert a végén
az emberben úgy marad meg, mint az elítélendő felsorolás része) az
említett hölgy erőszakos Wass Albert-propagandájával, a néptánc
eredetével kapcsolatos tudatlansággal, a mélymagyarsággal, az
ideológiai okokból feliratozott, vitatható szövegtartalmú pólókkal.
Jobb lenne talán egy kínai piacos övtáska, egy műbőr mobiltok, vagy
egy bizsu ékszer? Mert ennyi erővel a honfoglaláskori mintázatú
ékszerekről is beszélhetnénk, vagy mindazokról a magyaros jellegű,
Budapesten jellegzetesen táncházasnak mondott női szoknyákról,
blúzokról, amiket kvázi modern népviseletként, hagyománytiszteletből
(vagy csak azért, mert szépnek találják) hordanak sokan, anélkül, hogy
emögött különösebb politikai elköteleződés lenne konkrét pártokhoz,
eszmékhez, különösen a manapság oly sokat emlegetett nacionalizmushoz.
Egy lemezes tarsolynak sincs semmi köze a honfoglaláskorhoz, egykor
állítólag kiváltságos előkelők díszes övcsatként használták, és nem
tarsolyhoz a sírokban talált összesen 12 lemezt, de attól még lehet
szép egy ilyen tarsoly és inkább a saját múltunk hagyományaiból
merítkezzen az iparművészetünk, mint abból a kommersz multikulti
katyvaszból, ami egyébként is elárasztja a világot.
Ha befogadó a táncház, ezt is befogadja. Mondhatom persze, hogy nekem
nem tetszik, de mint tudjuk, másnak meg az én cuccaim nem tetszenek.
De akkor vitatkozzunk róla esztétikai szemszögből! (Én egyébként
általában ezért nem hordok ilyesmit, mert nekem már ez a "piac" is túl
kommersznek tűnik, a különleges és valóban szép pedig
megfizethetetlen, csak épp nem is zavar másokon, ahogy a bocskai sem
zavar az öltöny alternatívájaként, vagy a honfoglaláskori mintázatú,
turulmadaras hímzett vagy rovásírás-abc-s póló, s ugyanígy tisztelem,
ha más nép a sajátjából alkot modernkori ruhát, ékszert, Írországban
és Skóciában a táncházakban, folkkocsmákban sok ilyet láttama
fiatalokon, még vettem is belőle.) Persze beszélhetnénk a névadásról
is, vajon hagyománytisztelet és ízlés vagy pedig ideológia és
mélymagyarság kérdése-e egy gyermeknek honfoglaláskori régi magyar
nevet adni? Mert én a tarsoly és a névadás között szoros összefüggést
látok, és valahogy egyiket sem tudom elítélni.
Csak egy apróság még, ahol némi párhuzamot érzek. Húgom és a sógorom
keramikus iparművészek. A hagyományos korondi kerámiától (sógorom a
korondi Páll Ágoston fia) jutottak el oda, hogy a tradicionális forma-
és színvilágot kiegészítve más magyar (pl. honfoglaláskori) eredetű
motívumokkal, modern formába önvte készítenek használati- és
dísztárgyakat. (Egy korábbi vitára utalva, nem hívják népművészetnek.)
Egy bp-i galériában szerettek volna kiállítani, jó ajánlást kaptak, a
fogadókészség megvolt, mindaddig, amíg a tulajdonos meg nem nézte a
holmikat. Ezt bírta mondani: "nagyon szép, de hát ez a ti
kultúrátokból merítkező motívumvilág ide nem fér be, és azt hiszem,
semelyik másik bp-i galériába sem." (Neki ezek szerint nem a
kultúrája...)  Az alkotásaikból (a volt ameriaki elnök) Bushnak is
van, sokszor volt tárlatuk a bukaresti amerikai nagykövetségen, az
EKF-programban Nagyszebenben, a románok rendelik és veszik, mint a
cukrot, és még a washingtoni Fehér Házba is hívták őket kiállítani.
Budapestnek nem kell. A galériénak túl magyar, a mélymagyarnak nem
elég hagyományos (mert ez a másik problémájuk, a világzenés
kérdéskörre rímelve).
Azért a fürdővízzel nem kéne a csecsemőt is...
A tudatlanság ellen meg lehet tenni: több előadást lehetne tartanai,
érdekes kisfilmeket lehetne készíteni, azokat levetíteni, szóba hozni,
táncházban, tánctáborban, táncoktatáson, ahová el is megy a tudatlan
nép. Egy táncoktatónak erre elég sok lehetősége van. Lehetne erről
közérthetően cikkezni, akár a transindexen is. Bartókot vagy Martint
az átlag úgysem fog soha olvasni. Még az értelmiség sem nagyon szokott
nem a munkájához fűződő szakirodalmat hobbiból tanulmányozni.
Üdv.:
Kiss Eszter V.

2009/9/11 Bodnár Balázs <bodnar.balazs at tundok.hu>:
> Endre!
>
> A Wass Albertes eszmefuttatásod -szerintem- köszönőviszonyban sincs az
> eredeti cikkben anekdotaként megjelenő sztorival.
> Szerepelhetne ott Nyírő neve is, vagy Tamási Ároné, legfeljebb akkor nem
> a kultuszíró kifejezést használná.
>
> Üdv:
> Balázs
>
>
> On p, 2009-09-11 at 15:26 +0200, Endre Q wrote:
>> http://www.folkradio.hu/alforum.php?forum=1052
>>
>> 2009/9/11 Kemecsei Gábor <kemecsei at folkradio.hu>
>>
>> > Könczei Csongor:
>> > ADJÁTOK VISSZA
>> > "Magyaros" táncház?
>> >
>> >
>> > "A táncház összehoz, és nem szétválaszt." (Könczei Ádám)
>> > (Tárt kapujú táncházakért. In: Művelődés XXX. évf. 11. szám, 1977: 17.)
>> >
>> > Közismert tény, hogy a városi táncházakat megjelenésük óta próbálja
>> > kisajátítani megannyi ideológia, hatalmi és/vagy politikai erő.
>> >
>> > Nyár, a tánctáborok ideje. A kilencvenes években induló hazai népzenei
>> > és néptánctáborok választéka egyre bővül, jelenleg majdnem kéttucat
>> > erdélyi és moldvai településen szerveznek június első felétől augusztus
>> > közepéig ilyen jellegű táborokat, gyakran egymással párhuzamosan többet
>> > is. A régiós, minőségi és mennyiségi eltérések, üzleti vagy kevésbé
>> > üzleti vonatkozások mellett egyben valamennyi megegyezik: fiatalokat 
>> > (és
>> > kevésbé fiatalokat) próbál a tánc és a muzsika erejével összehozni.
>> >
>> > Ha összeadom a heteket, akkor eddigi életemből több mint egy évnyit
>> > töltöttem el szolgáltatóként (hol zenészként, hol táncoktatóként, hol
>> > szervezőként) ilyen táborokban, tehát rendelkezem némi rálátással, 
>> > hova,
>> > merre alakul a tánctáborok közönsége, közössége. Természetes
>> > folyamatként észlelhető a technikai modernizáció hatása, a
>> > nemzedékváltás, körülírhatóak a különböző zenei és öltözködésbeli
>> > divathullámok, megfigyelhető - az egészet átitató hagyományőrzés
>> > igényéből fakadóan - magának a táncháznak a hagyományozódása (avagy a
>> > folklorizmus folklorizációja), ezzel együtt sajnos egy bizonyos fokú
>> > kopás is (például, hogy az ifjabb nemzedékek már nem tudnak énekelni -
>> > se szöveg, se dallam, se ritmus, azaz "se kép, se hang" - de ez egy
>> > másik írás témája lehetne...). De én itt most nem ezekről, hanem egy,
>> > szerintem az erdélyi táncház létét alapjaiban veszélyeztető 
>> > jelenségről,
>> > egy exportáruként érkező, "zavaros-magyaros" ideológia térnyeréséről
>> > szeretnék értekezni.
>> >
>> > Közismert tény, hogy a városi táncházakat megjelenésük óta próbálja
>> > kisajátítani megannyi ideológia, hatalmi és/vagy politikai erő, 
>> > manapság
>> > azon mélynemzeti ideológia, amelyik eredendően nem jellemző sem a
>> > hagyományos táncház, sem a hetvenes években induló városi táncházak
>> > világára. Mert a falusi fiatalság táncháza a spontán tánckedvet 
>> > szolgáló
>> > mulatság kötetlen formája volt, magyarán egy közösségi szórakozás (és
>> > nem mellesleg a párkeresés helyszíne), sem több, sem kevesebb annál. A
>> > városi táncház pedig - legalábbis itt, Erdélyben - ezt a hagyományos
>> > szórakozási formát úgy emelte át egy teremtett, mesterséges 
>> > környezetbe,
>> > hogy a puszta táncmulatságon kívül magát a közösségi élményt is
>> > megpróbálta átmenteni: nálunk a táncház mindenkinek szól, bárki bejöhet
>> > és bekapcsolódhat, mert "mindenkit megajándékoz az összetartozás olyan
>> > érzésével, amelynek harmóniáját épp az biztosítja, hogy a közösségi 
>> > népi
>> > kultúra egyúttal az egyén művészi önkifejtésére, kiteljesedésére ad
>> > alkalmat." (I.m.: 17.)
>> >
>> > Ebből az alapvetésből indult 1977 februárjában az első erdélyi táncház
>> > Kolozsváron, igaz, helyzete akkor igen előnyös volt: "A kolozsvári
>> > táncház - nem szalasztván el természetes adottságát - sajátos 
>> > többlettel
>> > is büszkélkedhetik. Míg a legtöbb táncházban ugyanis a városiak a népi
>> > kultúra eredeti képviselőivel rendszerint csak mint ritka vendégekkel
>> > találkozhatnak, itt mindig együtt vannak velük. Ennek módszerbeli 
>> > haszna
>> > is vitathatatlan: a közvetlen átadás és átvevés előnye. A városiak
>> > közvetlenül is megfigyelhetik az eredetit, így a káprázatos legényes
>> > táncokat is, a Filep Istvánét, a Csorba Jánosét és a többiekét, s az
>> > együtt-táncolás révén szinte vérükké válhat az eredeti stílus, de a
>> > táncmestertől tanultakat is nyomban ellenőrizhetik, folyamatosan
>> > összevethetik, szembesíthetik az eredetivel. Az együttlétnek azonban -
>> > mély demokratizmusa révén - fölbecsülhetetlen az emberi, társadalmi
>> > szerepe. A táncház összehoz, és nem szétválaszt. Fesztelen tegező
>> > viszonyba hozza össze a falusi (és nemcsak falusi származású),
>> > többségükben még a népviseletüket is őrző fiatalokat a városi közép- és
>> > főiskolásokkal és munkásfiatalokkal." (Könczei Ádám: Tárt kapujú
>> > táncházakért. In: Művelődés XXX. évf. 11. szám, 1977: 17.) Persze, az
>> > idézett kezdet óta eltelt három évtized, s közben a világ nagyot
>> > változott. Ugyanakkor a táncháznak az a sajátossága, hogy képes az
>> > említett közösségi élményért különböző érdeklődésű, foglalkozású,
>> > származású stb. személyeket összehozni, azaz különböző társadalmi
>> > rétegeket megszólítani, nálunk egyelőre megmaradt. Egyelőre, mert az
>> > utóbbi években - elsősorban a határon belül szakadt magyarok
>> > "jóvoltából" - megjelent nálunk is egy olyan jelenség, ami ellentétes
>> > ezzel a táncházas sajátossággal.
>> >
>> > Hogy miről is van szó? Néhány éve figyelem, ahogyan a "táncházas"
>> > viseletek kelléktárában terjednek például a honfoglaláskori
>> > viseletdarab-utánzatok. A leggyakoribbak az övön viselt tarsolyok, de
>> > láttam már nemezelt mobiltelefontartót is. Baj ez? Önmagában
>> > természetesen nem, csak hűen tükrözi a táncos és zenei hagyományaink
>> > ősiségére vonatkozó tévhitet. Pedig néptánc- és az ezt kísérő 
>> > hangszeres
>> > tánczenei kultúránk velejéig európai, semmi, de semmi köze nincs a
>> > honfoglaló őseink kultúrájához, azaz, képletesen fogalmazva: ahogyan
>> > latin betűkkel írunk, úgy "latin motívumokat táncolunk" is! (Erről
>> > részletesen: http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=256) Szóval, ha
>> > valaki azért visel egy tánctáborban ilyen tarsolyt, mert ezáltal is ki
>> > akarja fejezni magyarságát, hát viselje, csak ne váljon
>> > propaganda-viseletté, mint a szintén terjedő "magyaros pólók" (ahogyan 
>> > a
>> > világhálón nevezik és árulják őket). Mert egyre több ilyen pólót lát az
>> > ember a tánctáborainkban, és sajnos, már nemcsak határon belül szakadt
>> > magyarokon. (Kedvencem, mely szerint magyar ember nem lehet turista - 
>> > na
>> > ez a leghagyományőrzőbb: valószínűleg őseink nemezelt pólóin is ezt
>> > írta, amikor végigégették Európát. Amúgy, meg persze, mindent vissza, s
>> > ezt nem "az ajtóig meg vissza, a szeretőm add visszára" értik. Vagy itt
>> > az idei slágermez az emigráns kultuszíró idézetével, hogy 
>> > visszaigénylik
>> > a hegyeket. Hát vigyék. Lehetne például, igaz, kisebbített formában - a
>> > pesti Vajdahunyadvár mintájára - az Alföldön egy "nemzeti hegyparkot"
>> > létrehozni: egymás mellett a madarasi Hargita, a Királyhágó és
>> > Székelykő. És akkor az alföldi gyerek sem a vasúti töltésről 
>> > szánkózna...)
>> >
>> > De miért gond, ha valaki "magyarosan" öltözködik? Hiszen nem a ruha
>> > teszi az embert, s a táncházban mindenki úgy öltözik, ahogy kedve telik
>> > benne. Vagy mégis? Mert a be- és leszólások, a hangoskodóan irányzott
>> > (általában politikai) értékítéletek vagy akár (általában rasszista)
>> > viccek már túlmutatnak az egyszerű "táborozó táncházas" státuszon. Mert
>> > alapállásból nem szereti a románokat (sem), de táncol román táncokat,
>> > hiszen "az egykor a miénk volt". (Hogy sem a miénk, sem az övék, hanem
>> > közös európai tánchagyomány? Ugyan már, ezt biztosan a nem "magyaros"
>> > kutatók mondják. De nyugi, ismerek olyan román néptánckutatót is, aki
>> > szerint az erdélyi magyarok tánckultúrája "lopott holmi". Erről 
>> > ennyit.)
>> >
>> > És tényleg: miért kell sátrat, autót mindenféle mélymagyar kütyüvel
>> > felvértezni? Miért kell "hajrá magyarokat!" üvölteni, amikor a
>> > cigányprímás behúzza a rendet? Mit keres egy néptánctábor programjában
>> > kiemelt helyen az íjászat és lovaglás? Miért kell ideológialag elfogult
>> > és hamis tudást közlő, a magyarság "szellemiségével" foglalkozó
>> > "történeti-néprajzi" előadásokkal nyomulni az erdélyi táncházas 
>> > közegben
>> > (is)? (És a teljes tudathasadás: tábori sörsátor, a szomszéd asztalnál
>> > egy "magyaros pólóban" ülő fiatalembernek megszólal a mobiltelefonja. A
>> > csengetés egy manele. Hogy a Guţa sámándobja...) Meg egyáltalán, ez az
>> > öltözet mitől "magyaros"? A póló ideológiai üzenetétől? A tarsolyt
>> > díszítő ősi motívumkincstől? Vagy inkább a viselők fejében kavargó
>> > mételyezett zagyvától?
>> >
>> > Szóval nem jó, nagyon nem jó, nem egészséges és nem helyes ez a
>> > jelenség, mert veszélyesebb a bajuszpödörgetős bőszmagyarkodásnál, 
>> > mivel
>> > kizárásos politikai ideológiákat próbál terjeszteni egy olyan közegben,
>> > ami eredendően a mindenkié. Mert a táncház nem a viselettől és nem a
>> > harsány magyarkodástól lesz "magyaros", hanem egyszerűen a tárgyától és
>> > az erre építkező közösségi élménytől. Ilyen egyszerű.
>> >
>> > S ha már az emigráns kultuszíró. Az egyik táborban megállít egy hölgy,
>> > hogy olvastam-e a hegyeket sirató emigráns kultuszírónak ezt és ezt a
>> > novelláját. (A hölgyet nem ismertem, több táborban is láttam, később
>> > tudtam meg, hogy a szóban forgó szerző egyik határon belül szakadt
>> > kiadója.) Mondom, nem, nem olvastam. És azt? Azt sem. Akkor egyáltalán
>> > mit olvastam az emigráns kultuszírótól? Semmit. Semmit?! Döbbenet az
>> > arcán. (Mégis, egy "néptáncoktatót" szólított meg!) Hogy-hogy? Mondom -
>> > tábori szolgáltatóként próbálván finoman fogalmazni -, egyszerűen nem
>> > tartozik irodalmi érdeklődésem és ízlésem körébe. (Meg egyáltalán: 
>> > kinek
>> > mi köze ahhoz, hogy felnőtt fejjel mit olvasok vagy sem?) A dolog nem
>> > hagyja nyugodni, félóra múlva újból megállít, elém tesz egy idézetet,
>> > olvassam, ugye, milyen szép, milyen "sokatmondó"? Mondom, biztosan
>> > (ámbár közhelyektől hemzsegő mondatokat más is írt), de értse meg, 
>> > engem
>> > ez az író, meg ez a téma hidegen hagy. Ingerülten kifakadt: Te román
>> > vagy? Na tessék! Ez azért nem semmi, már itthon is lerománoz egy 
>> > határon
>> > belül szakadt. Többek között ezért sem olvasom az emigráns kultuszírót.
>> >
>> > És valószínűleg sokkal hasznosabb volna, ha a táncházba járók,
>> > népzenével, néptánccal foglalkozók a "magyaros" szövegek helyett Bartók
>> > Béla, Lajtha László vagy Martin György szövegeit, tanulmányait 
>> > olvasnák.
>> > Mert, ha már idézeteknél tartunk, akkor Bartók írta 1943-ban, hogy "ha 
>> > a
>> > zenei folklór nagy hálával tartozott is a nacionalizmusnak, ma az
>> > ultranacionalizmus annyit árt neki, hogy ez a kár sokszorosan 
>> > meghaladja
>> > amazt a hasznot" (Bartók Béla: Népdalkutatás és nacionalizmus. In:
>> > Bartók Béla: A népzenéről. Magvető Kiadó, Budapest, 1981: 83.), Lajtha
>> > 1948-ban, hogy "a különböző népzenék kapcsolata tanítson meg arra, hogy
>> > mi, Európa népei sokkal mélyebben vagyunk egymás testvérei, mint ahogy
>> > azt tudnánk és hirdetnénk" (Lajtha László: A népzene alkotói
>> > megközelítésének különbözőségei Bartóknál, Kodálynál és saját zenémben.
>> > In: Lajtha László összegyűjtött írásai I. Akadémiai Kiadó, Budapest,
>> > 1992: 135.) és Martin, hogy "Kelet-Európa népei még nem tudják 
>> > magukról,
>> > hogy sajátos nemzeti tánckultúrájuk mennyire közös gyökerekből
>> > táplálkozik s mennyire azonos módon zajlott le az egyedinek tartott és
>> > igen messziről, a homályos történeti múltból eredeztetett
>> > tánckultúrájuk, sajátosan egyedinek és egyszerinek vélt nemzeti táncuk
>> > kialakítása. A ténylegesen meglevő különbözőségeket az illető népek
>> > paraszttánc-kultúrája kisebb-nagyobb területeinek eltérő fejlődése,
>> > fáziseltolódása hozta létre. Lényegében tehát az elkésett fejlődésből
>> > adódó különbözőségeket az öntudatosodó nemzeti elitréteg domborította
>> > ki, ideologizálta és stilizálta politikai törekvéseinek megfelelően. 
>> > [...]
>> > A történeti mítoszok továbbápolása helyett a tudománynak az igazságot
>> > kell feltárnia a helyes nemzeti önismeret érdekében." (Martin György:
>> > Népi tánchagyomány és nemzeti tánctípusok Kelet-Közép-Európában a
>> > XVI-XIX. században. In: Ethnographia XCV. évf. 3. szám, 1984: 360.)
>> >
>> > Szóval felhívnám a határon belül szakadtak figyelmét, hogy mifelénk a
>> > táncházba (egyelőre) be lehet jönni jobbról is, meg balról is, lentről
>> > is, meg fentről is, sőt átlós és rézsútos irányokból is. Hogy 
>> > nálunkfele
>> > a magyarságot (egyelőre) még normálisan lehet megélni, pólók,
>> > bekiabálások, kioktatások, propagandairodalom nélkül és főleg nem mások
>> > ellenében. Hogy a mi táncházunk akkor is magyar, ha éppen románul vagy
>> > cigányul táncolunk benne, mert nálunkfele ez is természetes (és 
>> > ráadásul
>> > mi értjük is, hogy más nyelven mit énekelünk és csujogatunk). Mert
>> > nálunk "a táncház összehoz, és nem szétválaszt." Egyelőre. Tegyünk 
>> > érte,
>> > hogy minél több ideig így legyen!
>> > Transindex, 2009.09.10.
>> > _______________________________________
>> > Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
>> > www.folkradio.hu
>> >
>> >
>>
>>
>> --
>> _______________________________________
>> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
>> www.folkradio.hu
>>
>
> _______________________________________
> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
> www.folkradio.hu
>
>
_______________________________________
Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
www.folkradio.hu