[Folklista] Könczei Csongor: Magyaros táncház?

2009. Sze. 11., P, 16:10:49 CEST

Endre!

A Wass Albertes eszmefuttatásod -szerintem- köszönőviszonyban sincs az
eredeti cikkben anekdotaként megjelenő sztorival.
Szerepelhetne ott Nyírő neve is, vagy Tamási Ároné, legfeljebb akkor nem
a kultuszíró kifejezést használná.

Üdv:
Balázs

On p, 2009-09-11 at 15:26 +0200, Endre Q wrote:
> http://www.folkradio.hu/alforum.php?forum=1052
> 
> 2009/9/11 Kemecsei Gábor <kemecsei at folkradio.hu>
> 
> > Könczei Csongor:
> > ADJÁTOK VISSZA
> > "Magyaros" táncház?
> >
> >
> > "A táncház összehoz, és nem szétválaszt." (Könczei Ádám)
> > (Tárt kapujú táncházakért. In: Művelődés XXX. évf. 11. szám, 1977: 17.)
> >
> > Közismert tény, hogy a városi táncházakat megjelenésük óta próbálja
> > kisajátítani megannyi ideológia, hatalmi és/vagy politikai erő.
> >
> > Nyár, a tánctáborok ideje. A kilencvenes években induló hazai népzenei
> > és néptánctáborok választéka egyre bővül, jelenleg majdnem kéttucat
> > erdélyi és moldvai településen szerveznek június első felétől augusztus
> > közepéig ilyen jellegű táborokat, gyakran egymással párhuzamosan többet
> > is. A régiós, minőségi és mennyiségi eltérések, üzleti vagy kevésbé
> > üzleti vonatkozások mellett egyben valamennyi megegyezik: fiatalokat (és
> > kevésbé fiatalokat) próbál a tánc és a muzsika erejével összehozni.
> >
> > Ha összeadom a heteket, akkor eddigi életemből több mint egy évnyit
> > töltöttem el szolgáltatóként (hol zenészként, hol táncoktatóként, hol
> > szervezőként) ilyen táborokban, tehát rendelkezem némi rálátással, hova,
> > merre alakul a tánctáborok közönsége, közössége. Természetes
> > folyamatként észlelhető a technikai modernizáció hatása, a
> > nemzedékváltás, körülírhatóak a különböző zenei és öltözködésbeli
> > divathullámok, megfigyelhető - az egészet átitató hagyományőrzés
> > igényéből fakadóan - magának a táncháznak a hagyományozódása (avagy a
> > folklorizmus folklorizációja), ezzel együtt sajnos egy bizonyos fokú
> > kopás is (például, hogy az ifjabb nemzedékek már nem tudnak énekelni -
> > se szöveg, se dallam, se ritmus, azaz "se kép, se hang" - de ez egy
> > másik írás témája lehetne...). De én itt most nem ezekről, hanem egy,
> > szerintem az erdélyi táncház létét alapjaiban veszélyeztető jelenségről,
> > egy exportáruként érkező, "zavaros-magyaros" ideológia térnyeréséről
> > szeretnék értekezni.
> >
> > Közismert tény, hogy a városi táncházakat megjelenésük óta próbálja
> > kisajátítani megannyi ideológia, hatalmi és/vagy politikai erő, manapság
> > azon mélynemzeti ideológia, amelyik eredendően nem jellemző sem a
> > hagyományos táncház, sem a hetvenes években induló városi táncházak
> > világára. Mert a falusi fiatalság táncháza a spontán tánckedvet szolgáló
> > mulatság kötetlen formája volt, magyarán egy közösségi szórakozás (és
> > nem mellesleg a párkeresés helyszíne), sem több, sem kevesebb annál. A
> > városi táncház pedig - legalábbis itt, Erdélyben - ezt a hagyományos
> > szórakozási formát úgy emelte át egy teremtett, mesterséges környezetbe,
> > hogy a puszta táncmulatságon kívül magát a közösségi élményt is
> > megpróbálta átmenteni: nálunk a táncház mindenkinek szól, bárki bejöhet
> > és bekapcsolódhat, mert "mindenkit megajándékoz az összetartozás olyan
> > érzésével, amelynek harmóniáját épp az biztosítja, hogy a közösségi népi
> > kultúra egyúttal az egyén művészi önkifejtésére, kiteljesedésére ad
> > alkalmat." (I.m.: 17.)
> >
> > Ebből az alapvetésből indult 1977 februárjában az első erdélyi táncház
> > Kolozsváron, igaz, helyzete akkor igen előnyös volt: "A kolozsvári
> > táncház - nem szalasztván el természetes adottságát - sajátos többlettel
> > is büszkélkedhetik. Míg a legtöbb táncházban ugyanis a városiak a népi
> > kultúra eredeti képviselőivel rendszerint csak mint ritka vendégekkel
> > találkozhatnak, itt mindig együtt vannak velük. Ennek módszerbeli haszna
> > is vitathatatlan: a közvetlen átadás és átvevés előnye. A városiak
> > közvetlenül is megfigyelhetik az eredetit, így a káprázatos legényes
> > táncokat is, a Filep Istvánét, a Csorba Jánosét és a többiekét, s az
> > együtt-táncolás révén szinte vérükké válhat az eredeti stílus, de a
> > táncmestertől tanultakat is nyomban ellenőrizhetik, folyamatosan
> > összevethetik, szembesíthetik az eredetivel. Az együttlétnek azonban -
> > mély demokratizmusa révén - fölbecsülhetetlen az emberi, társadalmi
> > szerepe. A táncház összehoz, és nem szétválaszt. Fesztelen tegező
> > viszonyba hozza össze a falusi (és nemcsak falusi származású),
> > többségükben még a népviseletüket is őrző fiatalokat a városi közép- és
> > főiskolásokkal és munkásfiatalokkal." (Könczei Ádám: Tárt kapujú
> > táncházakért. In: Művelődés XXX. évf. 11. szám, 1977: 17.) Persze, az
> > idézett kezdet óta eltelt három évtized, s közben a világ nagyot
> > változott. Ugyanakkor a táncháznak az a sajátossága, hogy képes az
> > említett közösségi élményért különböző érdeklődésű, foglalkozású,
> > származású stb. személyeket összehozni, azaz különböző társadalmi
> > rétegeket megszólítani, nálunk egyelőre megmaradt. Egyelőre, mert az
> > utóbbi években - elsősorban a határon belül szakadt magyarok
> > "jóvoltából" - megjelent nálunk is egy olyan jelenség, ami ellentétes
> > ezzel a táncházas sajátossággal.
> >
> > Hogy miről is van szó? Néhány éve figyelem, ahogyan a "táncházas"
> > viseletek kelléktárában terjednek például a honfoglaláskori
> > viseletdarab-utánzatok. A leggyakoribbak az övön viselt tarsolyok, de
> > láttam már nemezelt mobiltelefontartót is. Baj ez? Önmagában
> > természetesen nem, csak hűen tükrözi a táncos és zenei hagyományaink
> > ősiségére vonatkozó tévhitet. Pedig néptánc- és az ezt kísérő hangszeres
> > tánczenei kultúránk velejéig európai, semmi, de semmi köze nincs a
> > honfoglaló őseink kultúrájához, azaz, képletesen fogalmazva: ahogyan
> > latin betűkkel írunk, úgy "latin motívumokat táncolunk" is! (Erről
> > részletesen: http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=256) Szóval, ha
> > valaki azért visel egy tánctáborban ilyen tarsolyt, mert ezáltal is ki
> > akarja fejezni magyarságát, hát viselje, csak ne váljon
> > propaganda-viseletté, mint a szintén terjedő "magyaros pólók" (ahogyan a
> > világhálón nevezik és árulják őket). Mert egyre több ilyen pólót lát az
> > ember a tánctáborainkban, és sajnos, már nemcsak határon belül szakadt
> > magyarokon. (Kedvencem, mely szerint magyar ember nem lehet turista - na
> > ez a leghagyományőrzőbb: valószínűleg őseink nemezelt pólóin is ezt
> > írta, amikor végigégették Európát. Amúgy, meg persze, mindent vissza, s
> > ezt nem "az ajtóig meg vissza, a szeretőm add visszára" értik. Vagy itt
> > az idei slágermez az emigráns kultuszíró idézetével, hogy visszaigénylik
> > a hegyeket. Hát vigyék. Lehetne például, igaz, kisebbített formában - a
> > pesti Vajdahunyadvár mintájára - az Alföldön egy "nemzeti hegyparkot"
> > létrehozni: egymás mellett a madarasi Hargita, a Királyhágó és
> > Székelykő. És akkor az alföldi gyerek sem a vasúti töltésről szánkózna...)
> >
> > De miért gond, ha valaki "magyarosan" öltözködik? Hiszen nem a ruha
> > teszi az embert, s a táncházban mindenki úgy öltözik, ahogy kedve telik
> > benne. Vagy mégis? Mert a be- és leszólások, a hangoskodóan irányzott
> > (általában politikai) értékítéletek vagy akár (általában rasszista)
> > viccek már túlmutatnak az egyszerű "táborozó táncházas" státuszon. Mert
> > alapállásból nem szereti a románokat (sem), de táncol román táncokat,
> > hiszen "az egykor a miénk volt". (Hogy sem a miénk, sem az övék, hanem
> > közös európai tánchagyomány? Ugyan már, ezt biztosan a nem "magyaros"
> > kutatók mondják. De nyugi, ismerek olyan román néptánckutatót is, aki
> > szerint az erdélyi magyarok tánckultúrája "lopott holmi". Erről ennyit.)
> >
> > És tényleg: miért kell sátrat, autót mindenféle mélymagyar kütyüvel
> > felvértezni? Miért kell "hajrá magyarokat!" üvölteni, amikor a
> > cigányprímás behúzza a rendet? Mit keres egy néptánctábor programjában
> > kiemelt helyen az íjászat és lovaglás? Miért kell ideológialag elfogult
> > és hamis tudást közlő, a magyarság "szellemiségével" foglalkozó
> > "történeti-néprajzi" előadásokkal nyomulni az erdélyi táncházas közegben
> > (is)? (És a teljes tudathasadás: tábori sörsátor, a szomszéd asztalnál
> > egy "magyaros pólóban" ülő fiatalembernek megszólal a mobiltelefonja. A
> > csengetés egy manele. Hogy a Guţa sámándobja...) Meg egyáltalán, ez az
> > öltözet mitől "magyaros"? A póló ideológiai üzenetétől? A tarsolyt
> > díszítő ősi motívumkincstől? Vagy inkább a viselők fejében kavargó
> > mételyezett zagyvától?
> >
> > Szóval nem jó, nagyon nem jó, nem egészséges és nem helyes ez a
> > jelenség, mert veszélyesebb a bajuszpödörgetős bőszmagyarkodásnál, mivel
> > kizárásos politikai ideológiákat próbál terjeszteni egy olyan közegben,
> > ami eredendően a mindenkié. Mert a táncház nem a viselettől és nem a
> > harsány magyarkodástól lesz "magyaros", hanem egyszerűen a tárgyától és
> > az erre építkező közösségi élménytől. Ilyen egyszerű.
> >
> > S ha már az emigráns kultuszíró. Az egyik táborban megállít egy hölgy,
> > hogy olvastam-e a hegyeket sirató emigráns kultuszírónak ezt és ezt a
> > novelláját. (A hölgyet nem ismertem, több táborban is láttam, később
> > tudtam meg, hogy a szóban forgó szerző egyik határon belül szakadt
> > kiadója.) Mondom, nem, nem olvastam. És azt? Azt sem. Akkor egyáltalán
> > mit olvastam az emigráns kultuszírótól? Semmit. Semmit?! Döbbenet az
> > arcán. (Mégis, egy "néptáncoktatót" szólított meg!) Hogy-hogy? Mondom -
> > tábori szolgáltatóként próbálván finoman fogalmazni -, egyszerűen nem
> > tartozik irodalmi érdeklődésem és ízlésem körébe. (Meg egyáltalán: kinek
> > mi köze ahhoz, hogy felnőtt fejjel mit olvasok vagy sem?) A dolog nem
> > hagyja nyugodni, félóra múlva újból megállít, elém tesz egy idézetet,
> > olvassam, ugye, milyen szép, milyen "sokatmondó"? Mondom, biztosan
> > (ámbár közhelyektől hemzsegő mondatokat más is írt), de értse meg, engem
> > ez az író, meg ez a téma hidegen hagy. Ingerülten kifakadt: Te román
> > vagy? Na tessék! Ez azért nem semmi, már itthon is lerománoz egy határon
> > belül szakadt. Többek között ezért sem olvasom az emigráns kultuszírót.
> >
> > És valószínűleg sokkal hasznosabb volna, ha a táncházba járók,
> > népzenével, néptánccal foglalkozók a "magyaros" szövegek helyett Bartók
> > Béla, Lajtha László vagy Martin György szövegeit, tanulmányait olvasnák.
> > Mert, ha már idézeteknél tartunk, akkor Bartók írta 1943-ban, hogy "ha a
> > zenei folklór nagy hálával tartozott is a nacionalizmusnak, ma az
> > ultranacionalizmus annyit árt neki, hogy ez a kár sokszorosan meghaladja
> > amazt a hasznot" (Bartók Béla: Népdalkutatás és nacionalizmus. In:
> > Bartók Béla: A népzenéről. Magvető Kiadó, Budapest, 1981: 83.), Lajtha
> > 1948-ban, hogy "a különböző népzenék kapcsolata tanítson meg arra, hogy
> > mi, Európa népei sokkal mélyebben vagyunk egymás testvérei, mint ahogy
> > azt tudnánk és hirdetnénk" (Lajtha László: A népzene alkotói
> > megközelítésének különbözőségei Bartóknál, Kodálynál és saját zenémben.
> > In: Lajtha László összegyűjtött írásai I. Akadémiai Kiadó, Budapest,
> > 1992: 135.) és Martin, hogy "Kelet-Európa népei még nem tudják magukról,
> > hogy sajátos nemzeti tánckultúrájuk mennyire közös gyökerekből
> > táplálkozik s mennyire azonos módon zajlott le az egyedinek tartott és
> > igen messziről, a homályos történeti múltból eredeztetett
> > tánckultúrájuk, sajátosan egyedinek és egyszerinek vélt nemzeti táncuk
> > kialakítása. A ténylegesen meglevő különbözőségeket az illető népek
> > paraszttánc-kultúrája kisebb-nagyobb területeinek eltérő fejlődése,
> > fáziseltolódása hozta létre. Lényegében tehát az elkésett fejlődésből
> > adódó különbözőségeket az öntudatosodó nemzeti elitréteg domborította
> > ki, ideologizálta és stilizálta politikai törekvéseinek megfelelően. [...]
> > A történeti mítoszok továbbápolása helyett a tudománynak az igazságot
> > kell feltárnia a helyes nemzeti önismeret érdekében." (Martin György:
> > Népi tánchagyomány és nemzeti tánctípusok Kelet-Közép-Európában a
> > XVI-XIX. században. In: Ethnographia XCV. évf. 3. szám, 1984: 360.)
> >
> > Szóval felhívnám a határon belül szakadtak figyelmét, hogy mifelénk a
> > táncházba (egyelőre) be lehet jönni jobbról is, meg balról is, lentről
> > is, meg fentről is, sőt átlós és rézsútos irányokból is. Hogy nálunkfele
> > a magyarságot (egyelőre) még normálisan lehet megélni, pólók,
> > bekiabálások, kioktatások, propagandairodalom nélkül és főleg nem mások
> > ellenében. Hogy a mi táncházunk akkor is magyar, ha éppen románul vagy
> > cigányul táncolunk benne, mert nálunkfele ez is természetes (és ráadásul
> > mi értjük is, hogy más nyelven mit énekelünk és csujogatunk). Mert
> > nálunk "a táncház összehoz, és nem szétválaszt." Egyelőre. Tegyünk érte,
> > hogy minél több ideig így legyen!
> > Transindex, 2009.09.10.
> > _______________________________________
> > Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
> > www.folkradio.hu
> >
> >
> 
> 
> --
> _______________________________________
> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
> www.folkradio.hu
> 