[Folklista] Együttműködés

[Endre P]

Andrásfalvy Bertalan

A hallgatóság nélküli népművészet

http://www.folkradio.hu/folkszemle/andrasfalvy_hallgatosagnelkulinepmuveszet/
"Nézzük tovább az eddigi, egymásnak ellentmondó megállapításokat. Azt
mondják, "az egyéni alkotás a szuverén művészetre jellemző". Hát
valóban, egy Petőfi-vers egyéni alkotás. Nem beszélek arról itt, hogy
a Petőfi epigonok serege hogyan ismételte és utánozta Petőfi
költészetét, és hogyan próbált kitörni Petőfi stílusából -
eredménytelenül. Ezzel szemben nincs népdal a néphagyományban, amelyik
kétszer ugyanúgy hangzana el, még ugyanannak az embernek a szájából
sem. Itt van még a másolás kérdése, hogy az egyik - a magas művészet -
produkál és alkot, és a nép csak másol. Mint muzeológus tudom
bizonyítani, hogy például amikor áttekintettem és átvizsgáltam a
drávaszögi hímzéseket, (fekete alapon fehér hímzések) ötven darab
között nem volt két egyforma. Vagy a szőtteseket, ahol legfeljebb
típusokat, hasonló csoportokat tudok fölállítani, de egyáltalán nem
beszélhetek másolásról.
Mindenki úgy hiszi, és úgy tartja, hogy a népművészet másolás, egy ősi
formának állandó ismétlése. Holott éppen nem az, sokkal inkább egyedi,
mint ahogy gondolnánk, sokkal inkább egyedi, mint a szuverén művészet,
ahol a Petőfi-verset ugyanúgy és abban a formában olvassák ezrek és
tízezrek. Az író megírja drámáját, hogy minden színházba eljusson és
több helyen is bemutassák a művét. Az író megírt művét színészek adják
elő, és a közönség a színházban kapja, fogadja be az alkotást. A
népköltészetben az alkotó, előadó és befogadó ugyanaz az ember. Egy
személyben valósul meg a művészi alkotás, előadás és befogadás. Ez a
lényeges. A népművészet lényege éppen az volt, hogy nem voltak
előadóművészei, nem volt külön szerzője s nem volt külön közönsége."