[Folklista] mi a példa?

2009. Jún. 6., Szo, 13:32:28 CEST

Kedves Dalanics Sára!

"Akárhogy is lesz, sajnos nem tudom pontosan kik vagyunk a listán,
felvállalom a véleményemet. Elnézést ha valakit, valakiket megbántok, ha úgy
tűnik nem tudom hol a helyem."

   Nem tudom, hol születtél, (sokat elárulna a véleményedről, ha tudnám),
mit tanítottak neked a táncról a 17 év táncolás alatt... de a véleményed
alapján nem sok valóságot.
Épp ezért én  csak a véleményedre reflektálnék pár gondolattal.
(Megmosolygni szoktuk az ilyen véleményeket.)
Különbözőek vagyunk, Hála Istennek!!! és ki-ki másként látja ezeket a
dolgokat.

A kritizált személy és akkor nevezzük meg, mert úgy is mindenki tudja kiről
van szó, Berecz István.

Megkockáztatnám: táncoltál már Férfival? Vagy csak fiúcskákkal, akik azzal
vannak elfoglava, hogy hol kell állni a koreográfiában, mi a soron következő
figura, stb.???
Hogy hányszor néz a lányra? láttál már paraszt embereket táncolni?  és azok
egyfolytában a párjuk arcát bámulták?
Tanúsíthatom, hogy a nevezett személlyel nagyon jó érzés táncolni.
És tudod miért? Nem , mert különben nem írnál ilyeneket.
Olyan szeretettel, odaadással, táncol, hogy meg szűnik körülötted a világ ha
vele táncolsz.

A szolnoki zsűri meglátta ezt, azért kapta meg a szóban forgó díjat!!!

A hasonló habitussal ("ritka állatfaj"), táncoló ember jellemzői:
Nem érdekli, hogy ki van körülötte, mit mond, gondol  aki nézi.
Csak az érdekli, hogy egyesüljön a zenével, és táncoljon, utolsó csepp
erejéig.
Mindig úgy táncol, mintha élete utolsó és egyetlen táncát járná, tiszta
szívvel, őszintén, a szíve a torkában dobog és olyan mélységben éli át a mit
csinál, hogyha megszólítod közben nem is veszi észre. Ebben az érzésben
igenis ott van az a gyöngédség és szeretet a nő iránt,  akivel táncol.
 Mindaz az érzés ami őt uralja hatalmába keríti a párját és olyan energiákat
kap belőle amiért egy nőnek érdemes táncolni és megkockáztatnám azt is hogy
élni...
Nem "úgy " foglalkozik  a párjával, hogy őt bámulja, hanem  sokkal mélyebb
érzelmi síkon éri el azt.
Táncol a szó nemes értelmében, nem leckét mondd fel, és nem játszik
kirakatot.
És miről másról szóljon egy tánc, ha nem a táncról?

Nos kedves Sára, ezt az érzést úgy gondolom neked még nem sikerült
megtapasztalni.

Hozzáteszem hogy táncolni mondjuk egy Berecz Istvánnal,  táncolni is tudni
kell a nőnek. Tapasztalataim alapján,  minden táncoló nő társamnak, őszinte
szívemből kívánom hogy legyen ilyen táncos élménye. Érezze meg, hogy milyen
őszintén, tisztán csak  szívből, semmilyen diktált szabály nélkül az "ilyen
fajtákkal" táncolni, megszenvedni a táncért és úgy elfáradni, hogy csak arra
gondolj,   bárcsak mindig ezt érezném.
Én három embert tudok felsorolni (a tanult táncosok köréből) akivel ezt az
érzést meg tapasztaltam. Köztük van a "rémszemély" is.

Ez lenne az a tiszta tánc amit te majomkodásnak nevezel.
Bárcsak sok Berecz Istvánunk lenne még, hogy ne kirakatot táncoljunk...
Hozzáteszem, hogy olyan családi kultúrháttérrel rendelkezik, akinek nem kell
megmagyarázni, miből lett a cserebogár...

A hoppogtatás, amit te hápogásnak nevezel annak a  fiatalokra jellemző,
féktelen indulattnak tudható be, amivel táncol, ez  sok embernél előfordul a
hagyományos kőzegben is. Nála ez tényleg túlzás de fiatal még, el fogja
hagyni idővel, biztos vagyok benne, de csak ennyit hagyjon el... (de te
most belekapaszkodtál egy már korábban elhangzott véleménybe...).

Keressél és nézz olyan archív filmeket  amin látod táncolni ugyanazt az
embert mondjuk 22 évesen, majd 60 évesen. Melyik a követendő példa egy
huszonéves táncosnak?

Biztos vagyok benne, hogy másképp értelmezi a táncot az Aki nem villamoson
csüngve nőtt fel, hanem kapa és gereblye nyelet fogott és a napfénybe  nem
napozni ült ki,  hanem  irtani a gyomot a növény tövéről, húzni a száradó
rendet a gereblyével. Természetesen senki nem hibás azért, hogy hova
született, ezeket csak tényként hoztam fel.

 És mindennek a végére.
 Kedves Sára ! nem az a szép, hogy különbözőek vagyunk, sok szín, sok féle
elgondolás, megközelítés kap helyet a néptáncos színpadokon???
 Nem lenne unalmas, ha több órán át udvariasan mosolygó, magukat simogató
fiúcskákat látnánk a színpadon...
Én igenis azt gondolom, hogy a férfi legyen férfi a színpadon IS!!!
Fogadjuk el, hogy  nem kritizálni kell őket, hanem  helyt kell tudni állni
mellettük. Mint egy NŐ.

U.i.
Én a táncosaimnak mindig azt tanítom, hogy  mindenkit tisztelni kell aki ezt
a "műfajt műveli", és senkit nem szabad  fikázni. Mert aki ezt az utat
választja az tesz valamit a magyar kultúráért a nemzetért.
A néptáncos nagycsaládban  Hála Istennek vannak nagyon jó példák arra, hogy
egymás munkáját tisztelik, értékelik...ajánlom neked és a hasonszőrűeknek
is, hogy a jót keresd és ne pazarold a drága időt   mások becsmérlésére.

 Üdvözlettel:
 Kis Demeter Erika

2009/6/6 Sara Dalanics <dalanics.sara at yahoo.com>

> Kedves Mindenki!
>
> Először is szeretném megköszönni mindenkinek aki válaszolt, bár nem tették
> sokan.
>
> Nagyon kényes témát feszegetek azt gondolom.
>
> Én nagyon reméltem, hogy ilyen válaszokat kapok Tőletek, bár azt is
> gondoltam, hogy pont azok fognak írni akik így gondolkoznak. Lehet akik nem
> így látják, azok el sem gondolkoznak.
>
> Az én véleményem, bár én tényleg csak egy táncos vagyok, már régóta,
> megmásthatatlanul az, hogy egy fiú akkor táncol jól a színpadon ha szeretnék
> vele abban a pillanatban táncolni. Páros táncok esetén.
> Amúgy számomra a legfontosabb ami egy férfin látszódjon az alázat, amivel a
> tánchoz nyúlt, a pontosság, nem mint ritmusjellemző, hanem mint az odaadás
> egy mutatója.
> Minden számomra jó táncos férfibe bele lehet szeretni arra a 3 percre amíg
> nézem, de akár 10 másodpercre is.
>
> Egy táncos férfi, mint egy egyszerű férfi, legyen társa egy nőnek, de
> legyen oszlop, stabilitás mellette. Lehessen rá számítani, támaszkodni,
> mégis rejtsen izgalmakat. És ez kívülről, mind látszik.
>
> Akárhogy is lesz, sajnos nem tudom pontosan kik vagyunk a listán,
> felvállalom a véleményemet. Elnézést ha valakit, valakiket megbántok, ha úgy
> tűnik nem tudom hol a helyem.
>
> Ezen a hétvégén voltunk a Szolnoki fesztiválon, ahol több nagy nevű
> együttes is bemutatkozott. Mi is szép eredményt értünk el, így nem a
> csalódottság beszél belőlem.
> Mint táncosnak nagyon ritkán van csak időm a fesztiválok versenyprogramját
> végignézni. Most volt lehetőségem többet is látni, sőt a gála egy részét is
> láttam.
>
> Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az amatőr csoportok miket vittek színpadra.
> Minden szám, koreográfia (tisztelet a kivételnek amiből meglepően kevés
> volt), arról szólt, hogy ki rúgja le hamarabb, többször, jobban a csillárt a
> mennyezetről, ki kiabálja el a leghangosabban. Minden fiúrésznél mindenki
> üvöltött mint a sakál, rázta a végtagjait, félelmetesek voltak. És mikor már
> reménykedtem, hogy jönnek a lányok, akkor fel kellett fognom hogy semmit nem
> változtat ezen. A lányok kapaszkodtak, rosszabb esteben csüngtek a fiúkon,a
> legények meg ráncigálták őket ide oda, majd az első adandó alkalommal hátra
> lökték őket tuti csapásolni, magukat verni.
>
> Nem mondom jó hangulat volt a színpadon, jó volt a zene, ilyenek, de
> leginkább azt éreztem, hogy már nem tudják mit kezdjenek magukkal.
>
> Olyan volt, mintha túl jónak éreznék magukat ahhoz, hogy beérjék annyival
> amennyi régen volt, vagy amennyit ma át lehet adni belőlük. Mintha egy
> stílussal, vagy hitelességgel, vagy egy nézéssel nem lehetne feltűnni a
> színpadon. Márha fel kell tűnni.
>
> És aki meg tudja technikailag csinálnia bonyolult figurákat is, azt lehet
> jobban értem, mert azt érezheti (bár ez alapjában ellent mond a néptánc
> alapjainak), hogy már nincs feljebb, nincs kihívás, nincs "jobb", "több" de
> hogy azok akika hátsó sorban állnak, mert még nem pontosak táncilag, nem
> olyanok technikailag, azok is csinálják ezt a - elnézést a kifejezésért -
> majomkodást, az számomra hihetetlen.
>
> És amikor a zsűrizés alatt úgy éreztük, nincs vész, nagyon megdícsértek
> minket, mégis a mi utunk a követendő, akkor a fesztivál szólótáncosává olyan
> embert választottak aki a gála alatt egy egyszerű táncban 3 perc alatt
> 47szer mondta azt, hogy "HÁP" és 0-szor nézett rá a párjára (szégyellem
> bevallani, de olyannyira bosszantott minket a dolog, hogy számoltuk)
>
> Mindegy.
>
> Csak így a fiataloknak nehezen magyarázzuk meg hogy mi nem ezt várjuk el
> tőlük.
>
> Vagy azt kell erősíteni, hogy nem számítnak a minősítések, a fesztiválok, a
> díjak, a zsűri?
>
> Túl sok, túl nagy kérdéseket boncolgatok, de idestova 22 évemből 17-et
> táncolással töltöttem és néha csalódok.
>
> Mindenkinek tisztelettel:
>
> Dalanics Sára
>
> ui: bocsánat az elgépelésért, de elvágtam a kezem, így kicsit nehéz.
>
>
>
>
> _______________________________________
> Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
> www.folkradio.hu
>
>

-- 
Kis Demeter Erika
Tel. 06 20 266 6890
      06 70 321 0625
kdemeter.erika at gmail.com
www.bemfolk.hu