[Folklista] néptáncos minősülés

[Sara Dalanics]

Kedves Listatagok, Kedves Sára!

Én csak egy táncos vagyok, nem tudom mennyit ér a szavam, de nagyon sok embert képviselek akkor ha elmondom mit gondolok.

A mi együttesünk minden alkalommal kiválóra minősült, nagyon jó pontszámokkal, tehát azt mondhatom, hogy nem az irigység, vagy a keserűség beszél belőlem akkor, amikor azt mondom, hogy teljes mértékben egyet értek mind Sárával, mind a hozzá csatlakozókkal.

Minden alkalommal amikor minősültünk vért izzadtak a vezetőink azért, hogy betartsunk minden követelményt, például, hogy az amúgy is kész műsorunkat rövidítsük, de úgy, hogy az le legyen rovására a mondanivalónak. Nem egyszer előfordult, hogy a viseletek miatt épp azért kaptunk kevesebb pontot,mert mi tettük meg azt, hogy amíg az együttes átöltözik, addig egy szólótáncos, vagy zenekari szám húzza az időt.

Azt hiszem hogy állíthatom, hogy a többször említett "művész" és "alkotó" többször kellett kompromisszumot kössön, mint azt a "művészi énje" megkívánta. De ez nem panasz, mert azzal, hogy benevez valaki egy versenyre, elfogadja annak szabályait, alkalmazkodik hozzá. És nem is másokhoz hasonlítgatnám magunkat (bár néha lenne kedvem hozzá), de nekünk a lelkiismeretünk nem engedi, hogy ne legyünk tisztességesek. (lehet könynen beszélek, mert így is mindig jó eredményeket érünk el)

Lehet ismétlem Sára szavait, de mi sem tesszük meg, hogy visszahívjuk a "sztár táncosainkat" és az együttesvezető sem áll be azért, hogy legyen egy fergeteges szólótánc a műsorban.

És még sorolhatnám.

De nem fogom.

És azt hiszem ez a téma pontosan egybevág a gyerekcsoportok értékelésével is, amiről már többször szó volt a listán. Ahol a vidéki csoportokat gyakran nem csak kritizálják, hanem meg is alázzák. Vagy hogy jobban fogalmazzak a vezetőket.

És szerintem itt a lényeg. Én nem vagyok már gyerek, de azon túl, hogy a tánc jelenti az életem meghatározó részét, és a tánc nem a színpadi megjelenést jelenti sem a számomra, sem az általam befolyásolt fiatalok számára,  jó érzés a minősítőkön vagy egyéb megmérettetéseken részt venni, versenyszellemet, drukkot, izgalmat érezni. Magamutogatni.  És kövezzen meg aki nem helyesli, egész nyugodtan. Én össze tudom egyeztetni ezt a két oldalát a dolgoknak, nem érzem őket egymás elleninek. Ezzel lehet vitatkozni.
De ami igazán fontos, hogy a vezetőink mindig úgy kommunikálják felénk, és a gyerekcsoportok felé is a hasonló versenyeket, mint önmagunkhoz mért fejlődést. Elmondják mi volt a vélemény rólunk, és azt is hogy ezek közül mi az amivel foglalkozni fogunk, amit megszívlelünk, és mi az, amivel "nem kell törődni". A gyerekcsoportok esetében pedig az a hangsúlyos, hogy ők mit gondolnak, mennyire büszkék, mennyire hozták ki a maximumot a helyzetből. A zsűri pedig nekik egy visszajelzés. Amit tudni kell hova tenni. Elfogadni, elutasítani, nevetni rajta vagy sírni.

A könnyebb oldaláról nézek a helyzetre, egy jól értékelt és megbecsült együttes kapuja mögül. így csak elméleti a panaszom, de egyet értek azzal, hogy igenis a mai világban van kézzel fogható hátránya annak ha valaki nem tud így érvényesülni. Mert az a pénz, amit lehet kapni az gyakran nem luxus dolgokra kell, mint utazás, viseletek, hanem olyanokra, mint a fűtés, világítás, vagy a tanárok fizetése. Ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy azokra az értékekre neveljük a kisebbeket, amikről már többször szó volt.

Ördögi körnek érzem a gondolatmenetemet.
Ha hibát találtok benne hallgatom!

Üdvözlettel:
Dalanics Sára


--- On Thu, 1/15/09, tmborbala at t-online.hu <tmborbala at t-online.hu> wrote:
From: tmborbala at t-online.hu <tmborbala at t-online.hu>
Subject: Re: [Folklista] néptáncos minősülés
To: lista at list.folkradio.hu
Date: Thursday, January 15, 2009, 1:37 PM

Milyen igazad van!!!

Toth Bori


________________________________________

Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
http://www.folkradio.hu