[Folklista] néptáncos minősülés

[Farkas Sára]

Gondolatok és "költői kérdések" a 2008. évi budapesti minősülés kapcsán

Igaz, hogy a Budapesten 2008. november 29-30-án megrendezett Néptáncosok
Országos Bemutató Színpadának, vagyis a "minősülésnek" csak a szombati
zsűrizésén és eredményhirdetésén vettem részt, de az ott elhangzottak és
tapasztaltak mély benyomást tettek rám, azóta is számos kérdés és gondolat
cikázik a fejemben. 

A verseny kiírása, vagyis a Martin György Néptáncszövetség felhívása alapján
az együtteseknek 25-30 perces szerkesztett (non-stop) műsort kell
bemutatniuk, amelyben önálló zenekari vagy más betétszám nem szerepelhet, és
annak legalább két tájegység táncait kell tartalmaznia. Aki ennek a
kritériumnak nem tesz eleget, az nem minősülhet. Mind a két kritérium
megszegésére is láttunk példákat-nem is egy együttesnél-, mégsem zártak ki
senkit a versenyből. Sőt! Kiválóan minősültek! Igaz, volt olyan, aki csak
éppenhogy, az alsó ponthatárt elérve, de olyan is volt, aki-az országos
eredményeket is beleértve - az élvonalban végzett.  Az értékelésen
elhangzott, hogy azért megkapták a szabálysértő együttesek a büntető
pontlevonásokat. Persze, mínusz két-három pontot. Ennyit talán lapos
alsószoknyákért, görbe hátakért, pontatlan éneklésért, lepottyanó és
összetaposott keszkenőkért kellene levonni, ellenben a kiírási szabályok
figyelmen kívül hagyása vonjon kizárást maga után, az adott együttes -
tudjon akármilyen jól, technikásan és virtuózan is táncolni- csak "részt
vett" címet kapjon! Gondoljunk csak bele, mennyivel egyszerűbb egy tájegység
viseletében végigtáncolni a 30 percet; nem kell egy-két perc alatt a fél
tánckarnak tetőtől-talpig átöltöznie és nem is kerül annyi pénzbe a
megfelelő jelmezek beszerzése!  (A színpadi megjelenés is értékelési
szempont, amely a maximális pontszám egyhatodát teszi ki, és az együttesek
nem kevés pénzt áldoznak - a mai pénzügyi helyzet ellenére is- a három-négy
féle néprajzilag hiteles jelmezre!) Ezekkel kapcsolatban a zsűri körülbelül
azt a magyarázatot adta az értékelésen, hogy ma már olyan mélységekben
ismerjük egy tájegység tánchagyományát, hogy ez megengedhető és a következő
minősülés kiírásakor újra át kell gondolni a feltételeket.  Ezzel
egyetértünk. De ezen a minősítőn még az erre az évre kiírt szabályokat
kellene követni és betartatni, nem? Az időbeli túllépéseket pedig azért
hagyják figyelmen kívül, mert nem akarják korlátok közé szorítani az
alkotókat, hogyha a dramaturgia és a mondanivaló az időbeli túllépést
szükségessé és indokolttá teszi. Akkor miért van időkorlát? Majd két év
múlva.

A másik "kedvenc" jelenségem, hogy olyan embereket láthattunk egy együttes
zászlaja alatt felvonulni, akik valójában az együttesvezető-koreográfus
baráti köréhez, másik formációjához tartoznak, vagy egyáltalán nem tartoznak
az adott együtteshez, netán hivatásos táncosok. Két zsűritag is azon a
véleményen volt, hogy ez egyáltalán nem "bűn", mert szerintük az ő
jelenlétük nem tesz annyit a produkcióhoz, hogy annak színvonalát annyival
emelné, hogy csak annak lenne felróható az együttes kiváló minősülése. Végül
is a felhívásban nem tiltották meg a legjobb táncos ismerőseink, barátaink
és adatközlő táncosok összetoborzását. Bár én úgy érzem, az lenne a helyén
való, ha a valósat, a "tényleges és létező együttest" értékelnék, nem pedig
egy egyszeri, alkalmi produkciót. Ez amolyan etikai dolog, amit nem csak a
zsűrinek, de a szóban forgó együttesek vezetőinek is érezniük kellene. 

Aztán jön a többi kérdés: Hogy lehet kiváló az az együttes, akinek a táncos
előadásmódjára vonatkozóan elhangzik, hogy nincs stílusa? Hogy lehet kiváló
az az együttes, akinek a versenyprogramjával kapcsolatban felteszi a zsűri
tag a kérdést, hogy milyen úton haladnak? Hogy lehet kiváló az az együttes,
amelyről az értékelés kapcsán elhangzik, hogy "az együttes táncereje messze
elmaradt a főszereplőktől és a tőlük várttól" és hogy "az együttes csak
statisztált a szólista párhoz"? Hogy lehet kiváló az az együttes, amelyet
úgy értékelnek, hogy "ebből a műsorból nem derült ki, hogy (hogy) tudnak
táncolni"? Hogy lehet kiváló az az együttes, amelyiknek záró műsorszámáról
elhangzik, hogy "a koreográfia átgondolása szükséges lenne", mert a
mondanivalója és a megjelenítése ellentétes érzelmeket közvetít, "most vidám
vagy szomorú"?

Miért is fontos a szakmai elismerés és visszaigazolás mellett a minősülésen
részt venni? Két dolog miatt.  A minisztériumi pályázatok kiírásában sokszor
olvashatjuk, hogy előnyt élveznek azok a műhelyek, akik alkotói vagy előadói
sikerrel szerepeltek hazai és nemzetközi fesztiválokon és versenyeken. A
döntések eredményének listái alapján szemmel láthatóan azok a pályázók
kapják a legmagasabb összegeket, akik rendszeresen, kétévente kiválóan
minősülnek. Persze azért a jól minősülteknek is csurran-cseppen. A másik
dolog a külföldi fesztiválokon való részvétel. A cioff. hu-n, a
Magyarországi Folklórszövetségek honlapján számtalan külföldi meghívás közül
válogathatunk. Illetve válogathatnak azok az együttesek, akik érvényes
minősüléssel rendelkeznek. De nem akármilyennel ám! Legalább 120 ponttal
minősült együttesnek kell lenni! Ezek szerint azok a csoportok, akik pl.
110-115 vagy 119 pontot értek el, azok nem méltóan képviselnék hazánkat
külföldön? Láttunk már erre is ellenpéldát! Pedig a minősülésen kiváló címet
elért együttesek között is lehet olyan, amely a külföldi fesztiválra nem
tudja összetoborozni a "vendégművészeket", a profi táncos barátokat és a
versenyre kölcsönkért jelmezeket sem tudja biztosítani, aminek eredményeként
meg sem közelíti a minősülésen látottakat. 

Kérdezem én, miféle értékrendszert közvetít mindez az olyan együttesek
számára, akik a játékszabályokat betartva, ugyanolyan kemény munkával- bár
nagynevű, befutott szakemberek alkotói vagy előadói közreműködése nélkül-
szeretnének előbbre jutni? Kétfélét: 1. "úgysincs esélyed, haver, ne is törd
magad!" vagy 2. "az eredmény érdekében nyugodtan hágjál át egy-két írott
vagy íratlan szabályt, nem számít!" 

Nekem egyik sincs ínyemre!

 

 

 
F. S.