[Folklista] Tánc, Ifjú Szívvel

[Panek Kati]

FELVIDÉKIEKNEK
...Ӄn azokkal vagyok rokon,
akik egész testtel hasítanak a szélbe,
csontjuk is rámegy
az életben maradásra,
akik mindenüket odaadják
egy marék fölöslegért,
akik csak akkor ülnek ki a ház elé,
mikor a sarkon befordul a halál”...
(Hervay Gizella)
----------------------------------------------
 
Cseppet sem mellékes csodaként
ember emberrel fogózik össze
 legény a lánnyal 
szerelem első óráján ama egyetlen táncban
mikor forgószelet vet a szoknya
és örömöt arat az ámuló rácsodálkozóban
reflektor se kell
színpadi egyenmosoly helyett 
szemek kísérő fényében látni véled a kipördülő lelket
csak azért nem száll égig
mert a bartóki zene visszasimogatja
 
Ifjú szívekre
 
puhán mint gyermekláncfű bolyha 
meg ne fájlaljon nyitott sebeket
tiszta hegyipatak csobogással 
muzsika gyógyítja
egyenesre húzza a gerincet a beleakaszkodó
bogáncs-konok munka
gyöngyözik a zenész homlok amint eggyé válik táncosával
 
amikor csendes és biztos  lázadással
a nemlétünk ellen dobogtatnak férfiak
amikor a mezítláb is a csizma méltóságával vetekszik
amikor ujjak simogatnak bele a semmibe
és furulyát  varázsoltat hozzájuk a képzelet
amikor már már nem bírja el a lélek a befogadás örömét
amikor egyre erősebben érzi az erdélyi
hogy ölelésnyire van tőle Felvidék
mintha most azonperc összeér az ikerszivárvány
egyre szorosabb a kötelék
vérre vér dörömböl könnyre könny csordul
 
szapulatlan gyolcs csiszolatlan márvány
kik már az elszakítottságba születtünk
annak tagadását nem perelhetik el tőlünk
ne vedd el Uram ezt a kapcsot
maradjon
tán megvigyázzuk 
 
szerelem első óráján ama egyetlen táncban
 
„ ... Te ki vagy? Én ki lehetnék?
Kik voltunk volna mi ketten... ?”  (*)
 
Felvidék és Erdély
sebezhetetlenek együtt felvetett fejjel 
szembemosolygunk a történelemmel 
 
nem hagytál magunkra Uram
ha már őrizni hivatottunk az egyetlen kapaszkodót
ne engedj kiszakadni a bűvöletből
hajtsd közelebb onnan a szoknyák surrogását
 
levegőt a kiáltó József Attillának
Ady Ifjú szívekben fényeskedjen
 
a felvetett fejek igazában
féltőn szép hittel-érintése a lányoknak
amint mindenki maga-félén táncolja a szabadságot
mégis minden tömbben megrajzolt
a Főépítész mértani pontosan
megrajzolta szépen
ahogy a csillagszekér úszik az égen
s hordozza pihe teherként
-szénamurva zabszalma-
közös álmaikat
 
ahogy összeláncol bennünket ez a párálló
földszagú tündérmuzsika
szapulatlan hamvasok
paraszt kendereskertek áfiuma
ahogy a felcsíki tánc révületében a felvidékiek közt
táncosról táncosra mintha a mieinket látnám
 
 
csillagos homlokúakat
szerelem első óráján ama egyetlen táncban
 
 „..Ma egészen az enyém akartál lenni.
 Az enyém vagy, én legjózanabb szerelmem, nyitva, rád nyitva lelkem minden égtája,
 nyitva a szemem rád, ég a szemem, lángra lobbant a látóbíborom,
 meglátott téged, szerelmed ámulatára nyitva
 és szerelmem ámuló fájdalmától nyitva a két szemem,
 a szomorúságom még én sem tudom megosztani veled,
 pedig ez lehetne egyetlen közös vagyonunk... „ (**)
 
Nagy László  bársony csikója megrázza magát
nyakán csengő csendül patkója szikrázik
minden hó temette remény kivirágzik
 
süt a nap
Kolozsváron
Királyhelmecen
 
tán most Dobos Laci bátyánk
-mint ki tud valamit- 
mosolyog cinkosan, sejtelmesen.
 
Panek Kati
2009 Január 3o
 
(* és ** - Panek Zoltán: Mellékes csodák)