[Folklista] modern gepmuveszet

[Pávai István]

ADATKÖZLŐ. Ez egy tudományos környezetben használt kifejezés, s ott rendben is van, az énekes táncos a kutató számára adatokat
közöl. Nem tudományos szövegkörnyezetben viszont akár sértő is lehet, de mindenképpen pontatlan. Ha felhoznak Pestre egy erdélyi
zenészt, hogy a MüPában fellépjen, akkor ő ugyanúgy fellépő művész, mint Kocsis Zoltán, csak más műfajban, és nem adatközlő,
legalábbis a közönség számára. Ha az első sorban ül pl. egy, a "modernség és népművészet" viszonyát vizsgáló kutató, s felveszi a
koncertet kutatási célból, akkor SZÁMÁRA adatokat is közöltek a színpadról, függetlenül attól, hogy ha esetleg élvezte a koncertet,
akkor számára ez élmény is volt egyben. Sőt, ha egy hagyományos kultúrát vizsgáló kutató veszi föl pl. a csávási zenészek
koncertjét, valamilyen mértékben (de nem teljes értékűen) gyűjtésnek is tekinthető ez a felvétel. És egy tájékozott kutató tudni is
fogja, vagy legalábbis próbálja kideríteni, hogy ebből mi lehet adatközlés értékű a hagyományos népzene vonatkozásában. Mert
ilyenkor számos dolgot nem lehet tudni, pl. hogy saját elhatározásából játssza-e azt a repertoárt, a dallamok sorrendjét maga
alakítja-e ki spontán módon, hagyományos zenekari felállásban játszanak-e stb., vagy részben a szervezők alakították ki a produkció
mikéntjét, a szereposztást, a repertoárt. Ilyenkor a szervezők beavatkozó szerepét nem lehet pontosan ismerni, de kellő
tapasztalattal sok mindent ki lehet következtetni, főleg, ha vannak olyan eredeti terepkutatás, amivel összevethető a színpadi
produkció.

DEFINÍCIÓK. Definíciók nélkül nem nagyon lehet kommunikálni. És magáról a definícióról sem lehet vitatkozni, ha arról mindenki
valami mást gondol. Jelen vita is pont azért ennyire két malomban őrlés, mert a két fél nem ugyanazt tekinti népművészetnek.
Gondoljunk egy olyan vitára, ahol az egyik fél szerint különbséget kell tenni SZÉK és ASZTAL között, a másik szerint nem, mert
hiszen széket is meg lehet teríteni asztalként, lehet enni róla, asztalra is lehet ülni. Furcsa módon azért sok száz éve, számtalan
nép nyelvében megvan ez a megkülönböztetés. És ezt biztosan nem a tudományos kutatók találták ki, a gyakorlati élet szülte.
Ha két dolog között különbség van több szempontból is (a hasonlóságok mellett), praktikusabb azt két külön néven nevezni. Mert
attól, hogy ugyanazt a nevet adjuk mindkettőnek, attól még a különbözőségek megmaradnak, csak a félreértésekre lesz nagyobb
lehetőség. Persze a tudomány erre is fel van készülve, a szótárakban láthattok sok esetben olyat, hogy egy szónak van 1., 2. 3. stb.
értelme. Tehát ha egy mai rockzenekar létrehozna egy saját új zenei irányzatot teljesen modern eszközökkel, s ezt világszinten
sikerre vinné annyira, hogy ezt már a lexikonokban is említeni kell, s valami okból ezt a zenét barokk zenének nevezné, a
lexikonokban a BAROKK ZENE kifejezésnél úgyis két definíció jelenne meg: 1. amit eddig értettünk ez alatt; 2. egy 21. századi
rockzenei irányzat stb. Egyébként pl. jazzben van olyan is a sokféle feldolgozásmód között, hogy Bach művet egy az egyben, hangról
hangra lejátszanak, csak alátesznek egy swing ritmust, áthangszerelik a a saját zenekari felállásukra, tehát valójában dallamban,
harmóniában semmi újat nem tesznek hozzá, csak ritmusban jazz-esítik. Ez viszont már elég ahhoz, hogy egy ilyen feldolgozást sem a
klasszikus zene kedvelői, sem a jazzrajongók nem tekintenek barokk zenének. Pedig ők sem tudományos kutatók, mert ehhez nem is kell
annak lenni.