[Folklista] Vélemény

[Bobar Zoltan]

Kedves Lisás barátaim!
 Nagy Pista "barátom" azonnali hangulat jelzése :ez aztán a nem semmi!",
emlékeztet a régi szép időkre, amikor ugyan így vitatkoztunk a
definíciókról, csak zenei oldalról.
 A régi idők szokásait és produktumait, elfogadjuk népművészeti
alkotásoknak, a maiakat nem. Ne éljetek a múltban! 50 év múlva az én
hangszereim (brácsa), is réginek, népinek fognak tűnni, és az akkori
hangszer készítőknek, követendő példaként fognak állni.
 Lehet definíciókkal vagdalkozni, de talán gondolkozhatunk is. A definíció
nem szentírás.
  Mi lenne akkor, ha nem piszkálnánk egymást, azért, mert valakinek önálló
ötlete van? Nagyon bántaná a kis lelkünket, hogy nem nekünk jutott az
eszünkbe és az  irigységbe banán sárgává változik az agyunk? Örüljünk már
egy kicsit, más örömének! Ne a rossz indulat, a kioktatás, a szűk látókör
legyen az első ami egyből, az első megnyilvánulásunkból kitűnik!
 A hegedű sem magyar találmány, mégis vannak hangszer készítő mesterek, akik
direkt népzenére való hegedűket, brácsákat készítenek, kiállítanak és
népzenészeknek adnak el, akik népzenét játszanak velük.....
Innentől már ismételném magam.
 Akik a népművészet ifjú mesterei lettek, miért kapják meg ezt a címet?
Akkor az egész herce-hurca a dolgozattal meg a tanulásba belefektetett
idővel és energiával, nem ér semmit? Az egész egy hazugság?
 Ugye nem?
A táncegyüttesek ruhatárát kik varják? Azok a ruhák eredetiek, vagy népi
iparművészeti tömeg cikkek? Ez csak pénz kérdése. Akik megtehetik és az
igényesség szikrája meg van bennük, azok onnan veszik, vagy varratják a
ruhát ahonnan a táncot tanulják.
 Tehát! Én nagyon örülök, ha valakinek vannak ötletei és ezeket meg is tudja
valósítani. Annak pedig még jobban örülök, ha a régi idők tudományát is fel
tudja használni, ami lehet zene, hangszer, tánc, ruha, kacsó, hímzés,
szék.... Én a népművészetet, nem vagyok hajlandó csak múzeumban megnézni,
vagy régi filmekről, felvételekről, nézni illetve hallgatni. Én meg akarom
élni, és meg is élem!!! Csak nyissátok ki a szemeteket és ti is észre
veszitek, hogy benne éltek a magyar népművészetben. Gondoljatok csak bele.
50 éve nagyszüleink éltek benne és nem tudtak róla. Most mi élünk benne és
tudunk róla. Nem ugyan úgy a lényeg nem változik. 50 év múlva az unokáink
fognak élni benne és nekünk köszönhetően tudni fognak róla és tudatosan
őrizni fogják a tudást.

Nyitott szemmel!
Bobár Zoltán Boby