[Folklista] Gondolatok Nisztor Ilonától tovafelé...

2008. Sze. 19., P, 18:19:55 CEST

Nagy öröm, látni azt, hogy a mai pedagógiai életbe jelen levők el gondolkodnak, hogy valójában hol is vannak az eredmények, mit is valósitottak meg, abbol amiért sokan szinte szabadságharcot vivnak. Igen, ma már a lelkek szabadságharcát vivjuk, a legősibb, kőkorszaki fegyverrel, a szóval, énekkel, kiállással. És ezt ha valahol meg lehet tapasztalni testközelből, az Moldva!

Ebbe az oktatási programba, mindig is nagyon sok jó pedagógus volt, én a mai napig büszke vagyok, hogy részese voltam, mert itt nem lehet középszerünek lenni, nem lehet csak ugy dolgozni. És folytatnám a sort azokkal a kisebb szentekkel, akik itt dolgoznak, Moldvába, csak nem szivesen, mert nem szeretném megsérteni azokat akiket nem láttam akcióba, igy ezért nem irnám ki a nevüket.

És ha már Moldvát meg mentik, mi a helyzet velünk, Székelyekkel? Meg Erdéllyel: Minket ki ment meg? Talán fel szabadit a Vöröshadsereg... habár amilyen gátlásosak és élhetetlenek vagyunk, talán az sem sokat bibelődne velünk??? Valamikor székelyföldön szokás volt kacagni a csángókon. Még kulturemberek is lenézően mosolyogtak, hogy mennyi román szót használnak. (Mondjuk amennyi németet mi) Pedig Domokos Pál Péter nem viccelt, mikor azt mondta, hogy „...a csángóság jelene, székelyföld jövője...” Persze, mert viccnek rosz lett volna... 

Pár éve egy stoppoláson az engem felvevő uriemberrel beszélgetve, oda jutottunk, hogy meg kérdezzte, hogy miért segitünk mi annyit  a csángókon, ha már nem lehet öket meg menteni? Erre máris mondtam volna azt a sok szép érvet, amit uton utfélen lehet hallani, de valami bennem azt mondta, „Megállj!... bolond vagy? Hiszel a mesékben?” Hirtelen azon kaptam magamot, mindkettőnk meglepetésére, hogy olyannal érveltem, amit mindketten el hittünk:
-Ha sokat nem is segithetünk, legalább magunkon tanuljunk meg segiteni. 

A teljesség igénye nélkül, itt még sorolnék pár nevet, akiket látunk a gáton itt Székelyföldön. Van ugye Balánbényának egy Czigánya, aki 15 éve körül egy szilikózistól alkoholbeteg városba el kezdte a gyerekeknek a saját tánckulturájukat tanitani. Ki hitte volna, hogy egy olyan városba, ahol Tarkovszkyj filmet forgathatott volna a világvégéről, ma több busznyi gyerek, több generációba osztva szinvonalas produkciókal áll elé, és sok városi uriembernek meg mutatja, hogyan mulat a nép... És ez a fertő ma már egyetemi városokig terjedt. Otthon pedig, ing-gatya szakad!

No, meg benkő Éva ,és csapata. Ő is 10enakárhány éve haza jött Magyarfődről, és elkezdte ráncba szedni az akkor még ébredező Szentgyörgyi gyerektáncházat, kézmüvességet. Abban az időben még a kulturigazgató meg próbált bért kérni tölünk a gyerektáncházért, merthogy a karatésok is adnak... Persze nem sok sikerrel! És el kezdődtek a gyerekkézmüves táborok, ahol azóta nagy tapasztalat gyült össze. Az eredmény itt is hasonló, egy erős fiatal mag, akik most már sokat le tesznek az asztalra maguktól is. 

Szintén szentek közé sorolható Gabi és Vera növérék Szovátán. Ha ők nincsenek, akkor a gyerekek egy Székely fürdőváros közepén min nőnének fel? Manelen, mert a vendéget ki kell szolgálni! Álmodjkirálylányon, mert a magyarországiak is jól kell érezzék magukat Székelyföldön! És az ukrán táncoslányok „program cultural”-ján (kulturális müsorán, a szerk megj.) csak ennek sem sok köze van a helyi kulturához, és a hagyományainkhoz.

Vannak még olyan helyek, ahol kész csoda meg lenni, és meglepő módon nem az elhagyatott helyek ezek. Sőt Udvarhelyen és Csikszeredán nem sok esély van jót csinálni ahol kicsit Las vegasba meg Sziciliába érzi magát az ember, de talán az ottaniak is érdemelnének pár szót, pont ezért. Ádám Kati már évek óta hátán hord egy gyerektáncházat, Szallaiék gyerekcsoportja is alakul és Aranka gyerekei jól érzik magukat a bulikon. Itt olyanok a körülmények, hogy néha üpluszköröket kell futni, máskor fölösleges boxkiállásokat és gumicseréket kell végrehajtani.

Elkelne néhány szent Gyergyó vidékén, Marosvásárhely, Kolozsvár, Várad környékén, a diaszpórába, és Magyarországon. Vigyázat! A szinpadra kitermelt tanitványok nagyobb hatást keltenek, hálásabb munka. Ugyanigy bizonyos ideológiai háttér mögé hózódottak, pl cserkészek. Persze itt nem egyenlőek az esélyeik azoknak akik nem szinpadra készitenek gyerekeket, igy nem látványos a munkájuk. Akik a tudást naponta haza viszik, és el teszik. És ha már meg nyitottam a sort, talán folytathatjátok azokkal akik még hátra vannak...

És ha már Las Vegas, akkor van egy kis New Oreans is itt Szentgyörgyön. Itt is alakul az élet, zenélnek az ifjak, hátha lesz valami belőle. Persze itt is a Domokospálpéteri sors vár ránk, de annak a kicsinek ami még hátra van, legalább örüljünk. És ha meg is hal a szeretett Székelyneworleansunk, legalább lesz aki elsirassa, és egy szomorú nótát a sirjánál el muzsikáljon! 

Béke porainkra!

----- Original Message ----
From: András Boros <borosmester at gmail.com>
To: lista at list.folkradio.hu
Sent: Friday, September 19, 2008 3:27:26 PM
Subject: [Folklista] Csaba t.Nisztor Ilonáról irt gondolati.

Talán titeket is érdekel.
üdv. Boros András

---------- Továbbított levél ----------
Feladó: Csaba Böjte bojtecsabaofm at gmail.com

  Nisztor Ilonáról irt gondolataimat [image:
PDF]<http://www.magnificat.ro/index2.php?option=com_content&do_pdf=1&id=1766>
[image:
Nyomtatás]<http://www.magnificat.ro/index2.php?option=com_content&task=view&id=1766&pop=1&page=0&Itemid=246>
[image:
E-mail]<http://www.magnificat.ro/index2.php?option=com_content&task=emailform&id=1766&itemid=246>
  2008.
September 18. Thursday 05:54  [image: Image]A múlt napokban megkérdezték,
hogy ha lenne nekem egy díjam, melyet a Kárpátmedence ma élő legnagyobb
aktív pedagógusának adhatnák, akkor kinek adnám?

Sokat gondolkoztam e kérdésen, mert hála a jó Istennek sok nagyszerű ember
szenteli nap mint nap életét a zsenge holnap, a gyermekeink szolgálatára.
Végül azt mondtam, hogy én Nyisztor Ilonának, a pusztinai ovonéninek adnám
ezt a díjat.
Ilona hihetetlen gyöngédséggel szeretettel, és óriási szakmai tudással tudja
megfogni, és kibontakoztatni a gyermekeiből mindazt a szépet és jót, mit az
Úr isten azok kis szívébe bele ültetett. Ő Pusztinán, Frumoasan,
Moldovában,  csak úgy mellék állásban foglalkozik a gyermekekkel, de
hihetetlen eredményeket tud elérni. Többször is láttam öt a gyermekei
társaságában, volt alkalmam elkísérni egy előadó körútra őket Magyarországon
is. Csodáltam, hogy egyedül képes elindulni egy nagybusz gyerekkel, és
estéről estére kultúrházakban, templomokban elkápráztattak előadásaikkal
mindenkit. Nagyonsok pedagógust láttam munka közben, de bátran állítom, hogy
közülük talán senki nem látta olyan szépnek a saját gyerekeit, mint Ilona,
és ez a belülről jövő, bizalom, tisztelet akár a tavaszi napfény virágba
borítja a gyermekeit. Én azt az őszinte gyermekek iránti mélységes
tiszteletet, csodálatot nagyon kevés pedagógusban láttam felcsillanni,
mellyel Ilona a maga egyszerűségében vezeti a gyermekeit. Szeme tükre,
szónélkül is harsogva mondja, hogy: "bízom bennetek, ti jók vagytok, nagyon
jók, és elé fogjátok tudni adni nagyszerűen azt, mit évközben megtanultunk".
És valóban az egyszerű falusi kis gyermekek fergeteges művészi előadásukkal
mindenkit elvarázsolnak. Ének, tánc, mese, Ilona végtelen jóságú
tekintetétől magától buggyan, mint tiszta forrásvíz elő a gyermekekből. És
az előadás után, mintha mi sem történt volna, ugyanazon a hőfokon folyik a
dalolás a buszban, mely tovább viszi őket. Milyen jó lenne, ha Ilona
mindannyiunkat megtudna fertőzni a maga végtelen tiszteletével,
szeretetével, mely a gyermeke szívét izzásba hozza, és formálhatóvá teszi.
Mennyivel könnyebb lenne a tanároknak, politikusoknak, hatni ránk, mint
hideg kovácsként szétverni mindent. Adjon a jó Isten népünk számára minél
több hozzá hasonló, gyermekeinket, mindannyiunkat szépnek látva, világunkat
megszépítő pedagógusokat.

őszinte tisztelettel, csaba t.

-- 

--
________________________________________

Minden nap frissül a Folkrádió honlapja:
http://www.folkradio.hu