[Folklista] muzsikás a neten

[dedesz]

Ki lehet emelni egyes embereket, egyes zenekarokat...
Az viszont tény, hogy mi valami olyan kivételezett helyzetben vagyunk, 
akiknek őseinktől valami több jutott. Erre akkor tudunk rácsodálkozni, 
mikor valaki(k) kívülről szemléli(k) ezt. Ebből a cikkből süt, hogy "ez 
a valami" ami a miénk, amit ránk hagytak, amit nem vehetnek el tőlünk, 
és annyira oszthatatlan, hogy hiába akarjuk szétszabdalni, mégis mindig 
EGY marad; ha szétosztjuk is csak egyre több lesz!
Hiába világválság, eladósodás, Trianon, Világos vagy Mohács, itt van 
valami, ami leküzdhetetlenül és szelíden egy irányba tereli az 
embereket, apáról fiúra, az öregekről a gyermekekre szállva. Ez egyre 
több alázatot... kér. És talán kap is? És egyre többet ad nekünk, az 
embereknek, a világnak!

Dedesz


almamagjani írta:
>                                 Szervusztok,
>
> akit zavar a mobilcég honlapja, azok kedvéért belinkelem az egyik napilap
> tudósítását ugyanerről:
> http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=155144&archiv=1&next=0
>
> Ráadásul ez egy lelkesítő írás, egy passzust idézek is belőle:
>
> "Sipos Mihályék a háromnegyed órás, szakmailag magas színvonalú koncert
> alatt bemutatták népzenénk legkülönbözőbb tájait és hangszereit. Mellettem
> egy, a négynapos expóba igencsak belefáradt, menedzserféle úr ült. Tíz
> perccel korábban még kicsit mérgesen figyeltem a szemem sarkából, hogy nem
> fogadja kitörő lelkesedéssel, amint a négy zenész átveszi a faragott
> szobrocskát. Az unottság Petrás Mária moldvai balladájának második-harmadik
> versszaka alatt változott döbbenetté, majd csodálattá az arcán, a máramarosi
> szám végén pedig az elsők közt ugrott föl kiabálva a székéből, hogy állva,
> vastapssal köszöntse majd ezer kollégájával együtt a Muzsikást és a magyar
> népzenét.
>
> Vagy talán fordítva. Mert tény, hogy a legnagyobb köszönet és elismerés az
> egykori és mai tagokat és állandó vendégeiket illeti: ifj. Csoóri Sándort,
> Éri Pétert, Farkas Zoltánt, Hamar Dánielt, Petrás Máriát, Porteleki Lászlót,
> Sebestyén Mártát, Sipos Mihályt és Tóth Ildikót.
>
> De talán nem sértődnek meg a felsoroltak, hogyha díjukat másokkal is
> megosztjuk. Azokkal, akiktől gyűjtötték, akik gyűjtötték, akik éneklik, akik
> játsszák, akik táncolják, akik hallgatják, akik tanítják, akik tanulják,
> akik hétfő–csütörtök délutánonként zeneiskolába hurcolják a gyereküket, akik
> táncházba viszik a kedvesüket, akik megtanulták a nagyapjuk nótáját, akik
> húsvétkor énekszóval járnak locsolkodni, akik eljárják a legényest, akik még
> nem járják el a legényest, akik élőzenét engednek klubjukban, akik
> támogatásokért járnak pályázatról pályázatra, hogy legalább kéthavonta
> legyen egy gyerektáncház a faluban, akik hallgatókat énekelnek a
> barátaikkal, akik altatót dúdolnak a kisbabájuknak, és folytathatnánk. De
> talán egyszerűbb úgy mondanunk: akik szeretik. Sőt még rajtuk kívül
> megoszthatjuk azokkal is, akik örülnek neki. Mindenkivel."
>
>
> Üdvözlettel: Szentistványi István (Szeged)
>