[Folklista] Nép és a tánc (zene)

[dedesz]

Sziasztok!

Parttalannak tűnik a vita, de remélem a mérgelődésen kívül van pozitív 
hozadéka is. Fontos dolog meggondolni, hogy az ember mit képviseljen, és 
még fontosabb, hogy mit tesz.
Sajnos nem láttam az Örömtáncot, nem nézek tv-t - de követtem a vitát.
Volt egy esemény, ami elgondolkoztatott, had osszam meg az élményemet - 
azokkal, akiket érdekel.

Debrecen, Virágkarnevál (2008. augusztus 19-20.)
A szervezők szándékuk szerint szerették volna az országosan kiemelkedő 
gyermek néptánccsoportok produkcióit "becsempészni" a rendezvénybe, a 
"show"-ba. Most tegyük félre, hogy hol milyen problémák voltak - sokan 
kitettek magukért, hogy a lehető legjobban sikerüljön. Ott volt a 
lehetőség: több ezer ember, változatos műsor, színvonalas (!) 
gyermekprodukciók. Én úgy láttam, nem jutott el az emberekhez.
Azt hiszem ha "osztályozni" kellene az embereket, vannak
1. akik művelik, élik, szeretik,
2. akik kedvelik, és megállnak egy-egy pillanatra, belelesnek,
nagy-nagy szakadék, és
3. sok-sok ember, akik idegenül nézik, akiket ez nem érint meg.

Nem tudom áthidalható-e ez a szakadék, és kell-e ezt erőltetni. Mindenki 
éli a maga valóságát és próbálja megélni-túlélni a mindennapjait. Vannak 
akiknek ez a téma - amiről itt a vita folyik - nem is létezik.
Külön problémát látok a "népi" műfajok és a nagyrendezvények 
viszonyában. Már nem a 60-as éveket éljük, amikor néhány gitár hangjára 
ezrek taposták a sarat. Az ingyenes utcai rendezvényeken unott arccal 
vonaglik a tömeg, mindenki megy sehová, és szemből jönnek sehonnan, a 
gyerekek hisztiznek, a vásározok... Tartalmatlan, nem tudnak az 
emberekhez szólni. A népzene és a tánc egy sokkal bensőségesebb dolog 
(nem is színpadra született) nagyon nehezen talál ma helyet magának.

Van egy közös múltunk, amit ki-ki annyira ismer amennyire, annyira 
vallja magáénak, ahogy a hite megköveteli, és úgy ereszti magán 
keresztül, ahogy képes rá. Azok a gondolatok, amelyek kicsíráznak 
bennünk és megjelennek a táncainkban, zenéinkben, azok tovább élnek egy 
bizonytalan jövőben (ha lesz aki meglátja, meghallja), a többit 
pelyvaként elsodorja a szél.
Mindnek létjogosultsága van. Nekem lehet, hogy tetszik, lehet, hogy nem, 
nem sokat számít - a jövő emberkéi fognak majd valami furcsa rend 
szerint válogatni, és tovább éltetni nekik tetsző dolgokat.

Dedesz