[Folklista] Számel Péternek

[Deáky Péter]

2008-04-11, p keltezéssel 09.39-kor Salamon Beáta ezt írta:

> Én pont a kötöttségek elől menekültem egy olyan zenei stílusba annakidején,
> ami egy minimális szabadságot enged, mégis szigorú szabályokkal bír.

> Ezt a klasszikus nem engedi meg. Talán a régizene, de az is
> max. a hangok körülírásánál.

A kotta egy grafikus segítség, emlékeztető vagy utasítás a zene
megszólaltatásához.
Ezt különböző korok, zenei stílusok, zeneszerzők (és előadók) különböző
képen kezelték. Az elmúlt több száz évben is jelentősen változott a
képe. Az élő zenei köznyelv és a szerzői utasítások közösen határozták
meg, hogy miként kell, lehet(!) megszólaltatni.
Amit ma kőbe vésett törvénynek gondolunk, az a francia
Conservatoire-okban a 20. század elején kialakult szélsőségesen kötött
rendszer (aminek ideológiai hátterében a zene szerzőjének
individualizmusa és mindenhatósága rejlett), ami a mai napig elterjedt.
Ez sem a korábbi századokban, sem a mai (modern, stb.) szerzőknél nincs
így.
A kotta rögzít (RÖG-zít, megőriz és röghöz-földhöz is köt). Nagyon
fontos, hogy mit és hogyan! Ugyanaz a kottakép más korban, más
szabályrendszerek közt mást jelent, máshogy szólal meg!
A felvételek sem megbízhatóak, mert majdani legtökéletesebb technológiák
sem lesznek képesek ugyanazt az élményt adni, de a mostaniak is egy
pontból rögzített, az információknak csak egy részét (kép, hang)
képesek visszaadni.
A megszólaló zene mindenképpen a zenészen és az ő műveltségén múlik.
Fontos dolog, hogy a zenész mennyire ismeri a szabályokat, és mennyire
alkalmazza, beleértve ebbe azt is, hogy néha "kötelező" eltérni az
egyszeritől, RÖG-tönözni kell (hiszen kétszer nem is lehet ugyan azt, és
ez általában nem is cél).

Visszatérve a kiindulóponthoz:
Gyűjtőinktől, tudósainktól tudjuk, hogy a népművészet örök változásban,
változatokban él, felejt, megőriz, beépít, stb. Azokban él, akik ezt
nap-mint-nap élik. Ez úgy tűnik végleg kiveszőben van, megszűnik a
folytonossága, nem képes már integrálni az új elemeket, megszakad a
folytonossága (24. óra). Ezekről készíthetőek pillanatképek, amelyek
akkor és ott érvényesek. Ezt megtanulhatjuk - de már sosem lesz úgy a
miénk, ahogy az övék volt.
Nagy kérdés, hogy mit teszünk vele: felvesszük és múzeumba rakjuk, vagy
megpróbálunk életet lehelni egy skanzenban, mintha mi is úgy élnénk
vagy...
Ha a népi kultúránkat nézzük két dolog biztos: mindig alkalmazkodott a
körülményekhez (hatások) és megtartotta a lényegét (gyökereket), és ez
nem nagyon valósulhatott meg másként, mint egyéni kísérletek és
közösségi kontroll által.
Ha a listát nézem, itt is ilyesmi folyik - csak régebben ez valahogy
csendesebben ment.
Ez a MI felelősségünk: mit találunk ki, és mit fogadunk el közösnek
(egyáltalán lesz-e ilyen) itt és most, és majd holnap...

Dedesz
-- 
Deáky Péter - Dedesz
7625 Pécs, István u. 50.
30/501-1821
dedesz at freemail.hu
ICQ: 246411415
MSN: :-) dedesz at freemail.sulinet.hu