[Folklista] Erdélyi táncház 3o éves születésnapja,szept.29,Csíkszereda

[Kemecsei Gábor]

Panek Kati irasa:

"30 éves az erdélyi táncház!
Születésnapját szeptember 29-én ünnepeljük, Csíkszeredában.
Várunk mindenkit, aki e 30 év során bármi módon összenőtt a táncházzal.
Ott folytatjuk, ahol abba se hagytuk.
Nagy a táncházas családunk!
Keressétek és szólítsátok meg egymást, bárhol legyetek is a nagyvilágban.
Örömmel készülünk, szeretettel várunk.

Aki hallja adja át!

Elindult e megszólítás egy pénteki nap
ülök a gép előtt és várom hogy írjanak,
mint Kufsteinben egy önkéntes rab

édesem
esténként fülled a levegő, szétég a nap
cifrán villámlik és dörögni kezd
s én módfelett félek a vihartól
jól tudod ezt

tizenkét napja egy másik világban én,
a gyerek népzenén és zsíroskenyeren él
Trianon, a kutyánk, a szomszéd kosztján
a teknőcöknek búvárszemüvegre pályáztam
mert vakon matatnak a kocsonyás akváriumi lekvárban
a fű uralja udvarunkat, az eső le-leveri, akkorára nőtt,
virradatkor térdreborul, mint búcsús csángó a felkelõ nap előtt

gondoltam, egyszerű lesz:
hogy csak szólok a csapatnak
s akkor majd érkeznek nevek
ám nem neveket kapok csupán
de vallomásnyi leveleket…

"...Szentgyörgyön 1978. elején kezdtük tanítani a széki
és mezőségi táncrendet.
Amit pénteki napokon Szeredában megtanultunk, másnap már a Székely Mikó Kollégium rajztermében, majd, az Unitárius
Esperesi Hivatal gyűléstermében próbálgattuk átadni másoknak.
Akik tanítottunk: Plugor Jutka, Török Kati Willmann Walter és én..."

"...Jelentem, a gyergyószentmiklósi táncházról: 1979-ben Birtalan Árpádot Gyergyóba helyezték, és néhány
megszállott középiskolás megkereste… Később, mikor hazakerültem, én tanítottam, szerveztem. Csíkból, Udvarhelyről, Marosvásárhelyről jöttek zenészek. De sokszor gépzenére roppantottuk: csöves rádióra kötött Sputnik kazetafonról szólt a felvett zene...”

”…Gyergyócsomafalván és Gyergyószárhegyen volt és van erős táncházas közösség. Nekik is repült a levél és telefonáltam is.
Csak úgy mellékesen: amikor Te-anno-Szárhegyen filmeztél, akkor idejöttetek Gyergyóba egy este és az is meghatározó volt.
Birtalan Árpi mesélte.
Tudod, kicsi a világ, de a miénkben nagyon sokan vannak..."

nem tudhattam, hogy ilyen szépen fog fájni
ahogy sorban érkeznek a tarisznyás-muzsikás voltak
a listán már néhány kereszt: az első holtak..

"...Sajnos a szamosújvári táncháznak is van halottja : Prózsa Tünde.
Táncos és zenész volt. Netti Sanyi bácsitól is tanult muzsikálni .
Ott volt Sanyi bácsi a temetésén. Sírt a hegedűje. Azóta már valahol együtt muzsikálnak...."

Telnek az évek-sokasodik a kereszt
80 levél minden szava külön megfog
el nem ereszt

"...A kolozsvári táncházas időszakból ne felejtsétek ki azt , amikor a Sándor Csaba lakásán tartottunk táncházat. Ott tanított Orbán Antika, Szalay Zoli és György Karcsi is. Ez 88-89-ben volt.
Bardócznál is otthon voltak táncházbulik, mert akkor már be volt tiltva a táncház Kolozsváron. Mi képesek voltunk felblattolni Szeredából egy-egy ilyen buliba, olyan jó volt..."

én azt nem tudtam, hogy-édes örömömre-ennyien vannak
csak azt éreztem
hogy bárhova indulok viszem őket magammal
hogy beszélek hozzájuk, megfedem őket, értem s féltem
keresem névről-városra, összeírom évre,
keresem mindüket, elfáradva gyakran
velük emlékezve értem magam lassan

“...Na, kicsi Kati. Itt a lista a "Ördögytérgyéről". Van még számolatlan utánpótlásos, akik frekventálják a táncházat, de ezt már biztosra nem tudnám összeírni, mert nagyon sokan vannak. Könnyen meglehet, hogy a listámról kimaradt valaki, mert hát emberből vagyok... és fáradt. De itt vagyok és segítek, ne félj!...”

"...Aztán a Veréb utca…: a házat úgy béreltük közösen, csak a táncházért. Itt törte össze valamelyik Kukker nagybőgőjét... Cigány, Csempész, Horváth Zolika, Muco, Tutti, Bardócz, Orbán Anti, Kelemen Levente, Gyafi voltak a fanatikusok. Ott mondta Tutti, hogy aki megtanult táncolni, annak kutya kötelessége továbbadni azt!
Magyarán: még egy embert meg kell tanítania.
Hát ezért mentem én 90-ben Szamosújvárra táncot tanítani..."

Pedig korántsem szelíd a csapat
vadul szeretve ölelve maguk körül
mindenki a megváltott világnak örül
a régi táncot zenét sorolja-álmodja vissza

ez lenne a táncház?
mert aki ha táncol-
a muzsikát lelke beissza...

“...s ott, a nagy idegeségben megszöktették a rózsámat...
ültem egyedül, és úgy hiányzott Erdély, hogy csikorgott a fogam belé
s akkor eszembe jutott a nótánk
a szabad élet szabad madár

...szabad élet szabad madár
jaj de szép ki szabadon jár...

aztán már az is:
...ha megnyerte, hadd vigye
fekete-piros fekete a járda szöglete...

s azzal, a setét német éjszakába neki csak úgy egyedül, egy sűrű tempónak kifulladásig…”

pontosan 12 napja
napi 18 óra a gép előtt,
nincs panasz, nem sírok
ennyi idő alatt megtanultam
volna a Törökindulót zongorán,
fül után,
ugye
mert kottát nem tudok

Török Zoli Török Pityu Török Kati-megtalált nevek...
lehet hogy megúszhattam volna
e hatalmas számvetés nélkül az életemet
de én akartam én vállaltam
és bölcsködtem hogy meg tudom csinálni

megszállottan mostmár
a végére akarok járni
konok gyerekként
illesztem az arcokat szívembe
egyenként

olyan igaz szívvel ahogyan nevetni tudok
ahogy magasba repül a lélek ha neked írok
amilyen igazul félek a mennydörgéstől
valóban félek, nemcsak immel-ámmal
bár legtöbbször együtt vágok a villámmal

30 év 30 táncház
keresem a régieket

Kolozsvár, Medgyes, Várad
benne vagy a táncba, járjad…
idegenektől kérdezek arcokat neveket
ajtóstól be a házba!
kicsit mindig félve, hogy nem:
ha most... ha nem ismerik meg a nevem...

mindenki ismer pedig
és nevetnek hogy meglepődöm ezen

nem kell-soha nem kell magyarázni -
ki vagyok
névjegyül kicsi fekete bakelitlemezünk
ragyog
mint a május-éji szerelem

Megindult Szatmár, fiúk!...
indítják Szamosújvárt a Balázs-fívérek
jelentkezik Dés
Készül a vásárhelyi lista!
Brassóban, emlékszem...

utazunk Csíkba,
majd Szentgyörgy és Bukarest és vissza -

Udvarhelyen egy csapat lelkes táncos vár
Burus Endre írt: megvan a veterán Temesvár!
Aradon tiszavirágéletű, de volt táncház...
Jelentem: Bánya, Dicső, Szárhegy...
Az úgy volt, hogy Baróton volt egy
táncházas...
egy? annyi mint a tenger...

Mibe fogtunk, Isten, mi lesz ebből, ember?

napi 40 cigaretta (tudom egyszer megöl)
és itt belül törhetetlen
gyémánt-fényes erő
élem mindenikkel ami megélhető

“...ez utóbbi időben az alkotás gyönyöre úgy borított be,
hogy már-már nyűgnek kezdtem érezni a táncot, kezdtem átsorolni táncházasból kézművesbe. S akkor jöttél te, a lendületeddel, a világmegváltó erőddel s most már tudom, hogy mi vagyok: nemezelő táncházas... csak úgy, kiszakadt belőlem ez a vallomás…"

édesem
fáradt vagyok
talán ezért hajtom a népet,
s magamat is velük együtt
mint egy Singer varrógépet
keressük meg akit lehet
aki meglelhető
úgy hajtom a csapatot
s magamat
mintha nem lenne már idő...

és jönnek a levelek, érkezik a hír
egyre több önkéntes sorolja-listázza- ír
érkezik mindük lajstromán-levelén
és hozza lüktető szívét a tenyerén
ilyenkor az egérre borulva bőgök
mint egy modern, távirányított játék-macska…

hol a régi panekkati, a vidám laza csacska

"...Katám, Kedves,
A táncház-közeli képzőművészek kiállítását, támogatom, szívesen küldök munkát. Én is arra kérnék mindenkit, hogy tegyen félre minden elvi, vagy más alapú előítéletet, és küldjön munkát e nemes célra. Nem hinném, hogy a felsoroltak között leküzdhetetlen feszültségek lennének - akinek esetleg nem kedveled a művészetét, azt kedvelheted még emberként, és fordítva is így igaz.
Nagyra becsülöm erődet, és kitartásodért is nagyon tisztellek! Isten adjon még többet belőle!...”

“…Drága aranyom-bogaram,
A ­85. előtti társaságot próbaltam feljegyezni, a későbbiekből Szalay ígért névsort. .
Bonyolítja a dolgot, hogy Csíkszeredában több táncház volt, mint Franciaországban köztársaság, mert a franciák még csak a hatodiknál tartanak…”

“...na édes Lelkem!
pirossal és dőltbetűkkel beleírkáltam a szép lajstromotokba - ha eszembe jutna még valaki, azt is beleírkálom!
... jut eszembe!
mit szólsz hozzá, Csáky Zoltánt megkeressem-e? Az első, marosvásárhelyi találkozónak ő volt az egyik fő mozgatója...”

s míg simogatom össze a listákat, küszködve, fáradtan, éjjel
egyre jobban izgat:
hányan vagyunk táncházasok Erdélyben?
rajtam kívül ez talán senkit sem érdekel
csak jönnek-érkeznek a csupa-lélek listák, levelek

érdekes, a fiúk
-sose hittem volna-
komoly meglett családapák
mérnökök
olyan szépet írnak,
hogy elhagynak az erők

" ...életem meghatározó történései kötődnek a tánchoz, a muzsikához, a temesvári és a nagyváradi táncházakhoz. Összeszámolni sem tudnám, hány ember tanult meg általam...Mit is?
Táncolni? Felszabadulni? Kötődni? Tartozni valahova? Lelkesedni? A világról-önmagáról valami mást is tudni?
A tánc mindenkinek valami mást hozott, egyénit, személyre szabottat.
Első beszélgetésünk óta képzeletben gyakran visszatértem táncolásaim helyszíneire, mintegy számba veendő kapott/szerzett ajándékaimat.
Gazdagságomat.
Találkoztam embereimmel.
Embereimnek arcuk van, tekintetük, énekhangjuk, ölelésük, nevetésük, verítékük, mozdulatuk, mosolyuk, illatuk (hmmm).
Sokuknak a nevét sem tudom már.
Mégis: embereim ök.

Elérhetöségük: karnyújtásnyi.
Lakhelyük: itt bent….”

ülök a verandán itt kint
erőst félek a menydörgéstől
veszettül fúj a szél keletről
(ugye édes lelkem a gyimesi hegyekből?...)
felborítja a kerti széket-asztalt
csattog a jég és rittyeg a ménkő
tyúktojásnyi jegek-megomlik az aszfalt

Félek.

"...Ne félj!!! Mind itt vagyunk! Valami csak lesz!
Mint amikor sok volt a szilva. Kérdi a gyerek, apám ezzel mit csinálunk? Ha anyád meggyógyul lekvárt, ha nem, pálinkát…
Hát nem?..."

Azt a matató ménkövét a világnak
hogy fúj a szél szembe
-legalább nem hátba támad…
gondolom nevetve

Ha mindetek ilyen bátor
nem lehetek gyáva

ver az eső
jól esik...
12 nap után megérteni azt,
hogy amit eddig írtam táncházról az mese
mert azt hittem hogy csak én
hogy csak nekem
hogy csak velem

hinni akartam benne egyedül
s most meg kell osztanom
mert nem csupán enyém:
a miénk az
ha a prímás hegedül

nem mertem remélni
hogy ilyen szépen lehet szőttes-tarisznyás múltunkat
újra élni

“…Kedves Földim, kincses-kolozsvári Panek Kati! Ha az Isten is úgy akarja, akkor együtt ünnepelünk mindnyájan….”

“…Nagyon jó, hogy valamennyi erdélyi táncházast megszólítjátok! Jó, hogy nem lélektelenedik el a szervezés és remélhetőleg előkerülnek régi motorosok is szép számmal. Erősen kérlek, bíztasd az embereket, hogy jelentkezzenek, mert most mindenkire igen nagy szükség van…”

‘…1980 körül András Misivel közösen indítottuk Désen a Táncházat. Kezdetben a diákcsapat volt a mag.
Kallós Zoli bácsi is lejött párszor Gallov Ferencék házába.
Tőkés László alapemberünk volt, ezért dupla illegalitásban léteztünk.
De szép idők voltak...
A semmiből, csupán a lélek erejével élve simogattuk életre kicsi szórvány magyar létünket.
Terelgettük magunkat, nagy lelkesedéssel, bízva egy jobb világban.
Hát megjött a jó világ és vizet se vihet azoknak az időknek...
Hej nem szeretem az idők járását...
Szeretettel, a lelketlen csonkahonból...”

ülök a verandán
várok a villámra
aranyesőkre víz csorog
és a kedvenc piros fákra
-tavaszban a legelsőkre-

mindez olyan nagyon fontos dolog

vacogtató dörgés körül
csupa csuda vakufények
s mégis a szívem úgy örül
énekelek zeng a lélek

menydöröghet
mert nem félek

nem
már nem

körülöttem ott a Csapat

muzsikáló égzengésben
bizakodók s bátrak vagyunk
megyünk szembe a viharral
s magunk mögött nyomot hagyunk

Panek Kati"