[Folklista] MRX közszolgálati rádió?

[Zagyva Natália]

Gergő témája átgyűrűzött az erdélyi táncházas listára is. Kádár Elemér
hozzájárulásával továbbítom az oda írt levelét, hozzátéve, hogy ezt a
levelet elsősorban odaszánta, és nem biztos, hogy így kiragadva az ott
folyó beszélgetésből minden érthető lesz.
Nati


---------- Forwarded message ----------
From: Elemer Kadar <kadarelemer at yahoo.com>
Date: Oct 31, 2007 2:20 PM
Subject: RE: [erdelyitanchaz30] Gergő levelére, kicsit hosszan, ahogy
Elemér szokja...
To: erdelyitanchaz30 at yahoogroups.com


Szerussztok Emberek!

Olvasom itt a véleményeket arról, hogy mi is a baj a táncházzal, s nem
győzöm kivárni, hogy valaki szép nyugodtan kimondja azt, amit pedig
immár tudunk, hiszen ilyen témájú beszélgetések pl fesztiváljainkon a
"kerekasztal" körűl, de egyébként is régóta folynak, s ha okos emberek
beszélgetnek, előbbutóbb abból kisűl valami... De mert eddig senki nem
írta ezt ide, engedelmetekkel nem túl szakszerüen, hiszen nem vagyok
én szociológus, de még néprajzos sem, de azért remélhetőleg érthetően
ideírom én...

A táncház kétségtelenűl nem olyan most, mint a hetvenes években.
De emberek, mondjatok egy dolgot, ami még mindig olyan?
Ha valami megváltozik, az még nincs elromolva!
Arról, hogy a fiatalok nem értik, s nem úgy csinálják, mint ahogy az
úttörő generáció elképzelte, azért balgaság beszélni, mert ez minden
egyéb területen is így van, mindig is így volt, aki nem hiszi,
olvassa bizalommal Wass Albert "Mire a fák megnőnek" című regényét...
A másik, az örökösen elégedetlenkedők által oly nagyon szeretett téma,
hogy a táncház kirekesztő... Na, ez nem balgaság, ez hazugság. Ha ez
egy belterjes, kirekesztő, elitista dolog, akkor én hogy kerülök bele?
A szüleim nem voltak táncházasok, a rokonságomban senki nem az, én sem
voltam az tizenkilenc éves koromig. Tetszett, odamentem, ottmaradtam.
Ennyi. Bárkinek ajánlom, próbálja ki. Menni fog...

Az általunk nagyon tisztelt veteránok a maguk táncházait a maguk
szájíze szerint hozták össze, nem kevés küzdelemmel, ami sokszor
életük kalandja is lett egyben. De most elnézést kérek: ha nekem, s
mondjuk, az én generációmnak kicsit más az egészről az elképzelése,
akkor én rossz vagyok, s az is rossz, amit én táncházban való
szórakozás néven teszek?
Mára már egy számomra is "fiatal" emberállomány jelent meg a
táncházakban,  s ha nem volnának köztük szép számmal a tanitványaim
(akik mintegy "lefordítják" nekem a helyzetet), bizony úgy érezném,
hogy elveszett a kapcsolatom velük, nem értem őket, nem azt
képviselik, amit én...
Pedig pontosan ugyanazt képviselik, s nagyon jól értik, nagyon jól
tudják használni a táncházat, de immár maguknak, nem irántam való
tiszteletből, s a veteránokat (nyilván van kivétel is bőven!) nem is
ismerik...

Ma is divat a sziget vagy félsziget (vagy országos táncháztalálkozó)
tipusu fesztiválok szervezése, ma is van igényünk arra, hogy nagy
tömegben legyenek körülöttünk olyan emberek, akik jól látható módon
ugyanazt szeretik, amit mi...
DE ezek az események évente egyszer vannak/kell, hogy legyenek, mert
többre nincs szükség... Sőt, Erdélyben még az az egy sem feltétlenűl
kell, mint látjuk, hiszen mi arra rendezkedtünk be kezdettől, hogy
kissebb eseményeket hozunk tető alá, de többször.  És van, ma is,
nagyonis, táncháztalálkozó Szentgyörgyön, Kolozsváron, Váradon...
S van rendszeres táncház Szentgyörgyön, Szeredában, Udvarhelyen,
Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Váradon, s lesz hamarosan (az első
alkalom jövő héten, kedden este!) megint Temesváron is... (legtöbb
helyen nem egy nagy, hanem két, vagy akár három kicsi... Ma ez így
megy, így tűnik jobbnak. Biztosan lesz még olyan időszak, amikor a
nagy tömegmegmozdulások kora jön el, türelem...)
Biztosan kihagytam valakiket ebből a felsorolásból, de mentségemre
mindezt kapásból írom, előzetes terepen végzett kutatás nélkűl...

A táncházcsinálás nem szakmája senkinek. Sokfele felkarolta egy-egy
ember, akinek ez a munkája mellett, vagy azzal egy füst alatt ez is
megfért, s az nagyon jól ment/megy... De ahol nem volt/nincs ilyen,
ott sok esetben egy-egy diák vállalta/vállalja fel, s vitte/viszi is,
míg ott lakott/lakik. De a diák hazamegy  mikor végez, s amit csinált,
átmenetileg szünetel, míg megint jön valaki... Az "átmenetileg
szünetel" nem egy tragédia, abból semmi helyrehozhatatlan nem
származik. A folytonosság biztonságérzetet ad, de anélkül is lehet
"mozgalmi" lenni, nagyonis... Kolozsváron amíg én ott voltam diák,
legalább ötször temette a világ a táncházat, pedig az valójában mindig
is volt. A "rendszeres" táncház egy nagyon fura dolog... Akkor, amikor
mindenki sírt, hogy na, ez meghalt, nekem azért minden hétre jutott
legalább egy táncolási lehetőség... Táncház volt az is, ami a Német
Fórum dísztermében volt, az is, amit Orbán Mártiék szerveztek egy
főtéri kocsmában, s a búzai zenekar húzta a talpalávalót, vagy a Music
Pub folkkocsma néven futó, de táncolási lehetőséget nyújtó estjei, de
az volt az is, amit a Heltaisok szerveztek időnként, vagy az
evangélikus egyház hittantermében mikor éppen ki, de az Ördögtérgye
rendezvényein  is mindig volt táncház... Mindezek akkor voltak, amikor
hivatalosan Kolozsváron nem volt táncház.
Persze, így nehéz volt bevonni az újabb embereket, s nehéz volt meg is
tartani őket, főleg, hogy akkoriban nem volt a diákoknak
mobiltelefonja... Mégis sikerűlt.

Persze, értem én Agócs Gergő aggodalmát is, hiszen az való igaz, hogy
egy óriási százalékarány a lakosságból nem is tudja, mi az hogy
táncház...
Magyarországon ezen segit az a művészeti iskolás rendszer, ami nagyon
sok fiatal néptáncost nevelt fel az elmúlt kb tizenöt évben, nemcsak a
szinpadnak, hanem a mozgalomnak is. Viszont ott sem minden gyerek járt
néptáncoktatásra. (Pedig a helyzet az, hogy ha iskolában profi
pedagógus e téren nem avatja be a gyerekeket, kimaradnak a dologból,
mert ma már a nagymama is blokkban lakik, s a gyerek ott is
számítógépes játékokkal üti agyon az időt, hiszen a térre leengedni
veszélyes...) Nálunk pedig  statisztikailag még szomorubb a dolog,
mert a mi amatőr köreinkben még kevesebb gyerek tanul táncolni,
énekelni...
A táncházainkban pedig az utóbbi időben nem igazán volt jellemző már
az oktatás. Mondom mindezt mult időben, mert azért ebben az évadban
minden táncház, amit Kemecs örrára kötöttünk, oktatással hírdette meg
magát. Nagyon helyesen.

A legnagyobb gond ma, nem csak a táncházzal, hanem általában a
szórakozáskultúrával, az, hogy míg még a nyolcvanas években is
alapvetően arra vágytak az emberek, hogy szórakozzanak, s ezért maguk
hajlandók voltak tenni valamit, addig ma az emberek arra vágynak, hogy
szórakoztassák őket.
Korábban a táncházban folyt egy tevékenység, abba be lehetett
kapcsolódni, vagy nem... Ha valaki oda betévedt, eldönthette, hogy
akarja-e, s ha akarta beszállt. Második alkalomtól már ismerős volt,
egy pár hét mulva meg, ha jól tudott valamit, lehetett akár oktató is
belőle.
Errefel ma úgy megy el az érdeklődő bárhová, hogy elvárja, legyen
személyesen megszólítva, őt vegyék észre, foglalkozzanak vele...
Ennek az elvárásnak is meg lehet felelni, meg is kell, ha már a világ ilyen...
De senkit nem lehet azért szidni, hogyha a táncház ma még nem ilyen,
mert nem ilyennek született. Mulatni jött ez a dolog létre, nem
szolgáltatni. A benne rejlő lehetőségekről, a táncház küldetéséről
persze lehet, s szoktak is sokan sokmindent mondani, de az mind
mese... Az igazság csupán annyi, hogy emberek, akik olyan
szórakozásformára vágytak, amit nem adott meg az intézményes
szórakoztatóipar, kitalálták, s létrehozták azt a formát, amire
vágytak.
Persze, onnantól kezdve, hogy célja lett (végre!) mondjuk, Agócs
Gergőnek, hogy a táncház szolgáltatás legyen, mely folyamatosan
terjeszkedik, s egyre újabb embercsoportokat "kebelez" be, nem
síránkoznia kellene, hanem tenni azért, hogy  legyen a táncházcsinálás
egy hivatalosan végezhető munka, s aki biztos és jól felszerelt
helyszínt, s a decens megélhetéshez elegendő fizetést kap, hogy jó
táncházat csinál, mert motivált, s ilyen téren képzett (pl egy egyetem
vagy főiskola művelődésszervező szakán, táncházszervező- szakirányban,
mi ezidőtájban nincs... ), jó munkát fog végezni.
Pl, reklámozni fogja a szolgáltatását, oktatóról, zenekarról
gondoskodik, folyamatosan szervez játszóházakat, gyermek-és felnőtt
táncházakat, koncerteket, táncbemutatókat, találkozókat adatközlőkkel,
kézműves foglalkozásokat, ezenfelűl népszerüsítő foglalkozásokat pl
oktatási intézményekben, stb...  Az mondjuk, akkor már nem mozgalom
lesz, hanem egy oktatási és kulturális (hogy ezt ki ne hagyjam, mert
ez ma olyan menő: szabadidős) program, de ez lesz vele a legkissebb
bajom.

Igen, tudjuk, hogy hogy kell/kellene ezt csinálni, tudjuk, hogy ha
nem így lesz, akkor a mai szórakoztatóipar mellett a táncház mindig is
zabigyerek marad, de mert a magunk mulattatására így is jól van, ne
tessenek bennünket azért szidni, mert a magunk álmait úgy valósítjuk
meg, hogy közben az önökét esetleg nem...

Na. S akkor már csak egy dolgot szeretnék ideírni, s aztán megyek is...
Nevezetesen, hogy ha valaki mindezt másképpen látja, nem ért velem
egyet, vagy esetleg van neki az enyémtől különböző megoldása arra a
helyzetre, amiről itten levelezünk, attól még szerintem nem fogunk
egymás torkának esni. Mert ugyebár, a barátság fél egészség, nem azok
az emberek férnek meg kis helyen, akik mindig mindenben egyetértenek,
hanem azok, akik igazán akarják azt...

Minden jót,
Elemér