[Folklista] "népi" hangszerek

[Pávai István]

A népzenei hangszer, akárcsak maga a zene, akkor népi és akkor hagyományos,
ha egy viszonylagosan zárt, több generáció óta zenei önellátásra
berendezkedett közösségben használják, s továbbhagyományozzák a használat
módját. Kezdetben Bartók, akkori nyugati szakirodalmi hatásra úgy gondolta,
hogy csak az népi hangszer, amit maga a nép készt a saját kezével. Kodály
ezt továbbgondolta, mondván, hogy gyári hangszeren is lehet népzenét
játszani, s népi hangszeren is műzenét, tehát a zene és hangszer az két
külön dolog. Sőt a hangszer és a játékmód is külön dolog. Ha egy új hangszer
bekerül a több generáció óta relatívan lerögzült hagyományos rendbe, akkor
az első időben kilépést jelent a hagyományból, mert nem a helybeli elődöktől
vették át. De ha később ennek kialakul egy lokálisan sajátos használatmódja,
(pl. tipikusan kalotaszegies lesz), akkor később népi hangszernek
tekinthető. Ez az idő viszont nem rövid, mert igazán akkor lehet erről
beszélni, ha létezik egy hagyománylánc: több generáción keresztül
hagyományozzák helyben azt a hangszert és játékmódját.
Másrészt különbséget kell tenni a hagyományos zenélési alkalmak szokásos
hangszerei között, s aközött a városi szokás között, amit a falusiak is
kezdtek eltanulni, hogy bemegyünk a hangszerboltba a gyerekkel, mert van
pénzünk, s szeretnénk, hogy esetleg a gyerek ne a földet túrja majd, mint
mi, hanem hátha tehetsége révén többre viszi, s még városra is kerülhet.
Megkérdezzük, melyik tetszik, ő rámutat a legfényesebbre, s azt hazaviszi,
aztán megpróbál rajta énekes dallamokat kikeresgélni, hangszereset nem
nagyon, később meg már beáll a malacbandába, s még lakodalmakat is muzsikál.
Csakhogy az az ízlés, ami ezt lehetővé teszi, nem azt célozza a falusiak
körében, hogy a népzenét gazdagítsák, továbbfejlesszék, hanem hogy
városiasodjanak, divatos hangszereket használjanak. A divat és a hagyomány
az a két ellentétes modell ami leginkább meghatározza a népi és nem népi
különbségét.
Ez ugyanakkor nem értékbeli különbség, az érték a kultúrában szubjektív:
mindenkinek az érték, amit ő szeret.
A villanyorgonát, szintit a hetvenes évek közepétől fokozatosan kezdték
falusi lakodalmakban is használni Erdélyben. Én ahány prímással erről
beszéltem, az mind szomorúan vette tudomásul, hogy ez elkerülhetetlen. Tehát
nem ők kérték, hogy legyen, hanem a városiasodott falusi fiatalok, s nem a
kontra-bőgő helyébe, hanem hogy legyen a lagziban könnyűzene. De mivel arra
ritkán volt pénz, hogy megfogadjanak egy hagyományos falusi zenekart, s egy
orgonás-gitáros-dobos városit, a kettő keverése volt a pénzügyi
kompromisszum. Tehát a helyzet inkább fordított: nem a hagyományos vonósok
kezdtek behelyettesítődni hangszerenként városi hangszerekkel, hanem
egészében városi zenekar kellett, amibe bevették a régi falusiból a hegedűt,
mert a lagzi nemcsak fiatalokból áll.
A harmonika ehhez képest korábban megjelent, s helyenként jobban
integrálódott a régi vonósok közé. De ezt esetenként kell megvizsgálni, nem
lehet globálisan kimondani, hogy magyar népi hangszer vagy pedig nem az.
Jelenleg azért nehéz ez a kérdés, mert sok helyen a falusi lakosság már nem
képez helybeli hagyományőrző közösséget, a városias divatkultúrára állt át.
Ilyen falusi lakosságra hiába hivatkozunk, hogy ezt szeret, meg azt szeret,
annyi, mintha a városi divatra hivatkoznánk.
Még sok minden tartozna ide, de így is túl hosszúra sikerült ez a levél.
Bocs.
Üdv. Pávai István 


>-----Eredeti üzenet-----
>Feladó: lista-bounces at folkradio.hu 
>[mailto:lista-bounces at folkradio.hu] Meghatalmazó Bobar Zoltan
>Küldve: 2007. december 16. 9:04
>Címzett: lista at folkradio.hu
>Tárgy: [Folklista] Igen...
>
> Köszönöm István a véleményed, és örülök, hogy te is így 
>gondolod. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a városiasodásról, 
>újabb hangszerek megjelenéséről mi a véleményed. Gondolok itt 
>akár egy Neti Sanyika féle mérai bálra, vagy egyszerűen a harmonikára.
>
>Tisztelettel!
>
>Bobár Zoltán Boby