[Folklista] Válasz Gergőnek

[Szász József Árpád]

Kedves listatagok,

az utóbbi írásokból ismét feltörni látszik jó néhány fájdalom, kinek-kinek búja-baja.
	Szerintem az érzések, érzelmek nagyon is, talán a legfontosabb irányítói életünknek. Gondoljunk csak bele, a tudat milyen szintjére kellene eljutni, hogy bizonyos sejtjeinket, molekuláinkat irányíthassuk ahhoz hogy pld. valamely betegségből meggyógyuljunk (lásd pld. agykontroll), és mennyivel könnyebben jó eredményre juthatunk szeretetben megmártózva. 
	Épp ezért én úgy gondolom, hogy igenis kellenek az érzelmek, jöjjenek is, csak azok valóban azok legyenek. Mutassátok meg azokat, nyíljatok ki. De nyilván, és itt az ismétlődő tévedés, ne a másikat próbáljátok megnyitni, megszerelni. Ne azzal foglalkozzatok. És akkor izgalmas lesz, nem fog senki menekülni, hanem megszülethet a másikra figyelés, a kíváncsiság. 
	Mert nem a csatározás érdekel bennünket, hanem hogy ki kicsoda és milyen. És mit szeretne mondani, magáról. Az lehet hiteles. És persze itt jön be a tudás. A megérteni akarás után, a megérteni tudás. Ehhez pedig nap-mint nap tanulni érdemes. És kitől tanulhatsz? Hát nem a másiktól? ... Ne mondd hogy magadtól!
	Én hálás vagyok nektek, tudósoknak és egyszerű rajongóknak, érdeklődőknek egyaránt, mert gondolataitok által is nap-mint nap mélyebbre kerülhetek önmagam megismerésében, és ismerhetem ki érzéseim.

Köszönettel,
Szász József
aki szerint, mindenkiből csak egy van. És az van, még ha nem is testileg. Ugye Rudi bácsi?