[Folklista] magyar-román folklórarchiválási együttműködés

[Kemecsei Gábor]

A népzenei örökség megőrzését korszerűsítő magyar-román
folklórarchiválási együttműködés indul a Magyar Tudományos Akadémia
Zenetudományi Intézete és a Román Akadémia Constantin Brailoiu
etnográfiai intézete között. Richter Pál, a budapesti népzenei archívum
vezetője, Pávai István tudományos kutató és Németh
István, a hangarchívum mérnöke a kétnapos előkészítő munkába avatott be
Bukarestben.

- Úgy tudjuk, a 80-as években Székelyudvarhely környékén, akár a
Haáz-porta gyerekszobájában rögtönzött stúdiókban archiváltak
hangfelvételeket.
- Pávai István: Ez a történet arról szólt, hogy akkor Székelyudvarhelyen
nem lehetett hozzájutni azokhoz az archív anyagokhoz, és nem is lehetett
volna kiadni, hiszen Budapestről ideadták volna szívesen a régi
udvarhelyi gyűjtéseket, Vikár Béla, Bartók, Kodály gyűjtéseit, de ezeket
nem lehetett hivatalosan kiadni, és akkor egy olyan módszer keletkezett,
hogy az akkor Udvarhelyen magyartanárként működő Katona Ádám szervezett
diákcsoportokat, akik faluról származtak, és velük újraénekeltette. Én
voltam akkor a "stúdió", aki magnóra rögzítetten - ebből meg is jelent
egy Hess, páva! hanglemez, 90-ben.

- Innét mekkora ugrást jelent a mostani kétnapos tárgyalás?
- A román kollégák már előző években is jártak nálunk archiválás
céljából, de azért is, hogy a magyarországi románoknál kutatásokat
végezzenek, mind a hagyományos román falvakban, mind pedig szociológiai
jelleggel, modern jelenkutatást a Budapesten munkavállalóként tartózkodó
románoknál.

Az együttműködés azonban messzire nyúlik bissza, hiszen Bartók és
Brailoiu nem csupán jó munkatársak, hanem nagyon jó barátok is voltak és
az, hogy a 30-as években eredményesen lehetett csángó népzenekutatást
végezni - például Domokos Pál Péter után Lükő Gábor, Balla Péter - , ez
is annak köszönhető, hogy Brailoiu őket nagyon segítette annak idején a
budapesti kutatók kérésére, és ez a jó kapcsolat a későbbiekben is
megmaradt. Az volt a lényeges, hogy ezt az archiválási rendszert, amit
kidolgoztunk az intézetben - egy multimédiás rendszerről van szó, mely
kimondottan folklórarchiválásra van kifejlesztve - a románok látták
nálunk, és ők szeretnék itt is alkalmazni.

- Milyennek sikerült az egyeztetés első körben, mit sikerült felmérni?
Richter Pál: Azt hiszem, nagyon eredményesek voltunk. Egyrészt
láthattuk, hogy a Brailoiu intézetben milyen magas szintű és naprakész
volt a kutatással, gyűjtésekkel párhuzamosan az adatoknak a
regisztrációja. Az ő kutatásukat nagyon sok adatlap segíti, az igaz,
hogy számunkra kissé furcsán, külön kezelik az adatok szöveges és zenei
részét, viszont a különböző keresztutalásokkal ezeket össze tudják
kapcsolni. Amiben mi előrébb tartunk: az anyagok megmentése,
digitalizálása, illetve a zenei anyagok lejegyzése.

Bukarestben sajnos ezzel eléggé el vannak maradva, tehát 40-50 éves
szalagok vannak nagyon nagy számban, amelyek digitalizálását záros
határidőn belül meg kellene tenni ahhoz, hogy megmaradjanak. Az
együttműködés jól indult: a kollégák megengedték nekünk, hogy azokat az
adatlapokat, amelyek magyar vonatkozású gyűjtéseket tartalmaznak,
megtekinthessük, sőt, róluk fotómásolatokat készítsünk. Mi
fölajánlottuk, hogy a mi intézetünkben levő román anyagokból fogunk
számukra másolatokat juttatni. Mint kiderült: a legrégibb román
hangfelvétel nálunk, Budapesten van.

- Volt valami sajátosság, amit a román partnernél észlelt?
- Németh István: Ugyanazok a feladatok vannak itt is, mint nálunk: az
elmúlt száz évnek a hangfelvételeit - hogy csak a hangról beszéljünk -
meg kell menteni, és a következő generációnak átadni. Ugyanazok a
problémák, hogy ha nem megy újabb és újabb hordozóra és nem
digitalizáljuk, akkor ez az anyag megsemmisül, itt is, ott is. Mi ebben
előrébb tartunk, mert hamarébb tudtunk hozzákezdeni, de a technikai
feladatok azonosak mindkét intézményben. A technikai felkészültség
mindig pénzkérdés. Mindenütt egyenetlen a műszer- és gépellátottság,
egy-egy pályázatból be lehet szerezni egy-egy készüléket, és a teljes
rendszer kialakítása mindig több év feladata.

- Az együttműködés a pályázásban is kifejlődik?
R. I.: - Anélkül, hogy bármiféle erőltetett tematikát kellene megalkotni
egy ilyen pályázathoz, ma-gyar-román viszonylatban annyi a közös érdek,
a két nyelvterület erősen egymásba van csúszva nagy területen, és hál'
istennek a folklórgyűjtések jól, és viszonylag párhuzamosan haladtak a
XX. században tehát ez nagyon jó lehetőséget ad a közös pályázásokra.
P. I: - Mi felajánlottuk, hogy ebben is partnerek leszünk, akár úgy,
hogy olyan európai uniós pályázatban lehet részt venni, ahol ezt
lehessen támogatni - hiszen itt éppen azt tapasztaltuk, hogy olyan 50-es
években gyűjtött magyar anyag is van - mind a moldvai magyarok, mind
erdélyi magyarok köréből -, ami nem volt eddig ismert a romániai magyar
kutatás előtt sem, publikációkban sem találkoztam vele.

Azt hiszem, nincs jelentősége, hogy meghatározzuk, ki miben első: hiszen
fonográf gyűjtésekben a magyarok voltak az elsők Európában, de a
gramofon felvételek rendszeres készítésében a románok hamarabb léptek.
Az a fontos, hogy egymással együttműködve a jó és negatív
tapasztalatokat feldolgozva jó megoldásokat találjunk. Az anyag az
interneten hamarosan elérhetővé válik. Már most is ajánljuk a www.zti.hu
honlapját, a főoldalról több mint 7000 dallamot meg lehet hallgatni, le
lehet tölteni - ingyen. Az eddigi teljes archivált anyag 11 ezer órányi
hangfelvétel - 11 év alatt.

Gergely Edit
Új Magyar Szó, 2006.09.14.