[Folklista] Musor a Thaliaban Uszturu-vel

[Andrea Gerak]

Remek iras, köszönet erte Julcsinak!!
Kulönösen talalo ez a hasonlat a növenyekkel; valoban fontos tisztaban
lennunk azzal, hogy akarmerre is vagyunk a nagyvilagban (ki rövidebb, ki
hosszabb idore), "a magyar magyarul ember". Erre pedig egy kivalo
kifejezesi eszköz dalaink, zeneink, tancaink örzese, tovabbadasa.

Nagyon szep estet kivanok az Uszturu musorahoz!

Gerak Andi

http://www.AndreaGerak.com
*** *** *** *** *** *** ***




On Fri, November 17, 2006 11:39 am, Szász József Árpád wrote:
> Kedves folkisták,
>
> talán nem véletlen hogy az elobbi levélhez kapcsolódik a következo meghívó
> is.
> A világ történései mintha csak egy felé tartanának bármilyen nagyok is az
> ellenerok, (a gonosz eroi is mintha akarva akaratlanul nekünk dolgoznának)
> és örülhet ki alkotóan részt vehet eme folyamatokban és megélheti mindazt
> amirol Panek Kati is beszlélt.
> Úgyhogy Hajrá, és várunk a hajó fedélzetén!
>
> Ime a meghívó:
> Szeretettel meghívlak az Üsztürü zenekar nevében az V. Határon Túli
> Magyarok Zenéje címu musorra a Thália színházba 2006. nov.23. este 7
> órakor, jegy ár 2000 ft. További infók a folkrádió eseménynaptárában..
> Az alábbiakban a mi musorunkról, feleségem rövid bemutató szövegét
> mellékelem.
> Nagy izgalommal, Szász József
>
>
> Ez a musor kinek-kinek a szívében rejlo kicsi magról szól, ami - ha teret
> kap - akkor elindul tele életnedvekkel és akármilyenek is a körülmények a
> föld alatt, vagy a föld felszínén, gyönyöru virággal örvendeztet.
> Nagy bátorság kell hozzá, hogy megtörje saját burkát zsenge törékeny kétes
> külseju kis csírájával, megkezdje útját eloször a föld alatt, kukacok és
> bogarak között is, mindenütt a táplálékot szívva magába. Hogy átlépje a
> föld melegét és sötétjét, áttörje a kérgét, talán kemény sziklák és kövek,
> fojtó homok, vagy más növények között is, és kilépjen a levegore.
> Nem tudja mi várja, és nem tudja mi lesz belole, csak a fényt tudja, és
> azt, hogy találkozni akar vele, és közben lépésrol-lépésre válik azzá,
> akit a mag rejtett.
> Milyen kopasz és sivár lenne a föld, ha csak annyi növény merne elobújni
> föld alatt rejlo burkából, ahány ember szíve mer kinyílni harcainak,
> rutinjainak, félelmeinek kérge és páncélja mögül, és mennyi egyediség,
> szépség derülne fényre, hányszor megmutatkozhatna a kicsinység hatalmas
> ereje, ha negyedannyi ember is felvállalná úgy önmagát és életszeretetét,
> ahogy egy növény apró magja.
> A határon túli magyarok léte különösen nagy lehetoség arra, hogy ez az
> életminoség megmutatkozhasson. Annak lenni aki vagyok szívembol, akár
> ellenség, akár közömbösség, akár remélt vagy valós szövetség mellett is,
> ez a sors szembesíthet mindenkit az élet választásával.
> Hogy kitudjuk fejezni, bontani ami bennünk él, amit esszenciálisan
> megkaptunk, örököltünk arra a mi táncunk, a mi zenénk, a mi dalaink, a mi
> meséink, a test a lehetoség. Nekünk pedig pillanatról pillanatra élni kell
> vele, kapcsolódni általa. A tulipán végül is tulipánul, a kaktusz
> kaktuszul, a fenyo fenyoül növény, a magyar magyarul ember.
> A mi számunkra, ahogy majd reméljük musorunkban látni fogják, a
> legteljesebb módja hogy magyarul legyünk emberek, hogy újra és újra
> ráismerjünk arra a gazdagságra és mélységre, amit a néphagyomány rejt és
> hordoz magában. Hogy újra és újra megéljük a születését és kibontakozását
> ennek a "fajtának", amilyen magocskaként mi a Földre pottyantunk.
> Hasonlóan gyökereket akarunk a "felszín alá" bocsátani, hogy
> megkapaszkodhassunk ebbe a bolygóba, és hogy rajtuk keresztül táplálhassuk
> magunkat földi életünk során, mintahogyan ezt már akkor is tettük amikor
> maggá lettünk.
> Hogy ez a születés és kibontakozás hogy zajlik, arra kívánunk egy példát
> mutatni musorunkkal, reméljük most is sikerül a csoda: elindítani és
> kibontakoztatni ami a szívünkben rejlik.
> Redo Júlia
> 2006-11-17, Biatorbágy
>
>
>