[Folklista] kritika az ÉS-ben

[Zagyva Natália]

GRECSÓ KRISZTIÁN
A primadonna kombinéja

Rádió

Valamikor 82 nyarán, a szegvári művelődési ház nagytermében, ahol a
lakodalmakat és a mozgófilmvetítést is rendezték, azt mondta a magyar
táncház mozgalom egyik alapító atyja, a szegedi táncos atyaisten, hogy
zenélni annyi, mint szarni. A hanglejtés arra engedett következtetni,
hogy annyira könnyű, és nem annyira nehéz, a kijelentést egyszerűen
lehetetlen volt a bélműködés nehézségeivel valamelyest árnyalni,
menteni, itt bizony arról volt szó, hogy a híres koreográfus és gyűjtő
a zene és a tánc egységében a zenét finoman szólva sem tartotta
egyenrangú félnek. Berci bácsi, ahogyan a mozgalomban nevezték, azért
fölépített gyönge lelkében fokozatokat. Leginkább a szarással a
komolyzene volt egyenlő, és még a műdalokat, nótákat elővezető
gyilkosok tevékenysége is, végül, de nem utolsósorban pedig a
népdalokat képzett hangon, akadémikusan előadó, hangvillázó konzis
lányok. A valódi népzenészek egy paraszthajszállal nemesebbnek
tartattak, de ez nem volt jelentős. Emlékszem, mikor ezzel az
ürítős-elmélettel a legkülönbözőbb helyeken, tánctáborokban,
koreográfus-versenyeken újra találkoztam, és szembesültem vele, hogy
nem egy indulatos elszólásról, hanem egy ostoba paradigmáról van szó,
fölöttébb megrémültem. Ahogy mondani szokás, megrendült a hitem a
mozgalomban. Bartók Béla bácsi jelentőségéről pediglen fogalmam sem
volt, és ha szidalmazták, a Kodály nevű cimborájával együtt, hogy
kétségbeesett vajúdásokat komponáltak a Béla bácsi által szívesen
emlegetett tiszta forrásból, és a kórusműveiket egy becsületes széki
legény végighallgatni nemigen bírná, nos, akkor egészen elhittem.

Jó ideje nehéz szívvel gondolok erre, Bartók jelentőségét pedig talán
már ezen úr és baráti köre is belátták, ám most mégis eszembe jutott
ez a radikális osztályozási és megbélyegzési kényszer, mert
meghallgattam a Petőfi Folk-óra című műsorát. A műsorújság állítása
szerint népdalokat, magyarnótákat és cigánynótákat hallhattam. Ám azt
történt, hogy az egy óra alatt egyetlen olyan produkció sem jött
létre, amelyik a fenti ráta szerint a nagydolog szintje fölé
emelkedett volna. Ha egy-két népdal be is csúszott a nóták közé, az
előadás stílusa gyakorlatilag teljesen homogénné tette környezetével.
Az operettből hozott habos, fodros hang, a hangszerelésben
balladisztikus homály, a cimbalom hangjai szétgurulnak, akár a
gyöngyök, fröccsszag van, a művelődési ház égkék függönye meghasadt,
Janika, a függönyhúzogató viszont egy minutumra látta a
parasztprimadonna kombinéját. A műfajt magát el nem ítélhetem, tessék
szeretni Dankó Pistát, ami pedig a kívánságműsorok örökös királyát, az
Akácos utat illeti, illik tüdőből, könynyes szemmel üvölteni végig,
közben pörköltes kézzel markolva az ünnepi damasztot. Ám: hogyan
keveredik körte az alma közé? Milyen csoportosítás az, hogy "népdalok,
magyarnóták, cigánynóták"? Lehet, hogy én maradtam le valamiről, nem
vagyok elég figyelmes, és a Bartók rádión már annak a Stradivarijával
kérkedő, golyófejű hegedűsnek a feldolgozásait keverik Bogányi Gergely
felvételei közé? "Szólista félóra. Szonáták, sanzonok, egyéb
dallamkák", talán ez a műsor címe, és, hogy ne legyen olyan
szélsőséges a paletta, némi szintetizátor Bogányi játéka alá is jut.
Isten mentsen, hogy bármilyen zenét elítéljek, és a test
szükségleteihez, folyamatihoz hasonlítsam, de a fenti radikalizmusból
merítve, hadd kérdezzem meg, vajon mikor jut már annak a szegény
"tiszta forrás"-nak valamennyi tisztelet? A népdal keverhetőnek
látszik a rockkal, a bluessal, a dzsesszel, eszköztárát és finomságait
alkalmazhatjuk Kispál-Lovasi műdalokon, mint azt az e helyütt már
emlegetett Csík Zenekar tette pompásan, de a nótával, úgy tűnik, nem
keverhető. Mert rokon. Uborkát nem ültetünk a sárgadinnye mellé, mert
tök lesz mind a kettő.

Anyai nagyanyám jut eszembe, aki mikor autentikus népzenét és táncot
látott a televízióban, fitymálóan ránézett, és közölte, így a
parasztok járták. A ki tudja hány generációra visszatekintő
parasztősei jutottak eszembe. Szegények, így jártak.

(Folk-óra - Népdalok, magyarnóták, cigánynóták, Petőfi rádió, május 22.)

Forrás:
Élet és Irodalom, 2006. május 26.
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0621&article=2006-0528-2048-21FGST