[Folklista] Elhunyt Pallagi Pali

[Szász József Árpád]

Hajnalban elhunyt Pallagi Pali prímás, a Hagyományok Háza kollegája.


Levél Pallagi Palinak

Tetyek, vetyek motyogatok... Ecce tyak työngetnek. Kimetyek, megnégyem kija. Látyom, nem itymerem, nem engegyem be. Attán, megintyak tetyek, vetyek motyogatok, és itymét 
tyak työngetnek. Kimetyek, megnégyem kija. Utyanő. Motymá itymerem, beengegyem...

Ugye Pali, te is innen indultál? 
És milyen szép is volt motyogó gyereknek lenni, aki csak arra várt, hogy megismerhesse a világot. Hogy felkeressék, és hogy beengedje az ismerősöket. 
És mennyi ajtót kinyitottál, mennyi csengő, pengő hangot fogadtál be. 

Te már tudod, neked szánták.
Érted szóltak. És te értelmet adtál mindegyiknek. Mert te láttad is, amit hallottál, és ez rajtad is látszott. Mert engedted, hogy lássák. Mert nem féltetted. Mert tudtad, hogy még vannak, és még leszünk egy páran. Kik ajtót nyitunk...

És így lett. Lettünk, gyarapodtunk. Felnőttünk, újak születtünk. Ünnepeltünk, felhőtlenül evickéltünk. És a nagy mámorban, megintcsak csöngettek. A halál volt. 
Az első vendégért jött. A nagy mesterért. És nem várta, hogy megismerjük, makacsul elvitte elsőre. 

És sirattuk. Észbe kaptunk. Ez valóság, nem álom. Ez a mi életünk. Mi halálunk. 
És mentek a többiek, sorra-sorra. És temetőről temetőre, hegedűkkel összejátszva mindazt húztad vontad: egy tőről fakadtunk, együvé tartozunk, egy helyre jutunk majd. Az örök bandamezőkre.

Most, hogy szó nélkül itt hagytál, egyéb nem jár már fejemben
Elég volt mit itt láttál és tálaltál, az örök mezőkre vágytál.
Ha még ránk fordul tekinteted néha,
Hidd, hogy hegedűdnek hangja itten sem lesz néma.

Búcsúzásból,
Szász József
2006.01.18. Budapest