[Folklista] Furulya vasarlas

[Szász József Árpád]

Azt nem tudom, de hadd osszak meg egy vicces történetet "a szeretet szintjei" témakőrből:

	A dédnagyapám roppant erős ember volt, sok ütközetet élt meg, de mégis csak úgy áradt a szeretet belőle. Biztosan megvolt rá az oka, hisz elég megpróbáltatáson esett át. Kivette a rá jutó részét a földet kísértő örökös erőszakból. Nemcsoda, hogy édesapám, nagyapója székelyharisnyájának vitézkötésébe kapaszkodva olyan büszkén kísérte bármerre is az öreget. 	
	Én már a bajuszának megpödrésénél is biztosan ámulatba estem volna a felnőttéválásra álmodozva, pedighát abban a korban ez egy teljesen megszokott, természetes esztétikai, önkarbantartó mozdulat volt sok egyéb mellett. Hát még az akkori vásárhangulattól.
	Dédnagyapám nagyon szerette, meghát a lovakat is, és mindig elment oda eladni az aktuális lovait és újakat, a legbetegebbeket megvenni. Az volt a mániája, hogy rendbe rakja a következő vásárig. Nagyon értett ahhoz. Volt is neve a faluban, meghát mással is felhívta magára a figyelmet. A jobb tenyerét, ahogy ő mondta "dum-dum golyóval szétlőtték az oroszok" és emiatt az újjait eléggé lemeredt pozicióban viselte (a bort is elég viccesen kérhette a kocsmárostól). Ahogy nyélbe ütötték a lóvásárlást, ugye egymás kezébe csaptak, éshát rettegtek is tőle, hisz olyat ütött azokkal a merev újakkal, ráadásul jól meg is szorította hogy csak nacsak. De azért kibírták, és egy jó áldomást ittak rá.
	Nahát ez az ember, ugye többször került ezt követő jókedélyű állapotba és hazafelé ballagva többször kiengedte az összegyűlt levegőt a harisnyája hátsó fenéktáji varratánál ritmusra lépésről-lépésre, és pontosan a következőket monta mindannyiszor édesapámnak: 
	- fiam a Kikindát bombázzák!

> Köszönöm szépen a tájékoztatást!
> Most olvastam Nagykikindáról. Nem tudjátok, mit jelent a 
> kikinda szó és 
> adható-e gyermeknek utónévként?
> Üdv: Gábor