[Folklista] kepek

2005. Okt. 11., K, 15:21:03 CEST

Hááát, drága brátim az Úrban, ez egy fogas kérdés. 

    Hogy minek mi az ő értéke, meg hogy mit miért akarunk eladni. Én például azt tapasztalom, hogy az egész "mozgalom" egy ideje át van állítva. Kihullottak azok az erkölcsi olvasatban is értelmezhető jelentéstartalmak, mint hazaszeretet, önazonosság-tudat, közös történelmi emlékezet, kulturális identitás, őseink öröksége stb., amiket soha, senki direktben nem hangoztatott, mégis ott voltak a táncházak levegőjében. Ha ma ezeket a fogalmakat kimondom, vagy leírom, az olyan kínos, meg olyan "mitjönideezzelahőzöngősblablaszöveggel"-szerű hatást vált ki. Amikor az 1990-es Táncháztalálkozóra végre el tudtak jönni az edrélyi hagyományőrzők, és a gyimesi együttes elindította a kerekes héjszát, nem hiszem, hogy csak úgy, a vegytiszta esztétikai katarzis miatt bőgtünk ott kórusban, több százan. Ma már a hagyományőrző gálaműsorok értéke is a jelenlévő "sztárok" számában mérhető. Érdekes. Egyszer a Fonóban, amikor az Utolsó Óra felvidéki sorozatának koncertjeit tartottuk (értsd: sorozatban, másfél éven keresztül, minden szerdán egy-egy felvidéki hagyományőrző zenekar adott koncertet), oda jött hozzám egy táncházas pofa, azzal, hogy: 
-- "Nem únjátok még?" Én erre:
- "Miért, mit kellene e helyett itt mutatni?" Azt mondja: 
- "Hát, valami lüktetőbbet, diszkósabbat (sic!), mint mondjuk a csávásiak!" Én erre csak azt tudtam mondani, hogy: 
- "Tudod, én még a csávásiaktól is tudok diszkósabbat!" aszondja: 
- "Mi az?" 
- "Hát - mondom - a diszkó!" 
    És akkor rádöbbentem, hogy Csángálóék itt már nem azért érdekesek, mert a Kisküküllő menti magyar hagyományos kultúrának a közvetítői, és az minket azért tölt el jó érzéssel, mert látjuk, hogy milyen gazdag, milyen sokszínű tud lenni az a kultúra, amit a világban sajátunknak mondhatunk, stb., hanem azért, mert ők sztárok. Sztárok, a szó legmodernebb értelmében. Akik belőlük sztárokat csináltak, külön agyaltak azon, mikor, melyik plakáton, milyen napszemüvegben fényképezzék le őket, (hasonló okokból van napszemüveg Fikó Reginán a Vagabond című filmben), magyarul, mikor, milyen fogással emeljék ki őket a "parlagi" hagyományőrző zenészek sorából. Persze, a fiúk, akiket őszintén, jó barátaimnak mondhatok, ezt hamar megtanulták, és egy idő után önműködően kezdték alkalmazni ezeket a fogásokat, hiszen rádöbbentek, hogy mindez az eladhatóság eszköztárába tartozik. Egyébként, üzleti szemmel nézve az egy nagyon jó plakát. Még nekem is tetszik, mert ismerem a zenekart, jót vidultam azon, hogy mennyire fejezi ki ez a fotó a vagányságukat. Csak aztán belegondoltam, hogy így milyen kevesen ismerik őket, és hogy a külvilág számára mit is közvetít ez a plakát. Hogyan olvasható ki ebből, hogy ezek a fiúk a Kisküküllő menti magyar hagyományos kultúrának a közvetítői? Sehogy. És aztán rájöttem, hogy itt már nem ez a lényeg, hogy itt már ilyen üzenetet senki nem akar közvetíteni. 
    És - többek között - ezért is van az, hogy a mai magyar táncházakban a legdivatosabb tánc a mahala, a banu morocinu, meg a sîrba studenţilor.

Határtalan pesszimizmussal

Agócs Gergely
  ----- Original Message ----- 
  From: Szász József Árpád 
  To: lista at list.folkradio.hu 
  Sent: Tuesday, October 11, 2005 1:43 PM
  Subject: RE: [Folklista] kepek

    Szia,
    Azt írtad, hogy "... ha a miénk olyan értékes, hogy-hogy nem tudjuk eladni ...".Hát...
    - miért akarnánk eladni?
    - az érték fogalma szubjektív, vannak piszok drága dolgok, amikért nem adnék egy vasat sem, mert nekem nem értékesek

    "Hisz az a mondás is igaz, valami annyit ér amennyiért el lehet adni." - inkább így mondanám: valami annyit ér valakinek, amennyiért hajlandó megvenni. Hisz másnak lehet hogy nem ér semmit...

    A többivel nagyjából egyetértek :)

    Sanyi
  Szia Sanyi, és a többiek

   ... miért akarnánk eladni? Ez jó kérdés. Tényleg. El akarjuk? Mit gondoltok erről?

  Én szerintem vannak akiknek bizony van eladó portékájuk, úgy tárgyi mint szellemi és vannak, akiknek nincs de szeretnének venni, és vannak akik nem szeretnének semmit stb.
  És egyetértek abban, hogy mindenkinek annyit ér, amennyiért hajlandó megvenni és másnak meg nem ér semmit, márcsak ilyenek vagyunk, láthatjuk. De ha azon hőbörgünk, hogy a másik miket ad és hogyan, akkor nem lehetünk eredményesek.
  Véleményem szerint érdemes eladni jó terméket, a bevétel (üzlet) céljából is, erkölcsi szempontból, de önmegvalósításból is. Hogy egy konkrét példával éljek, itt van pld. a gyógyszeripar. Kellenek-e gyógyszerek? Mi számít jónak?
  Hogyan terjedt el, vállt ismerté használata? 
  Bizonyára sokan vagyunk, akik tudjuk mit ér a jó zene, a hagyományok tisztelete, átvétele, annak részesévé vállni, előnyeit kamatoztatni. Közösséghez tartozni, összetartozni...az értékek közzététele..a vitaminok fogyasztása...
  Azt is láthatjuk mivel jár ennek elvetése, kihagyása, a ránk dumált termékek fogyasztása, az immunrendszer legyengülése...a betegségek elterjedése, járványok (szellemi, lelkire gondolok) stb. 
  És kérdem én, akarunk-e beleszólni eme folyamatokba, tehetjük-e, felelősségünk-e? Sok kérdés van, és elsősorban rajtunk múlik, mit tudunk tenni. És érdemes megcselekedhető dolgokat kitüzni, mégha apróbbak is azok.
  Pld. egy aprócska dolog: a másikat meghallgatni. Megcselekedhető, nem? Vagy nem is olyan aprócska?

  Sz P. kösz az indulatmentes visszajelzést, egyetértek tartalmával.

  Üdv,
  Sz J. 
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: <https://list.folkradio.hu/pipermail/lista/attachments/20051011/90b6695d/attachment-0018.htm>